Két év várakozás után Határtalan advent címmel jótékonysági koncertet tart december 3-án, 19 órai kezdettel Adán, a színházteremben. Az idei rendezvény különlegessége, hogy három vendég is lesz: Vadkerti Imre (Felvidék), akivel Nóra tizenkét éve énekel a Kormorán együttesben, Szűts István (Budapest), a Kormorán zenekar zeneszerzője és billentyűse, valamint Sípos Dávid szaxofonos (Felvidék).

A koncertet a Nemzeti Kulturális Alap támogatja. A belépő önkéntes adomány, melyet a moholi hittanos közösség részére ajánlanak fel.

— A zene s az éneklés kapocs, egyfajta híd tud lenni az emberek között. Egyszerre tud nevettetni és elszomorítani. Felszabadítani és kalitkába zárni. Ezért azt gondolom, hogy bizony felelősség zenészként/énekesként színpadra állni. Nem mindegy, hogy milyen értékeket közvetítünk, hogy milyen érzéseket adunk át. Mert a közönség, a hallgatóság belőlünk töltekezik, mi pedig a közönség reakciójából, szeretetéből. Ez egy oda-vissza játék. A közönség inspirál, motivál bennünket, erőt ad, hogy tovább tudjunk menni, fejlődhessünk, és legyen bátorságunk újra és újra feltárni mindenki előtt az érzéseinket — fogalmazott Nóra, a koncert előzeteseként készített beszélgetésben. Azt is elmondta, hogy a zene már kislányként meghatározta az életét. — A szüleim szerint előbb tudtam énekelni, mint beszélni. Nem tudok meghatározó pontot mondani, mert annyira magától értetődő volt számomra, hogy zenével szeretnék foglalkozni. S a családom és a Jóisten ebben mindig segítségemre volt. A családom mindig támogatott, ahogy most is teszi, a Jóisten pedig elém görgette a lehetőségeket, hogy az álmaimnak éljek. Ezért nagyon szerencsés embernek tartom magam, mert azt csinálhatom, amit szeretek.

* Vajdasági származású vagy. Hogyan lettél tagja a Kormorán zenekarnak?

— Igen, Moholról származom, és félig már újra itthon élek a férjemmel meg a kisfiammal. A Kormorán zenekar énekesnőjévé egy félreértés miatt váltam. Szegeden töltöttem egyetemistaéveimet, sokat énekeltem akkoriban is, és egy konferencián megismerkedtem a hegedűsünkkel, Gáspár Álmossal. Elkérte a telefonszámomat, hogy majd keresni fognak a Kormoránnal, mert éppen határon túli énekesekre van szükségük egy stúdiómunkához. Engem persze végül senki nem keresett, csak egy közös ismerősünk, aki leszidott, hogy miért nem vállaltam el a Kormoránnal a stúdiózást. Amikor kiderült számára, hogy engem igazából nem keresett senki, összekötött a zenekar billentyűsével/zeneszerzőjével, Szűts Istvánnal, s utána történt minden magától, sodródni kezdtem az árral. Néhány hónap múlva már ott álltam huszonegy évesen egy harmincöt éves múltú zenekar élén.

* Volt-e olyan előadásotok, amely a mai napig emlékezetes számodra?

— Nekem természetesen a legemlékezetesebb az itthoni, zentai koncertünk volt. Nagyon boldog voltam, hogy itthon muzsikáltunk, és remélem, lesz még rá lehetőségünk az elkövetkező években.

* Ha választanod kellene egy dalt azok közül, amelyeket énekelsz, melyik lenne az?

— Rengeteg dalt énekelek, illetve énekeltem az elmúlt tizenkét év alatt a Kormoránnal. Mindig van aktuális kedvenc. Az idén az Egy angyal mindent lát című dal áll legközelebb a szívemhez, főleg, amióta megszületett a kisfiam. A világ kezd a feje tetejére állni, a sok aggódás, szorongás és stressz mellett elfelejtünk megállni, elfelejtjük egymást segíteni, örülni a családunknak, gyermekeinknek. Pedig „a világot a gyerekek rajzolják”, akikben határtalan a szeretet, és egy mosolyukkal képesek elfeledtetni az ember minden búját-baját.

* Az idén a jótékonysági koncertedet a moholi hittanos közösségnek ajánlottad fel. 

— Az idei lesz az ötödik jótékonysági adventi koncertem. Már az első alkalom előtt megfogalmazódott bennem, hogy ha egy mód van rá, az Ada községben élő és tevékenykedő embereknek, közösségeknek, egyesületeknek szeretnék segíteni. Ezért az előző években gyűjtöttünk már az adai Szarvas Gábor Könyvtár gyermekrészlegének — mely az első év óta töretlenül áll mellettem, és segít mindenben —, a moholi Csobolyó Művelődési Egyesületnek, egy adai beteg kislány gyógykezelésére és az adai Szentháromság gyermekkórusnak is. És hogy az idén miért a moholi hittanos közösség? Gyerekként nagyon meghatározóak voltak a hittanos éveim, sokat játszottunk a parókia udvarán a hittanórák előtt/után, és szerettünk hittanórára járni az osztálytársaimmal. Tizenöt évig aktív tagja voltam a már sajnos nem működő, moholi Szent Polion kórusnak, gyermekként és felnőttként is. Sok szép emlék köt ehhez a közösséghez, sokat köszönhetek neki, és ezt szeretném meghálálni.

* Mikor és hol láthat a közönség a közeljövőben?

— A téli hónapok mindig csendesebbek a zenekar életében. December 17-én lesz egy adventi koncertünk Budapesten, azzal zárjuk az évet. Hogy a következő évben mi lesz, az még a jövő titka.