A hagyományos módon készített termékek a legtöbbször egy olyan folyamat eredményei, amely szabadidős tevékenységnek indult. Gondoljunk csak bele, ki ne szeretné otthon kipróbálni egyszer a hölgyek közül a lekvár- vagy az urak közül a pálinkafőzést? Emberként vágyunk az újra — vagy ez esetben a régi újra. Ebben rejlik a kézművestermékek varázsa.

Saša Nikolovskival egy kézművesvásáron találkoztam, és már a bemutatkozásom előtt végigkóstoltatta velem a különleges szószait, melyek többsége igen kedvemre való volt. Beszélgetésünk alatt láttam rajta, hogy büszke a termékeire és a termelési módra, hiszen ő maga volt az, aki verejtékével fizetett a végeredményért. 

* Milyen termékeket állít elő?

— Sok mindent készítek, de a szószokban a helyi ízeken kívül igyekszem a külföldi, a világ más részein ismert esszenciákat is megalkotni, így például az észak- és dél-amerikai, a macedón és az olasz ízeket is bevonom az önteteimbe. Emellett csinálok még különleges mustárokat és napon szárított koktélparadicsomot is, melyet olívaolajban érlelek. 

* Egyedül alkotta meg a recepteket?

— Részben. Volt, amit kikísérleteztem, de olyan is, amit már korábban is ismertem. Azokkal az ízekkel volt gond, amelyekkel szerbiai polgárként nem találkozhattam, mivel így nem tudtam mihez viszonyítani az elkészült próbaönteteket. Ki kellett alakítani egy harmonikus sós, édes és csípős együttest. Nem egyszerű feladat, de élvezetes az ízekkel játszadozni. A mexikói salsa receptjére például egy online videójáték közben tettem szert, amikor is az egyik csapattársamról kiderült, hogy onnan származik. Megkértem, hogy küldje el, és néhány módosítás után, mivel ők ott nagyon savanyúan fogyasztják, el is készült az első adag. 

* A fogyasztók könnyedén be tudják fogadni ezeket a különlegességeket?

— Igen, itt Vajdaságban mindenképp, hiszen mi hozzá vagyunk szokva a német, a magyar és a szerb konyhához is, sok másik mellett. Láthatjuk, hogy térségünkben sokféle nemzetiségű ember él, ők mindannyian sajátos módon főznek otthonukban. Az pedig természetes, hogy a gasztronómia itt színesebb, mint országunk déli részén. 

* Biogazdálkodóként a jelenlegi növényi kultúrákon túl szeretné még szélesíteni a skálát?

— Úgy gondolom, hogy mindenki, aki ezzel foglalkozik, egy ponton szeretné változatosabbá tenni a növényfajokat, melyeket gazdaságában termeszt. Sajnos nem egyszerű egy biokertet fenntartani. Nemrégiben a poloskákkal gyűlt meg a bajom. Bárhol is érdeklődtem, senki sem tudott ellenük megfelelő óvintézkedéseket ajánlani, csak ideiglenesen lehet elűzni őket. Ez annak tudható be, hogy a túlpermetezés által, azzal, hogy „játszadozunk” a természettel, bizonyos nemkívánatos rovarok vagy gyomnövények ellenállókká válnak, például a poloska is. Amikor vásárlók érkeznek hozzám, szeretem nekik bemutatni a kertemet, illetve azt, hogy milyen is igazából egy biogazdaság. Nem annyiból áll, hogy valaki nem használ növényvédő szereket. Ez csak kis részét teszi ki az egésznek. Az is alapfeltétele, hogy nem lehet ásni, hiszen minél több növénynek fellelhetőnek kell lennie. Úgyszólván harmóniát kell alkotni egy vad közegben. A növénynek csak azt kell megadni, amire szüksége van. A természetben sehol sincs olyan tisztaságú föld, mint amilyenek a szántóink. Mi csupán szalmával vagy felkaszált fűvel takarjuk. A föld egy élő organizmus, és úgy is kell rá tekinteni. A föld egy társ, melyet, ha jól kezelünk, bőségesen el fog bennünket látni élelemmel.