1985-ben Gál Józseffel megépítették a 9,5 méter hosszú Szent Jupát nevű hajót, mellyel először kerülték meg a földet, amit további négy földkerülő út követett. A világ legnehezebb szóló-vitorlásversenyén, a Vendée Globe-on három alkalommal vett részt, legutóbb 2016/17-ben, amikor a Spirit of Hungary fedélzetén 93 nap, 22 óra, 52 perc, 9 másodperc alatt teljesítette a távot külső segítség nélkül. Ötször vitorlázott át a rettegett Horn-fokon, tízszer szelte át az Egyenlítőt, és hétszer kelt át az Atlanti-óceánon.

A vízzel először Székesfehérváron, a Nefelejcs utcában találkozott. Ötéves korában az árokban tanult úszni, majdnem bele is fulladt, miután bátyjai bedobták őt a mélybe. Sportpályafutását birkózással folytatta, majd kenuzásra váltott, melyet huszonhét éves koráig űzött. A Velencei-tó óriási hatással volt rá és sportolótársaira, akikkel együtt képzelték el a jövőt, együtt sírtak és nevettek. Az idő múlásával széthullott a közösség, és csak a víz maradt számára.

Fa Nándor

— Klubomban, a Köfém SC-ben csónakkészítőként dolgoztam, vitorlás hajókat csináltam. A klubvezetőknek említettem, hogy hozzá szeretnék jutni egy vitorlás hajóhoz, hogy vitorlázhassak a tavon. A sarokban állt egy félig elkorhadt finn dingi, amit kipofoztam és vízre tettem. Ez a típusú hajó versenyképesen 100 kg, az én hajóm súlya ennek a duplája volt. Csodás érzés volt vízre szállni vele, vitt a szél, és gyorsan megtanultam, hogy ne arra menjek, amerre a szél visz, hanem amerre haladni szeretnék. A belső kényszer egy hónap elteltével versenyzésre késztetett. Két hónap gyakorlás után beneveztem a Velencei-tavon rendezett nemzetközi vitorláshétre, ahol hét futamból hétszer időn túl értem célba. A sikertelenség általában elveszi az ember kedvét, én azonban még inkább kedvet kaptam. A kétszer olyan nehéz „ócskavassal” ott vitorláztam a versenyzők között, és ezt nagyon élveztem — mondta Fa Nándor.

A következő télen klubja műhelyében finn dingi hajót épített, mely az amerikai hajók mintájára készült, de fából. A nyár közepén ezzel a hajóval a mezőny háromnegyed részét legyőzte, az ősszel pedig bekerült a válogatottba, és esélye adódott az olimpián való szereplésre. A politikum azonban bejelentette, hogy Magyarország nem vesz részt az 1984. évi, Los Angeles-i olimpián. Ekkor búcsút intett a válogatottnak, és a hajót is leadta. 1980 és 1985 között Gál Józseffel megépítették a Szent Jupát nevű túrahajót, mellyel 1985. szeptember 26-án az opatijai kikötőből elindultak földkerülő útjukra. Az utazás során mintegy 70 000 km-t tettek meg, 12 országban kötöttek ki, és 295 napot töltöttek vízen.

Az előadás telt ház előtt folyt

— Három évre terveztük az utat, végül két év után hazatértünk, ugyanis Józsi barátom az indulás előtt egy hónappal megnősült. Fokvárosnál hajóztunk, amikor kiderült, hogy a felesége terhes, mire Sydney-be értünk, már a csöppség is megszületett. Az ausztrál városban fél évig maradtunk, mivel egy bizonyos időnél nem érhettünk előbb a Horn-fokhoz. Egy ottani magyar révén hajóépítő műhelybe kerültem, Józsihoz pedig kiutazott a felesége és a gyermeke, így ők saját életüket élték. Egyik este egy étteremben vidáman elbeszélgettünk, majd hirtelen mindenki szomorúan révedt maga elé. Egyből beugrott, hogy Józsiék arra gondolhatnak, hogy hamarosan továbbindulunk, ők pedig két évig nem látják egymást. A felesége hazarepül a gyerekkel, aki már iskolás lesz, mire előkeveredünk valahonnan. Bennem mindez nagyon rossz érzést váltott ki, és azt javasoltam, hogy inkább induljunk haza. Így a tervezettnél egy évvel korábban, 1987. szeptember 12-én kötöttünk ki Opatijában, ahol több ezer magyar fogadott bennünket — mesélte Fa Nándor.

1988 és 1990 között a Köfém egyik gyárcsarnokában megtervezte és megépítette az első magyar óceánjáró versenyvitorlást, a 60 láb hosszú Alba Regiát, mellyel 1990-ben benevezett a BOC Challenge elnevezésű, négyszakaszos, Newportból induló, egyszemélyes földkerülő versenyre. Az Adrián való vízre tétel után a hajó viharos szembeszélbe került, rezgett, kopogott, csörgött, ropogott, végül Gibraltár érintésével eljutott a rajt színhelyére.

— 160 napot töltöttem a vízen, és a 11. helyen zártam a versenyt. Minden egyes szakaszon valami eltört vagy elszakadt a hajón, de a problémákat sikerült megoldanom. Végezhettem volna a 4. helyen is, azonban a második szakaszon, Fokváros után 8 nappal, az Indiai-óceánon bálnával ütköztem, és mindkét kormányom letört. Az erős nyugati szél hatására déli irányba, az Antarktisz felé sodródtam, de segítséget nem kértem, mert akkor engem a helikopter felvett volna ugyan, a saját készítésű hajóm azonban megsemmisült volna az óceánban. Négy nap elteltével valahogy megfordítottam a hajót, és 8 csomós sebességgel 11 nap alatt visszatértem Afrikába. A Szent Jupát Ausztráliába került, ahol több alkalommal sikeresen teljesítette a Sydney és Hobart közötti távot, jelenleg a Fidzsi-szigeteken családi hajóként működik.

A hajót Nándor átépítette, és benevezett az 1992-ben Franciaországból rajtoló föld körüli szóló-vitorlásversenyre, a Vendée Globe-ra. 1993. március 30-án a távot 128 nap alatt teljesítve az 5. helyen ért célba. Ezzel Fa Nándor lett az első nem francia, összességében pedig a 10. vitorlázó, aki teljesítette ezt az utat. Nagyon élvezte a hajózást, egészen addig, amíg a Zöld-foki-szigetekhez nem ért, ahol megírta a végrendeletét.

— Elfogyott az energiám. Úgy éreztem, bármi történhet velem, annyi erőm sincs, hogy felhúzzak egy vitorlát. Bevánszorogtam a kabinba, akkor már enni sem tudtam. A stressztől tömény gyomorsavat hánytam, ami annyira kimarta a torkom, hogy már nyelni is alig tudtam, és félholt állapotban éreztem magam. Egyszer csak oldalirányba változott a szél, és Európa irányába fordult a hajó. Még mindig nehezen nyeltem, azonban pár óra elteltével visszajött az étvágyam, új erőre kaptam, és fél nappal később teljesen rendbejöttem — mesélt a megpróbáltatásokról.

1993 és 1996 között megépítette a Budapest nevű, 60 lábas versenyhajót, és ezzel egy pechsorozat kezdődött el. Még a Vendée Globe verseny rajtja előtt a darun lévő hajó leesett, a rajt után tankhajóval ütközött, és vissza kellett térnie az anyakikötőbe. Az újabb rajt után a generátorok mondták fel a szolgálatot, és a navigációs műszerek is működésképtelenné váltak, így Fa Nándor feladta. A versenyre tragédia is vetült, hiszen egy versenyző elhunyt.

Fotók: MCC Vajdaság/Molnár Edvárd

Néhány év szünet után, 2012 decemberében bejelentette, hogy újra visszatér az óceánra, és 2016-ban ismét rajthoz áll a Vendée Globe-on. Egy amerikai, karbongyártással foglalkozó ismerőse megkérte, építsen egy versenyhajót, az anyagot és a pénzt ők adják. A műhely udvarába lerakták a 7 tonna karbont, Nándor munkához látott, és megszületett a Spirit of Hungary. Edzésként egy földkerülő és két transzatlanti versenyen próbálta ki a hajót, majd 2016-ban harmadszor is elindult a Vendée Globe egyszemélyes földkerülő vitorlásversenyen. Hatvanhárom évesen, a mezőny legidősebb versenyzőjeként, egyetlen kelet-közép-európaiként a táv 100 napon belüli teljesítését tűzte ki célul. A holtpont az utolsó éjszakán érkezett el, amikor hajnalig kilenc, 50 csomós széllel érkező zivatart kellett átvészelnie, végül 2017. február 8-án 93 nap, 22 óra, 52 perc és 9 másodperces idővel a 8. helyen ért célba a 30 hajó alkotta mezőnyben. A célba érkezés után bejelentette visszavonulását. Azóta eljátszadozott a gondolattal, milyen jó lenne újra elindulni a földkerülő versenyen, de többé már nem vág neki az óceánnak.

— 1983-tól állandóan küzdöttem, dolgoztam, de pályafutásom egyetlen percét sem adnám oda senkinek. Sokkal több élmény jutott nekem ettől a világtól, mint amennyit belefektettem, pedig rengeteget áldoztam a hajózásra. Egy rövid időszaktól eltekintve gyönyörű életet kaptam a Teremtőtől, amiért nagyon hálás vagyok a sorsomnak, a családomnak — mondta Fa Nándor.

Az előadás végén Fa Nándor készségesen válaszolt a közönség soraiból érkező kérdésekre.