A város széléről a világhírnévig (2.)
Tóth Tibor
2020.09.15.
LXXV. évf. 38. szám
A város széléről a világhírnévig (2.)

Zenta évtizedekre visszamenőleg kitűnő birkózókat adott az országnak. A ’80-as évek egyik meghatározó birkózója Szabó Palóc Nándor volt, aki kivételes tehetségének és hatalmas munkabírásának köszönhetően a város széléről indulva jutott el a világhírnévig. Szőnyegre lépett az 1988. évi szöuli és az 1992. évi barcelonai olimpián. Ott kellett volna lennie az 1984-beli Los Angeles-i játékokon is, ám azt a Vlado Lisjakot vitték ki helyette, akit korábban már többször legyőzött. A petrinjei birkózó megnyerte az olimpiát, amiről Nándor a rádióból értesült. Az 1987. év az egyik legsikeresebb volt számára, hiszen a franciaországi Clermont-Ferrand-ban ezüstérmet szerzett a világbajnokságon, és megnyerte a Szíriában rendezett földközi-tengeri játékokat. Szabó Palóc Nándorral zentai otthonában, a kellemes hűvöst nyújtó teraszon beszélgettem.

* Az 1987. év pályafutásod legeredményesebbje volt, hiszen előbb Szíriában megnyerted a földközi-tengeri játékokat, és a megnyitón vihetted a jugoszláv zászlót, majd a franciaországi vb-n ezüstérmet akaszthattak a nyakadba.

— Plusz még a lányom is ebben az évben született, úgyhogy valóban pályafutásom legsikeresebb időszakáról beszélhetünk. A jugoszláv kupa megnyerése után egy svédországi tornán ezüstérmet nyertem, majd a Gedžo-emléktornán Lisjakot verve első lettem. Az országos bajnokság döntőjében a magyarkanizsai Lőrincz Rudolffal birkóztam, és 19:4-re nyertem. A vb-n nem kaptam könnyű sorsolást. A rajton a német Claudio Passarellivel birkóztam, akit nagy csatában 1:0-ra győztem le. A német után a tunéziai, majd a török, a görög és a finn következett a sorban, utóbbi birkózóval elődöntőztem, és 8:1-re nyertem. A döntőben a szovjet Aszlaudin Abajev várt rám, aki nem túl erős, de nagyon jó érzékkel megáldott birkózó volt, a másik ágon eljátszadozott ellenfeleivel. A döntőbe jutással már elégedett voltam, hiszen tudtam, hogy az ezüst megvan. Talán ez volt az egyik hibám, a másik pedig az, hogy taktikailag az első menetben is úgy kellett volna birkóznom, ahogy a másodikban tettem. Az első menetben 6:0-ra elhúzott, mivel én birkózni akartam vele, ő azonban ügyesebb volt. A második menetre úgy mentem fel, hogy szaggatom, ütöm, verem, és nem állok le vele birkózni, nehogy eldobjon még néhányszor. Nagyon lehajtottam, tizenöt másodperccel a harc vége előtt összerogyott, annyira elfáradt. Az NSZK-s bíró kérte számára a harmadik intést, ami a leléptetésével lett volna egyenlő, de a zsűriasztal nem hagyta jóvá. Ha úgy kezdtem volna az első menetet is, ahogy a másodikat, ki tudja, mi lett volna a vége. A szövetségi kapitány egyik szeme örült, a másik sírt. Örült, mert mégiscsak született jugoszláv érem, és bánkódott, mert én szereztem meg. Az éremátadás pillanatában nagyon örültem, másnap reggel azonban már nem annyira. Átértékeltem a dolgokat, és azon gondolkodtam, mit kellett volna másképp csinálni.


Szabó Palóc Nándor

* Kijutottál a szöuli nyári olimpiára, melyen két győzelmet arattál, kétszer pedig vesztesként hagytad el a szőnyeget.

— Az 1988. évi téli edzőtáborban minden meccset megnyertem, de a szövetségi kapitány szemében mindig a második helyen álltam. A többiek okosabbak, rafináltabbak voltak, nekik sokat elnézett a szakmai stáb. Már az is gond volt, ha futás alkalmával a többiekhez képest nem két perccel előbb értem célba. A petrinjei edzőtáborban nagyon fájt a vállam, húsz kilót sem voltam képes felemelni, így csak futottam. Hazajöttünk, én itthon tovább futottam és úsztam, nem mentem vissza az edzőtáborba. Két hónap múlva ligameccset birkóztunk a Gavrilović ellen, ahol a 74 kilós súlycsoportban legyőztem Lisjakot, és a csapatunk is megverte a petrinjei gárdát. A mérkőzés után az akkori szövetségi kapitány bejött az öltözőbe, és lekiabált, hogy ilyen hozzáállással nem vehetek részt az olimpián. Mondtam neki, hogy ez az olimpia csak egy állomás a pályafutásomban, majd kimegyek a következőre. Végül ott lehettem Szöulban. A sportszergyártól rengeteg szerelést kaptunk, ki sem tudtunk vinni mindent Dél-Koreába. A házigazdák tiszteltek, szerettek bennünket, nagyon barátságosan viselkedtek velünk. Érdekes volt azokkal a neves sportolókkal egy repülőn utazni, akiket csak a televízióból ismertünk. Landolás után a koreaiak legyezőket osztogattak az érkezőknek. Velünk voltak a női kosárlabdázók, akik közül a tuzlai Razija Mujanović kimagaslott a maga 202 centiméterével. Az összes koreai őt nézte, és szinte mindenki őt ajándékozta meg a legyezővel. Az első meccsemen újra a német Passarellit kaptam ellenfélül. Ezúttal is nyertem, majd egy marokkóit is legyőztem. Két győzelem után kerültem össze a világbajnok finn birkózóval, aki jobbnak bizonyult nálam, ahogy a japán is, akitől szoros meccsen 2:1 arányú vereséget szenvedtem.

* Négy év múlva a barcelonai olimpiára is kijutottál. Ekkor már javában dúlt a délszláv háború. Zászló és címer nélkül, független résztvevőként szerepeltetek az ötkarikáson. Éreztetek-e bármilyen hátrányos megkülönböztetést akár a szervezők, akár a versenytársak részéről?

— Indulás előtt az olimpiai bizottság vezetői összehívták az utazó csapatot, és elmondták, hogy viselkedjünk, mihez tartsuk magunkat az olimpián. A provokatív kérdésekre ne reagáljunk, a politikával és a háborúval kapcsolatos megnyilvánulásokat ne vegyük figyelembe. Szerelésünk is sokkal szerényebb volt, mint Szöulban. Kaptunk egy len anyagból készült fehér öltönyt, két inget és egy melegítő alsó-felsőt. A megnyitót az olimpiai faluban a televízión követtük. Nem közösítettek ki bennünket, de érezni lehetett bizonyos távolságtartást velünk szemben. Nem volt sem zászlónk, sem címeres mezünk, ötödik keréknek éreztük magunkat. Egy szobában voltam egy szabadkai hallássérült birkózóval, Senad Rizvanovićtyal. Egyszer kiültünk vele egy kerthelyiségbe üdítőre. Mellettünk volt még két üres szék, leült hozzánk egy fiatalember nagyon szép egyenruhában. Az akkreditációján láttam, hogy holland, mintha bíró lett volna. Kereste a szemkontaktust, barátkozni szeretett volna velünk. Fürkészte, vajon honnan érkeztünk, de a mi egyenruhánkon csak az IOP rövidítés szerepelt. Nem bírta ki, és megkérdezte, honnan érkeztünk. Jugoszláviából, válaszoltam. Képben volt, és rákérdezett, hogy a szerb vagy a horvát részről-e. A szerb részről, mondtam. Háború? — kérdezte. Nem, válaszoltam. Majd Rizvanović kézzel egy bombát mutatott, mely felrobbant, és hozzátette: gluv sam kao top, bum! (süket vagyok, mint az ágyú, bumm!) A holland csak nézett, én meg mondtam a csapattársamnak, igya meg az üdítőt minél gyorsabban, és álljunk tovább.

* A katalán fővárosban egy marokkói származású franciával kezdtél, majd jött a magyarországi Repka Attila. Te tisztában voltál azzal, hogy egy másik magyar ellen lépsz szőnyegre, de vajon Repka is tudta, hogy egy határon túli magyarral birkózik?

— Persze, Attilával előtte is többször birkóztunk már, és azóta is tartjuk a kapcsolatot. Barcelonában már harminckét éves voltam, és azt az olimpiát egyfajta ajándékként fogtam fel. Ettől függetlenül készültem rá, szerettem volna jól szerepelni. Az első fordulóban Yaluz egy dobása után a szőnyegen túlra estem, ez már pontozáson kívüli terület. A bírók azonban pontozták az akciót, és kikaptam. Ekkor jött Attila. Megpörgetett, amiért két pontot kapott. Nem volt veszítenivalóm, és egy akcióból oldalra eldobtam, ami egy pontot ér. Láttam, hogy a bíró három pontot mutat, de nem én kaptam, hanem Attila, aki ezzel 5:0-s előnyre tett szert. Végül rámásztam a fejére, mert nem bírtam megfogni, ő viszont eldobott, és 10:1-re nyert. A meccs után ő is elismerte, hogy a vitatott eset nem ért három pontot. Ha akkor megkapom a pontot, és 2:1 az állás, egészen máshogy állok a meccshez, de 5:0-nál már más a helyzet. Ezzel a párharccal befejeztem az olimpiát, Attila pedig olimpiai bajnoki címet szerzett. Két jó birkózótól kaptam ki, úgyhogy Barcelonát nem keserű szájízzel hagytam el.

(Folytatjuk)

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg A Pálya Széléről rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..