Kezdjük a terepi munkákkal. Ilyenkor érdemes rendbe tenni az etetőket, itatókat és sózókat. Tudom, most sokan felkapják a fejüket, hogy minek, azt ősszel szokták, de biza ez nem így van. Egy keményebb tél után, amilyen a mögöttünk lévő is volt, az etetők megrongálódhattak, és ha javításukat őszre hagyjuk, akkor bizony lesz bütykölnivaló bőven. Egyszerűbb most megcsinálni. Ha megvan, utána az etető alatti földet mélyebben át kell gereblyézni. Ezzel nemcsak az ott maradt és gombásodásnak indult takarmánymaradványokat távolítjuk el, hiszen az őz és a nyúl nemegyszer az etető alá piszkít, és ezek a vizelet- vagy bélsármaradványok fertőzöttek is lehetnek. Éppen ezért ajánlatos a gereblyézés után híg, meszetes vízzel behinteni a talajt. A kigereblyézett hulladékot és földet célszerű messzebb elvinni, és ott szétszórni vagy lehetőség szerint elásni.

Kisuvickolva s glédába állítva

Az itatókból okvetlenül el kell távolítani az ott maradt vizet, majd ezeket is kimosni és fertőtleníteni. Én magam nem szoktam azonnal feltölteni újabb vízzel, hanem napokig hagyom száradni. A sózótálakat, vödröket, favályúkat is érdemes áttakarítani, majd ezután feltölteni. Ilyen idő tájt a sózó rendbetétele és feltöltése a legfontosabb, mivel tavaszelőn, a vedlésnek, az utódok anyaméhben való növekedésének, az őzek agancsfelrakásának kezdetén nagyon fontosak a plusz-ásványianyagok.

Járva a határt célirányosan nézelődjünk. Az őzrudlik szétesése lassan elkezdődik. A legerősebb bakok, az öreg suták válnak ki először, és foglalnak területet. Jó tudni, hogy ezeket a későbbiekben hol keressük. A gyenge vegetáció miatt a tavalyi szarka- és dolmányosvarjú-fészkek már messziről virítanak. Helyüket érdemes megjegyezni, mert a tapasztalat szerint többségüket a régi lakók ismét elfoglalják majd. Gyérítésükkor jól jön, ha emlékezünk, hol láttunk ilyen tollaskártevő-fészket.

Ha a kinti munkákkal megvagyunk, vegyük elő a felszerelésünket. Nézzük át a ruházatunkat. Szakadás, cérnafeslés szinte mindig akad, melyet helyre kell hozni. Utána jöhet a mosás. Ha valamelyik ruhadarabunk elhasználódott, itt az ideje még idejében újat beszerezni. Szezon végén nemegyszer vannak kiárusítások, vagy még régi áron lehet hozzájutni a portékához. Igaz ez a lábbelikre is. A csizmákat kívül-belül át lehet súrolni, majd szárítani. A bakancsok, főleg, ha bőrből vannak, már nagyobb figyelmet igényelnek. Itt is alapos mosással és súrolással kell kezdeni, majd következhet az ápolás. Ha Gore-Tex anyagból készültek, akkor ezekhez lehet vásárolni különféle spray-ket, melyek védőréteget alkotnak felületükön. Ha bőrrel van dolgunk, akkor érdemes vastagon valamilyen viaszos anyaggal átkenni. Ezek után hagyni kell állni, majd egy puha ruhadarabbal jól átdörzsölni. Néhány nap után át lehet kenni jó vastagon cipőkrémmel, majd néhány óra pihentetés után kisuvickolni. Nem tudom, ki hogy van vele, de én szerettem a fűzőt is átnézni, mert velem már megtörtént, hogy amikor előkaptam a bakancsom, és indulóban voltam, elszakadt az elöregedett fűző. Ilyenkor idegesítő a csere, főleg, ha megfelelő nincs is kéznél.

Figyelmet kell szentelni a kiegészítő felszereléseknek is, mint az oldal- vagy hátitáska. Jobb híján egy alapos mosás is megteszi, de van, amikor itt is varrni kell, vagy ha bőrből van, akkor mint a bakancsot, alaposabban le kell ápolni. A méhviasztartalmú krémek ehhez a legjobbak, de tapasztalatból mondom, nagyon megteszi a jó öreg Nivea kézkrém is, csak vastagon és alaposan kenjük be mindenhol. Igaz mindez a bőrből készült pórázra, aggatékra, puskaszíjra vagy lőszertartóra is.

A vadász a puskája mellett talán a késére (bicskájára) a legkényesebb. Alapos fenés, élesítés, esetleg fényezés (polírozás) biztosan ráfér a pengére. Ha a markolat fából van, akkor egy kis lenolajjal való átdörzsölés csak jót tesz.

Ezek után jöhet a lőszerek számbavétele. Átnézni, átszámolni és, ha kell, átválogatni őket. Megnézni, miből mennyi maradt, és mi szorul pótlásra. Aztán az elkövetkezendő hetekben, hónapokban betervezni azok apránkénti pótlását, mely így talán nem olyan megterhelő a pénztárcánkra nézve. Ma már nagyon kevés vadásztárs foglalkozik a lőszerek (főleg a golyós lőszerek) töltésével. Aki mégis, annak most kell utánanéznie, -számolnia, miből mi és mennyi a híja. Esténként baráti körben lassan hozzá lehet fogni a töltögetésekhez, hogy amikor majd kell a patron, akkor legyen hova nyúlni. Az ilyen közös munka a mögöttünk álló vadászszezon kiértékelésére, az élmények felidézésére, illetve az emberi és vadásztársi kapcsolatok megerősítésére is alkalmat ad.

A végére hagytam fő eszközünk, a puskánk/puskáink átnézését. A vadászszezon folyamán a gondos fegyvergazda mindig leszárítja, majd áttörölgeti fegyverét, de most ennél több kell. Amennyire csak tudjuk, szedjük szét a puskát, és közben minden porcikáját aprólékosan nézzük át. Ez főleg akkor igaz, ha öregebb mordályról van szó. Ha valami eltört, megrepedt, erősen megkopott, akkor itt a soha vissza nem térő alakalom a cserére. Ha ezt magunk nem tudjuk elvégezni, akkor kérjünk segítséget mesterembertől. Ha minden rendben találtatott vagy megigazíttatott, akkor jöhet egy alapos tisztítás. A csövek belsejét jól olajozzuk át. Érdemes egy ideig ázni hagyni, hogy az ólom- és a műanyag-lerakódások feloldódjanak, majd rézkefével vagy -spirállal (vannak vasból készültek is, de azok túl durvák) sikáljuk át — ha kell, többször is. Ilyenkor vigyázzunk, mindenekelőtt a golyós fegyvereknél, hogy a kefét ne a csőtorkolatnál nyomjuk bele a csőbe, hanem a csőfenéken. Csőtorkolatnál megtörténhet, hogy huzamosabb és alaposabb tisztítás miatt a csőszájnál a hornyok egy picit jobban (és aránytalanabbul) megkopnak, ami ún. golyódobáláshoz vezethet. Ezen jobbik esetben már csak egy mester és egy finom reszelő tud segíteni, rosszabbik esetben csőcserére van szükség, ez pedig nem olcsó mulatság. Az átsikált csövet utána filccel vagy ruhaanyaggal szárazra kell törölni. Az igényesebb vadászok erre finom, szivacsos filcfojtást használnak, mely szinte minden kaliberben megvásárolható. A sörétes puskáknál a zártest (bascule) tisztítására nem mindenki figyel kellően. Nem elég csak belefújni egy kis olajat, melyet utána egy puha ruhadarabbal kitörlünk, hanem ide is alapos tisztítás kell. Nekem a nehezen elérhető apró helyek áttakarításához nagyon bevált a fültisztító, illetve a fogpiszkáló. Ezek nem sértik meg a zártestet, de segítségükkel minden apró piszok, lőpormaradvány, gyomnövények magjai stb. eltávolíthatók.

A golyós fegyverek zárdugattyúját nem mindenki tudja vagy szereti szétszedni. A többség csak kívülről törölgeti át, de aki szétkapja, az nem csak áttörölgetheti, hanem az odaégett (többéves) kormot is lesikálhatja. A farészekre (tus, kistus) külön figyelmet kell fordítani. Jó néhány vadásztárs ugyanazt a fegyverolajat használja ezekhez is, mint a fémrészekhez. Ez nem a legjobb megoldás, mivel a fegyverolajok többsége az ólom- és műanyag-lerakódások eltávolítása végett bizonyos maró hatású anyagokat is tartalmaz, melyek nem tesznek jót a fának, főleg az apró repedéseknél, csavarfészkeknél. Ilyen helyeken a fa lassan felpuhul, töredezik vagy elrepedhet. Ma már minden valamirevaló fegyverboltban lehet vásárolni külön olajokat a farészek ápolásához. Megéri használni őket.

Végezetül mindenkinek jó munkát márciusra és készülődést az áprilisi/májusi vadászélményekre.