A korán kelés elkerülhetetlen, már jóval napkelte előtt úton vagyok, mert egy hajnali pirkadatot lefotózni semmivel sem kisebb élmény, mint egy romantikus naplemente a Palicsi- vagy a Ludasi-tó felett. Szokták is szeretni a képeimet. És azok a hangok reggel! Lassan ébredeznek a madarak — a bakcsók, gémek hangja zene füleimnek.

Fiatalabb koromban sokkal többet jártam vízivadra vadászni. Volt is néhány jól kiképzett kutyusom, mely nagy segítségemre volt a vadászaton, mind a felkutatásban, mind a vadbehozásban. Kutya nélkül vízivadra menni nagy lutri, majdnem felesleges időtöltés. A vadkacsákhoz órát lehetett igazítani, pontban 4.00-kor indultak ki a tóról a környező földekre falatozni. Idejében ott kell lenni a helyszínen, ha kacsát akarunk terítékre hozni, hiszen tudvalevő, hogy az első kihúzáskor van a legtöbb remény a kacsákhoz, és ezt illik elcsípni. Egyszer megtörtént velünk, hogy elaludtunk egy kicsit. A bátyám is megszállott vadász volt, jól kiegészítettük egymást a vadászatokon. Szóval késésben voltunk, gyorsan összekaptuk magunkat, és indultunk. Állandóan az órát vizslattuk, kiszámoltuk, egy kis szerencsével még időben megérkezhetünk. Gondoltuk mi, de nem úgy történt. A vasutasbakter az orrunk előtt engedte le a sorompót, mert vonat indult Szabadkáról Újvidékre. Azt most nem ecsetelném, milyen szavakkal illettük a baktert, a vasutat meg mindenkit, pedig nem ő volt a hibás, mi voltunk késésben. Máskor ebben az időben mi már a tónál bóklásztunk. Odamentem a bakterhoz, és rimánkodva tettem fel kérdésemet, mikor jön a vonat, mert mi nagyon sietnénk. Megnyugtató választ kaptam, néhány perc, és nyitja a sorompót. Nekünk, fiatal vadászoknak az az egy-két perc egy örökkévalóságnak tűnt, de szerencsére valóban jött a vonat, mi pedig egy kis késéssel megérkeztünk a helyszínre. Ott derült ki, hogy a nagy sietségben, kapkodásban otthon felejtettük a szúnyogriasztó spray-t, vagyis nem kell mondanom, milyen lett a vadászatunk. A nagy csapkodás közben sok kacsaraj elhúzott a fejünk felett. A kacsák rendkívül gyorsak, ha a vadász nem várja őket felkészülten, nem lesz eredmény. Egy pillanat alatt tovarebbennek, és a fényviszonyok miatt egyébként is csak sziluetteket láthatunk. Száz szónak is egy a vége: lőttünk néhány kacsát, de jóval kevesebbet a megszokottnál. Saját bőrünkön tanultuk meg, időben kell indulni, nyugodtan pakolni, és akkor eredményes a vadászat. Érdekes, a célvizet nem felejtettem otthon!

Olyan kutyám volt, ha meglátta a fejemen a kalapot, majd megőrült az izgatottságtól. Számára a kalap volt a jel, hogy indulunk vadászni. Más ebet nem lehet az autóba terelni. Induláskor az enyém beugrott, és egy istenért nem akart kijönni a csomagtartóból, csak a helyszínen. Megtanultam, a kutya előtt nem kalapozunk, és ha nem volt vadásznap, otthonról autóval úgy kellett kiosonni, mert ő mindig kapható volt egy kis vadászkalandra. Egyebként a kutyusom neve Vadász volt. Isten nyugosztalja az örök vadászmezőkön, és zúgjon neki az erdő!

Réges-régen még horgász is voltam. A csónakunk a Ludasi-tavon volt kikötve, a Szúnyog csárda melletti mólónál. Miért is írom le ezt? Azért, mert ez is egy módja a természetben való kikapcsolódásnak, és az aktívan eltöltött órák gyógyírként hatnak a lelkünkre, amire nagy szükségünk is van ebben a száguldó világban. Sohasem felejtem el azokat a kárászozásokat, a kezünk bűzlött a piros giliszta szagától, mely nagyon jellegzetes. Nem zavartattuk magunkat, a sikerélmény feldobott bennünket, mert szép fogással térhettünk haza. Ez is tiszta Tüskevár.

Idestova harmincöt éve járok erdőre, mezőre gombászni, ez szintén olyan kaland, mint a vadászat vagy a horgászat, azzal, hogy itt nincs korán kelés. A gomba nem szalad el. Egy évben úgy döntöttem, ezt a szakmát is kitanulom, évekig bújtam a szakirodalmat, mielőtt kimerészkedtem az erdőbe, de akkor is kis könyvekkel a kezemben. Nagyon bejött a dolog, mert egyre jobb szakirodalmat szereztem be, és a tanulás is jól ment. Manapság tizenkilencféle gombát szedek, de nagyon oda kell figyelni, mert ez nem játék, csak egy esély van a tévedésre. A gombászatban mindent tökéletesen kell tudni, nem hagyatkozhatunk más véleményére! Szedhetnék még vagy egy tucatnyi fajtát, de nem teszem, mert a hasonmásaik mérgezőek, és könnyű tévedni, ami nekem nem hiányzik, ezért csak biztosra megyek. Miért hoztam fel a gombászatot? Mert ez is egy módja annak, hogy az ember kijusson a természetbe. Egyedül szeretek gombászni, úgy suhanok az erdőben, mint egy szellem. Volt rá példa, hogy az erdész úgy elment mellettem puskával, hogy nem is tudta, hogy ott vagyok, én pedig csak figyeltem és mosolyogtam. A legszebb élményem, amikor egy fenyőerdőben ráfutottam egy dámszarvasbikára, mely ott legelészett vagy 20 méterre tőlem. Gyorsan visszahúzódtam, gyönyörködtem benne. Persze sem telefon, sem fényképezőgép nem volt nálam, nem tudtam megörökíteni a találkozást, csak az emlékeimben maradt meg. Még engedély birtokában sem lőttem volna le, annyira szép és kifejlett volt, az állatkerti példányokkal vetekedett, melyeket agyonetetnek. Mindenkinek eldicsekedtem, hogy „kivel” találkoztam az erdőben, de a helyszínt nem árultam el, nehogy baja történjen ennek a fenséges állatnak, mely mifelénk nagyon ritka vad! Nem felejtem el, amíg élek.

Számomra a természetben eltöltött idő csodálatos élmény, a kalandjaim minden pillanatát élvezem.