
Számtalanszor találkozunk azzal a jelenséggel, hogy a tejtermelő kisgazdaságok sorra abbahagyják a munkát, felszámolják magukat, mert az emberek úgyszólván belefáradnak a jövedelmező termelést befolyásoló problémák megoldásába. Egyáltalán nem könnyű a helyzet.
Nyilvánvaló, hogy az ágazat jó néhány előnnyel, de számtalan hátránnyal is jár. Nézzük csak, mi is a helyzet. A szerbiai szarvasmarha-állomány esetében a hasznosítási irány szerinti megoszlás alapján a legnagyobb részhányadot a tejhasznosítású egyedek teszik ki, részarányuk 70—80%. Ez nem véletlen jelenség. A tejtermelés vállalatgazdasági előnyei többszörösek: a tömegtakarmányok hasznosításának előnye, a jelentős szervestrágya-termelés, a folyamatos árbevétel, a jól gépesíthető technológia megalapozhatja a jövedelmező gazdálkodást. Viszont számolnunk kell kisgazdaságok esetében a megtérüléssel, hogy egyáltalán megéri-e a beruházás, érdemes-e hosszú távon ezzel foglalkozni. Itt mérlegelendők az ágazati termelés hátrányai: a jelentős befektetett forgóeszköz és az igény — itt fontos kiemelni a speciális eszközigényt is, mely más ágazatban nem alkalmazható, mint például a fejőgép —, a takarmány termőterületének az igénye, a nagy generációs intervallum és a hosszú megtérülési idő, mivel az üszők első ellését kétéves koruk utánra ajánlott tervezni, ügyelve arra, hogy ne pontosan kétévesen történjen, mivel akkor a fogváltás is megviseli őket.
Fontos elmondani azt is, hogy a tejtermelő ágazat gazdasági nehézségei és megoldásai nagyüzemi és kisgazdasági szinteken teljesen különbözőek. A kisgazdaságok esetében a gyakori piaci zavarok és a magas bolti árak hatására keresettebbé váltak a kistermelői tejtermékek, ám az árérzékeny vásárlói viselkedés eredményeként ez az állapot bármikor megváltozhat, lejjebb mehet a házi tejkészítmények piaci eladási ára. Ilyenkor az alacsony jövedelmezőség és a jelentős munkaerőigény szintén a tejtermelő szarvasmarhatartás árnyoldalát erősíti, ellehetetlenítve a családi gazdaság tevékenységét. Egy helyzetértékelő szimuláció szerint, ahol egy tejtermelő szarvasmarhatartással foglalkozó háromfős családi kisgazdaságot veszünk alapul, a következőkkel számolhatunk: A kalkuláció során számításba vett adatok szerint, figyelembe véve a kisgazdaságok sajátosságait, a gazdaság teljes gazdasági tervét és az összes kiadást, bevételt, kiderül, hogy az ágazat sajnos deficites. Ennek alapján már egyáltalán nem meglepő, hogy többen inkább felszámolják tejtermelő szarvasmarhával foglalkozó kisgazdaságukat, mint hogy újabb beruházásokkal jövedelmezőbbé tegyék a termelést. Az ágazat alacsony jövedelmezősége további kutatásokat és vizsgálatokat igényel. A kérdés: miként lehet ilyen termelési paraméterekkel növelni a tejtermelési bevételt? A hozzáadott érték növelésében és újfajta értékesítési csatornák felkutatásában lehet a megoldás, mindenekelőtt a hosszú távú fenntarthatóságra figyelve.
A szerbiai fejőstehénlétszám tekintetében az állomány nagyságát lassú csökkenés jellemzi. A 180 000-es regisztrált fejőstehén-állomány nem ideális, és sajnos a fajtaösszetétele sem megfelelő. Emellé pedig a családi gazdaságok vezetői, vagyis maguk a termelők életkorátlaga sem a legjobb: az országos statisztikai hivatal legújabb adatai szerint a szerbiai mezőgazdasági termelők átlagos életkora hatvanegy év. Nyilvánvaló, hogy ebben az életkorban már nem szokás nagy terveket szőni, gazdaságot bővíteni, új beruházásokat létesíteni. Mindez pedig kezdi kilátástalanná tenni az ágazat jövőjét. Nagy különbségek észlelhetők a vajdasági és a szerbiai régió között is.
Vajdaságban a közepes nagyságú, a 100—200 holstein-fríz fejőstehénnel működő gazdaságok dominálnak. Ezek alapozzák meg a tejtermelés fenntartásának jövőjét. Itt állandóak a beruházások, szigorú a szelekciós mérce, valamint évente újítják a termelési felszereléseket, berendezéseket. A gazdaságok számára létkérdés, hogy szinten tartsák a tejtermelés jövedelmezőségét. Extra minőségű fogyasztói tejet csak korszerű felszereléssel és technológiával lehet termelni. Mára ez a folyamat a robotfejőgépek alkalmazásánál tart. Tehát aki ebben a versenyben lemarad, az hamarosan lakatot tehet a tehenészete kapujára.
Szerbiában teljesen más a helyzet. A belgrádi régiót leszámítva, ahol egy gigantikus nagyságú, többezres létszámú (külföldi tulajdonban lévő), korszerű tejtermelő telepet találunk, vidéken a kettős hasznosítású, hazai tarkatehén-állomány dominál, azaz kisgazdaságok, 5—10 fejőstehénnel és alacsony tejhozammal. Az urbanizáció eredményezte fogyasztói szokások megváltozásával és a helyi tejtermékkínálat csökkenésével ez a termelői réteg is lassú sorvadásra van ítélve.
Joggal tehetjük fel a kérdést: Mit hoz majd a jövő? Lesz-e uniós csatlakozás, és az mivel jár majd a tejtermelő ágazat számára? Bíznunk kell az agrárium fejlesztésének hazai sikerében és a fiatal gazdálkodók vállalkozói kedvében. Csak így tudunk feleletet találni a tejágazatban előretörő, egyre összetettebb szakmai kihívásokra.