Távmunkán azt értjük, hogy a munkavállaló egy cég alkalmazottja, a cég eszközein végzi a munkát, csak otthonról, home office módban. A szabadúszó (freelancer) ezzel szemben általában jogilag egyéni vállalkozóként, projektalapon dolgozik megbízási szerződéssel, alkalomszerűen, más-más cégeknek.

A jelenleg legismertebb otthon végezhető munkák a csomagolás, borítékolás, adatrögzítés, programozás, írói munka, online szerkesztés, fordítás, könyvelés, grafikai munkák, nyelvtanítás és egyéb online tanfolyamok megtartása stb. Az otthonról dolgozók beszámolóiból az derül ki, hogy főleg a kisgyermekes anyukák kedvelik a munkának ezt a formáját, mert a határidőt kivéve szinte szabad kezük van — s akár a beteg gyerekre is tudnak felügyelni, ami közösségi munkahely esetében kevesebb jutalékkal vagy a munkahely elvesztésével is járhat. A másik nagy csoport, mely jó véleménnyel van erről a munkaformáról, a programozók, fejlesztők csoportja.

Munkaadóként nagy előnyt nyújthat, hiszen jóval szélesebb körből meríthetünk és találhatunk munkatársakat, mert akár külföldi vagy külföldön élő embert is alkalmazhatunk. Munkáltatóként ilyenkor is ajánlott tisztázni az elérhetőségi kérdéseket: mettől meddig kell mindenképp elérhetőnek lennie a kollégának? — és ez oda-vissza érvényes. Vezetőként érdemes odafigyelni arra, hogy a munkatársak mindig kapjanak és adjanak is visszajelzést. Ráadásul ennek a munkának a fókuszában nem a munkaidő mennyisége kellene hogy álljon, hanem az eredmények. Emellett bízni kell a kollégákban és munkájukban, hiszen az otthoni munka esetében mindig ott egy halvány bizonytalanság/bizalmatlanság, hogy valóban dolgozik-e a távol levő munkatárs, vagy csak kivett néhány szabadnapot home office címszó alatt. Egyszersmind fontos, hogy rendszeresek legyenek a személyes megbeszélések, amikor mindenki beszámolhat a munkájáról, és tisztázhatóak az esetleges dilemmák is. Többen emiatt nagyobb hangsúlyt helyeznek a csapatépítésre, közös programok, étkezések formájában, és bizony érdemes jó barátságot kialakítani a technológia nyújtotta eszközökkel és programokkal is.

Fotóillusztráció: depositphotos.com

A home office előnyei közé soroljuk még, hogy úgy osztjuk be a szabadidőnket, ahogyan akarjuk. Ez főleg akkor jó, ha a legtermékenyebb napszakra tudjuk tenni a munka elvégzésének idejét. Emellett a megszokott környezet néha nagyobb biztonságot és kényelmet is nyújt. A kávénkat a saját bögrénkből ihatjuk meg, és az illemhelyet sem kell kollégákkal megosztanunk. Az egyik legnagyobb előny mégis a távolság leküzdése, azaz: ha helyi a munka, akkor az utazási időt spóroljuk meg, ha pedig egy másik országban/kontinensen kellene elvégezni, akkor emiatt nem kell költözni, életteret váltani — kímélve ezzel a család tagjait is. Sőt, a főnök viszonylagos távolléte is csökkenti a stresszt, s a kollégák sem szakítanak rendre félbe.

Az otthoni munkavégzésnek azonban sajnos árnyoldalai is vannak. Az előnyére váltott munkaidő hátránnyá is alakulhat, nagyon nagy önfegyelemre van ugyanis szükség ahhoz, hogy tartani tudjuk a munkatempót és a határidőket úgy, hogy közben ott vannak körülöttünk az otthoni intéznivalók is. Van, aki a házimunka egy részét is el tudja végezni munkaidőben — a mosás kitűnő példa erre. Ám egy teljesítményorientált és maximalista személynél a szabad munkavégzési idő addig is elvezethet, hogy szinte az egész napot végigdolgozza, akár éjszakába húzódóan is, ami igen gyorsan kimerültséghez vagy egy idő után kiégéshez is vezethet (work-life balance). Mindennek a családi életre tett hatásáról nem is beszélve. Ezért tanácsos egy otthoni munkaidőt is meghatározni, mely egy olyan keretet ad, amelyhez nemcsak mi tudjuk magunkat könnyebben tartani, hanem szeretteink is. Ehhez egy sajátos ütemtervet is készíthetünk, melyből látjuk, mi vár ránk a következő napon.
 

Az otthon diszkréciója szükségtelenné teheti a formális öltözet viseletét, emiatt eltunyulhatunk a pizsama és a mackónadrág világában. Ugyanilyen fontos lehet egy munkasarok, munkatér, esetleg dolgozószoba kijelölése is, melyhez — és kizárólag ehhez — kötődhet a munkavégzés folyamata. Ennek a helynek lehet bizonyos házirendje is, például: nem nassolunk állandóan, rendet kell benne tartani, nem folytatunk ott magánjellegű beszélgetéseket, stb.

Negatívumként említhető továbbá, hogy ez a munkavégzési mód a szokásosnál is kevesebb mozgással jár, ami mozgásszervi panaszokat, elhízást okozhat. Ezen csak tudatosan beiktatott sporttevékenységgel, kinti tartózkodással változtathatunk. Mások beszámolójából pedig az derül ki, hogy a távmunkás kikerül a vezetőség látóköréből, neve kisebb eséllyel merül fel az előléptetések tervezésekor, és a karrierlehetőségekkel kapcsolatos információkhoz is nehezebben jut hozzá.

Ha csak otthonról dolgozunk, az a személyes munkakapcsolatok gyilkosává válhat: nem vagyunk ugyanis jelen az irodában, lemaradunk sok döntő fontosságú, informális folyosói beszélgetésről, kikerülünk az „állandó személyes jelenlét” állapotából. Nehéz lehet ez a munkavégzési megoldás, ha az illető csapatban, társakkal együtt szeretne dolgozni, hiszen olykor a munkafolyamatot is előre tudja vinni egy-egy személyes megbeszélés. Elmaradhat a szocializáció egyik fontos eleme: az azonnali visszajelzés. Ez lehet dicséret és kritika is, de embertől jön, aki nemcsak megírja azt egy e-mail formájában, hanem esetleg más gesztusokat is tesz.

A home office fontos része a meeting, azaz a megbeszélés, melyet olykor még Skype-on is nagyon nehéz megszervezni, hiszen mindenkinek más az időbeosztása, és mindig vannak, akiket lehetetlen elérni.

Összegezve elmondhatjuk, hogy az otthoni munka egyeseknek nagyon kedvező lehet, másoknak meg kellemetlen, eredménytelen miliő. Mielőtt tehát lelkesen belevágna bárki is, érdemes átgondolnia az előnyeit és a hátrányait egyaránt. Tartsunk tükröt magunk elé, nézzünk szembe önmagunkkal, és csak akkor döntsünk a home office mellett, ha az valóban a javunkat szolgálja. A titok egyszerű: nem mindenkinek való.