A szingliségről — így is, úgy is

A szingliségről — így is, úgy is

Az emberek általában olyan életre vágynak, amelyben megoszthatják valakivel a boldogságukat. De mi van akkor, ha valaki egyedül is teljesen jól elvan? Létezhet ilyen?

A szingliség lehet átmeneti életforma vagy tudatosan választott életmód. Lehet mögötte kötődési gond, esetleg gyermekkori, családban szerzett negatív tapasztalás, korábbi párkapcsolati sérülések vagy ezek egyvelege. A társadalmi okok között leginkább a női szerep átalakulása, önállósodása és gazdasági megerősödése áll. Sokkal több olyan üzenet érkezik — különféle csatornákon —, amely szerint az egyéni boldogság, boldogulás a lényeges, vagyis: légy fontos önmagad számára! Ez a fajta narcisztikus szemléletmód pedig kevésbé kedvez a párkapcsolatok tartósságának. Emellett a csonka családban felnövő gyermekek sem látnak jó kapcsolati mintákat, helyzetmegoldásokat az együttélésre. De beszámolhatunk egy gyökeres értékrendváltozásról is a mai húszasok és harmincasok körében.

Az evolúciós pszichológia nézetei alapján a szingliség kialakulásában nagy szerepe van a választás szabadságának — ez azt jelenti, hogy szabadok akarunk lenni, kerüljük a konfliktusokat, nem tűrjük a korlátokat, és szeretünk egyedül lenni. Egy másik ilyen dimenzió a korlát, mely azt jelenti, hogy az akadályok visszafognak valakit abban, hogy párkapcsolatot alakítson ki: egészségügyi problémák, az egyén idősnek éli meg magát, korábbi kapcsolatokból gyermeke született, stb. És végül a harmadik dimenzió a nehézségek a kapcsolatokkal címkét kapta, mely a korábbi kapcsolatokból hozott rossz élményeket, a változástól való félelmet, a kompromisszum elutasítását hordozza magában — vagyis mindazt, ami alapján az egyén úgy érzi, hogy senki sem elég jó neki.

Egyedülállónak lenni leginkább saját döntés. Mások számára egyfajta kényszer és veszteség. Némelyek szingliként tudják legjobban élni az életüket, tisztában vannak azzal, mit és hogyan szeretnének elérni — kialakítanak egy erős és céltudatos ént. Társkapcsolataiknak köszönhetően nem érzik magányosnak magukat. Szabadon tervezik meg idejüket, programjaikat, és mindezek után nem is akarnak ezen módosítani egy párkapcsolattal. Elfogadják a szingliéletet, és nem azért élnek így, mert nehézségeik vannak a pártalálásban, hanem mert boldogabbak egyedül. Ehhez nyilván fontos, hogy a barátaik támogassák őket abban, hogy ők egyedül akarnak lenni — amit a másképp gondolkodóknak nehéz elfogadniuk, ezért pedig folyton össze akarják ismertetni őket másokkal. Sajnos az emberi gonoszság néha olyan kijelentéseket is megszül, mint: Azért vagy szingli, mert nem kellesz senkinek. Azt kell elfogadni, hogy a szinglikben életszemléletük alapján kialakult egy olyan kép, hogy ők tudják, mi a jó nekik — hagyni kell hát, hogy a saját útjukat járják.

Mi lehet még a szingliség előnye? Legegyszerűbben talán úgy fogalmazhatnánk, hogy egy nyugodt, csendes, független élet. Jobban érdekli az egyedülállókat az olyan típusú munka, amellyel másoknak is segíthetnek. Sok mindenben megláthatják állapotuk kellemes vonásait, ilyen az is, hogy reggelente senki sem zavarja meg őket, azt tesznek, amit akarnak, illetve ez nem csak a reggelre igaz. Egyedül moziba menni sem ciki, hiszen így senki sem szól közbe, vagy kérdez rá egy-egy jelenetre, hogy most itt mi is történt… Többen szívesebben alszanak egyedül, hiszen így senki sem löki ki őket az ágy szélére, nem húzza le a takarót, nem nyomja a nyakuk alá a kezét, hogy az annyira kényelmetlen legyen, hogy már fáj. Senki sem szól bele a munkaidejükbe, vagyis este vagy éjjel is dolgozhatnak. A legjobb barátaikkal tölthetik szinte minden percüket — senki sem fogja elszámoltatni őket az idejükkel. És ha a szingliség olyan alakot ölt, hogy be-becsúszik egy-két kaland, akkor az első csók élményét is újra és újra átélhetik. Ami pedig nem hagyható ki a felsorolásból: jut idejük magukra. Nem kell továbbá felelősséget vállalniuk a meglevő kapcsolatért, vagy megosztaniuk az anyagi javaikat.

Mi lehet a hátulütője a szingliségnek? Az egyedüllét. Még inkább a szerelem hiánya. S egyúttal egy társ hiánya is, akire akkor is támaszkodhatunk, ha valamire nem vagyunk képesek, vagy nehéz, vagy csak egy kicsit elfáradtunk. Az alkalmazkodás viszont sosem lesz természetes, ha valaki nem képes a másik szempontjainak figyelembevételére.

A szinglik a köztudatban általában harminc feletti, karrierépítő nőkként élnek, akik tudatosan választják ezt az életmódot. Sokat dolgoznak, kapcsolatra vágynak, de a magas elvárásaik miatt nem találnak megfelelő partnert. Ugyanezek a paraméterek a férfiak esetében társadalmilag elfogadottabbak — ők mintha a társkeresés állapotában volnának. Ha egy nő tudatosan választja a szingliséget, akkor is lehet büszke arra, amit elért. Ha viszont mindez átmeneti állapot, akkor el kell fogadni, hogy most ez van, s azt sem árt tudatosítani, hogy a férfiak többsége szereti az önálló nőket, akiknek saját életük van, és nem a társuktól várják a gondjaik megoldását. Ha viszont tartósan nem sikerül kialakítani párkapcsolatot, akkor érdemes átgondolni az önismeret- és az önbizalom-fejlesztés lehetőségét is.

Az egyedülállóság hiánya olykor azzal a hátránnyal jár, hogy elmarad a saját igények feltárása, vagy csak lassan indul el. Egy társfüggő ember nem képes az egyedülállóságra, nem tud kapcsolaton kívül létezni, s így nála sincs idő és lehetőség önmaga megismerésére. Emellett vannak a keresgélők, akik egy ideig benne vannak egy kapcsolatban, majd ha véget ér, egy darabig egyedül vannak, majd újra kapcsolatba kerülnek — az ő esetükben az egyedülállóság a két kapcsolat közötti átmenet. Ezért számukra nem kudarcos ez az időszak, hanem ez alatt önmagukkal ismerkednek, fejlődnek. Általában hosszabb párkapcsolat után vállalkoznak választott szingliségre, melyben egy idő után szintén megjelenik az igény a párkapcsolatra. Az eredménytelen párkeresés viszont kényszerű szingliséggé változtathatja ezt, és esetében az önbizalomhiány belülről, míg a sztereotípiák kívülről éreztetik káros hatásukat.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Lélekbúvár rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

A szingliségről — így is, úgy is
Lélekbúvár
  • Pap Ágota pszichológus
  • 2019.09.30.
  • LXXIV. évfolyam 39. szám
A szingliségről — így is, úgy is
Lélekbúvár
Facebook

Támogatóink