Már a megnyitó is családias, otthonillatú. Három nő és egy kicsi áll előttünk: a művész, Jelena Grujičić és kislánya, a galéria megbízott igazgatónője, Szalma Viktória, valamint a kiállítás kurátora, Nela Tonković, aki megnyitóbeszédében elmondta, hogy egy kereséstörténet művészi alkotásait láthatjuk. Az ember „helyének” személyes és kollektív keresését.

— Paul Gauguin az egyik fő művét, a Honnan jöttünk? Kik vagyunk mi? Hová megyünk? címűt éppen száz éve festette. Ez a kép az identitás örökös kereséséről szól, s ilyen értelemben szól az otthon kereséséről is. Párhuzamot is vonhatunk Gauguin és Jelena élete között, hiszen Gauguin ezen műve készültekor már Tahitin élt, egy másik világban, ahogy talán Jelena is akkor kérdezte meg magától először, hogy hol a helye, mi is az, hogy otthon, amikor Franciaországba, Párizsba költözött. Mert ezekből a kérdésekből, ebből a keresésből jöttek létre az itt látható alkotások.

A megnyitó végén Nela egy, a művésznő által hímzett Liberté (Szabadság) feliratú zászlócskát tartva a kezében a következő mondatokkal zárta beszédét:

— Honnan jöttünk? A szabadságból. Kik vagyunk mi? Szabad lelkek. Hova megyünk? Az otthon felé, azaz a szabadság felé.

A kiállítás időrendi sorrendben mutatja be Jelena munkáit, melyek 2015 és 2022 között keletkeztek. A nyitótérben egy installációt látunk, egy vetített és körbeszőtt szekrénybelsőt, benne megvetett ággyal, a csendet néha sziréna hangja töri meg. Gyerekkor, bombázások, búvóhely, biztonságérzet elvesztése, az otthont fenyegető külső hatások érzete.

A kézi hímzéssel díszített, analóg fotográfiákat tartalmazó sorozat a Home Is Where Your Heart Is címet kapta (Az otthon ott van, ahol a szíved van — míg a kiállítás címében ez: ahol a szíved dobog). Olyan kérdéseket jár körül, mint: Mit nevezhetünk valójában otthonnak? Mik az okai annak, hogy elhagyjuk az otthont? Milyen szerepet tölt be az otthon olyan körülmények között, amelyek csak a legelemibb emberi szükségleteket elégítik ki? Hogyan definiáljuk újra az otthont ilyen körülmények között? Gazdasági migrációk okozta beilleszkedések a társadalomba. Vajon lehetséges-e, s ha igen, hogyan?

A szabadság, egyenlőség, testvériség fogalmakhoz kapcsolódó alkotásai által Louise Michel előtt tiszteleg, aki a párizsi kommün tanárnője és fontos alakja volt. Új-Kaledóniában való büntetése után az anarchizmust kezdte támogatni. Amikor visszatért Franciaországba, fontos francia anarchistaként tartott beszédeket Európa-szerte. Jelena e sorozatához a következő idézetet illesztette:

„Mindenki keresi a saját útját, mi a miénket keressük

És úgy gondoljuk, hogy az emberiség boldog lesz

Azon a napon, amikor a

Szabadság és egyenlőség uralkodása megkezdődik.”

A következő fejezet a Szoptató anyák címet viseli, a képek mellett fő elemként egy szoptatószék áll, mely mint egy királynői trón vékony fonalakkal nyúl az ég felé.

Az anyává válás élménye révén mutatom be a szoptatós anya motívumát, szitanyomással vásznon, melyen azután kézi hímzéssel egy absztrakt, sorozatos ismétlésekben megsokszorozott szimbólumot hozok létre. A szoptatós anyák dolgozó anyák, fáradt anyák, anyatejet pumpáló anyák, ölelgető anyák, jól lévő anyák, rosszul lévő anyák és nem szoptató anyák. A szoptató anya ismétlődő ábrázolása különböző szerepeiben (funkcióiban) felveti azt a kérdést, hogy kulturális, történelmi, osztálybeli és biológiai szempontok alapján hogyan és mi határozza meg ma az anya (nem anya) identitását — írja a művésznő.

A kiállítás két talán legizgalmasabb fejezete, Jelena két legfrissebb munkája a természethez kötődik. Az első a Botanikai faliszőnyeg munkacímet viselő installáció, mely a vadvirágos rétek eltűnését problematizálja. Ha nincsenek vadvirágos rétek, ha túl sok növényvédő szert használunk, és monokultúrákban gondolkodunk, számos rovarfaj fog eltűnni, a biodiverzitás pedig felborul. S ez bizony már régóta történik. Jelena alkotása a közterületekre készült, hiszen a kézileg hímzett jutazsákok földdel vannak tele, vadvirágok nőnek belőlük, melyek idővel elszórják magjaikat, újabb virágok nyílnak ki körülöttük, ezáltal a művészeti alkotás a zsákra hímzett üzenettel együtt lebomlik, de létrehoz valami újat. Kulturális gerillaakció a vadvirágokért.

A kiállítás másik, természethez köthető fejezete a (Nem) folyamatos erdők, mellyel a művésznő Josif Pančić szerb botanikus előtt tiszteleg, akinek nevéhez több olyan növényfajta is kötődik, amelyet a botanikusközösség akkor még nem ismert, például a szerb lucfenyő felfedezése.

Az ökológia és az egészséges környezet gyakori kérdéseivel együtt Szerbiában az utóbbi években az állam és a polgárai helyzete is problematikus volt a fenntartható fejlődésről és a zöld jövőről szóló európai vitákban. A nagy országok gazdasági érdekei és hegemóniája a neokoloniális jelenben a perifériás országok természeti tőkéjének kimerülését szemléli, és megkérdőjelezi a fenntartható jövőről és a természeti erőforrásokkal való gazdálkodás mechanizmusáról szóló vitát. A (Nem) folyamatos erdők rávilágít a helyi és globális közösségek számára egyaránt rendelkezésre álló természeti erőforrások kollektív felelősségére és fontosságára, ezáltal pedig a „közjó tragédiájának” következményeire — olvashatjuk. 

Jelena legújabb műveiben a szabadság (vagyis az otthon) csak a természettel való együttélésben érhető el, ezért a kiállítás utolsó terében „kilépünk” az erdőbe (vagy az erdő lép, gyökerezik be a galériába), talpunk alatt homok, szemünk előtt erdőkben felvett képsorok. Mintegy utolsó állomásként érkezünk meg ide, a természetbe, a szabadság érzéséhez — és talán haza is? Ezt fejtsék meg olvasóink, miután végigjárták a kiállítást.

Jelena egy interjúban elmondta, ez az első retrospektív kiállítása, s nagyon boldog, hogy éppen Szabadkán, szülővárosában valósult meg.

A kiállítás címe, Home Is Where Your Heart Beats (Az otthon ott van, ahol a szíved dobog), arra a művészi gondolatmenetre mutat rá, hogy mit jelent az otthon a modern társadalomban. A 2022-ben készült új munkák által a cím mégis a saját környezetünk állapotát kérdőjelezi meg: lehet-e egészséges otthonunk, ha nincs egészséges környezetünk?

Az otthon fogalma nagyon tág, mindenki máshogy értelmezi, és mindenkinek egyedül kell kutatnia, keresnie, illetve megtalálnia rá a választ. Én éltem külföldön, majd hazajöttem, s azóta is igyekszem jobbá tenni a környezetemet.