„A világ összes értelme és elszántsága sem képes művészetet létrehozni a tehetség szikrája nélkül. Amikor az emberrel együtt születik meg ezen tehetség, arra törekszik, hogy alkotásba, formába öltöztesse álmát” (Stephen King). A törökbecsei Mejkszner Mária mindezeknek a bölcs mondásoknak a megfestője. Ecsete már gyermekkorában ügyesen rajzolta meg a gyönyörű művészi képeket az egyszerű csomagolópapírra.
Marika néni a testvéreivel együtt varázsolta át az édesapától kapott egyszerű, jelentéktelennek tűnő papírt. Az emberek többsége a papír hallatán nem arra gondol, amiről Mejkszner Mária törökbecsei nyugalmazott óvónő kisleány korában álmodozott. A festők világába a művészet kapuján szeretett volna belépni, s egész életében alkotni, megfesteni a piros pipacsvirágot, az egyszerű emberek arcképét, a gyönyörű, hömpölygő Tiszát, a szülőföld rónaságát.
Marika néni édesapja, József kőműves volt. Ő is szépen rajzolt, s a régi épületekre szinte művészi tehetséggel varázsolta vissza a hiányos díszvakolatot. Marika édesanyja, Teréz sajnos korán meghalt, így a Kossuth család szerető anyai szív nélkül maradt. Az édesapa mindent megtett annak érdekében, hogy a gyermekek kevésbé érezzék édesanyjuk hiányát. — Tanuljatok, mert ugyan mindent elvehetnek tőletek, de a tudást nem! — mondogatta nekik, s e szavakkal indultak el a saját útjukon. Kossuth Tivadar ismert festő lett. Magyarországon él és alkot. Lajos szintén gyönyörű képeket, szobrokat készít. Marika azonban megtorpant, mivel édesapja nem támogatta abban, hogy képzőművészeti középiskolában tanuljon. Úgy gondolta, a művészet „nem tesz kenyeret az asztalra”.
Óvónőként dolgozott, tehetségét a hivatásában is sikeresen alkalmazta. Azonkívül, hogy szeretetet adott a kis emberkéknek, kézen fogta őket, s vándorútra indult velük a képzőművészet világába. Marika néni soha nem adta fel az álmait. A magyar motívumos tányérok, a festmények sok otthon falán beszélnek a világáról, a festői álmairól, a színek képzeletéről.
— Tehetséggel áldott meg bennünket a jóisten. Gyermekkorunkban, mint minden gyermek, nagyon szerettünk játszani, nekünk azonban nem voltak kész játékaink. Csutkababákat készítettünk, kukoricacsuhéból fel is öltöztettük őket. A hajuk kukoricabajuszból volt. Modelleztünk — erre az édesapánk tanított meg. Minden szépet és jót, amit tudott, átadott nekünk, a féltőn őrzött szeme fényeinek. Úgy érzem, ha nem foglalkozhatnék festészettel, képzőművészettel, nagyon szegény lennék. Egyedül élek, alkotok, és soha nem unatkozom. Nekem a nap huszonnégy órája kevés, hiszen amit elgondolok, azt szeretem megvalósítani. Óvónői pályafutásom alatt szemléltetőeszközöket, színpadi díszleteket készítettem. Az óvónőképző után befejeztem a Pedagógiai Akadémiát. A pszichológia volt a kedvenc tudományágam, amelyet akkor is, és most is tudok alkalmazni. Fontos belelátni az emberek tudatába, s együtt érezni velük. Mégis a festészet az én világom. A házimunka mellett sokat alkotok. Sajnos egyedül maradtam, s akkor láttam be, hogy magányosan az ember élete semmit sem ér.
Marika néni azonban óriási tehetséggel van megáldva.
— Úgy érzem, a rajztehetségem nélkül nehezebb volna az egyedüllét. Olvasok, rajzolok, festek, s így gyorsan véget ér a nap. Magyar motívumokat, virágokat festek üvegre, tányérra, dobozra, vászonra vagy akármilyen más tárgyra. Egyedi alkotásokat készítek, s nincs két egyforma munkám. Ezeket az emberek karácsonyra, születésnapra vagy más alkalomra is ajándékozhatják a szeretteiknek, barátaiknak. A pipacs, a búzavirág, a búzakalász a mi vajdasági virágunk. A gyönyörű pipacsok a búzamezőn tájegységünk jelképei. Nagyon szeretek festeni. Az üvegeket a padláson pillantottam meg, s akkor jutott eszembe, hogy a porvilágból lehozva mintákat festek rájuk. Rengeteg üveget elajándékoztam, hiszen szeretek ajándékozni, s másoknak örömet szerezni. Ha újraszületnék, ugyanezt az életutat választanám. Nagyon szerettem a gyerekekkel dolgozni, mert őszinték, s korunk világából ez nagyon hiányzik. A kis emberkékből szeretet és őszinteség árad felénk. A kicsi gyermek tud szeretetet adni. Ez a mai ember életében is fontos. Ne a gonoszságot nyújtsuk egymásnak, hanem a szeretetet — mondja Marika néni.
Őrizd az álmot, míg élsz, hiszen minden álomból lehet valóság, s a múlt emlékei elmerülnek az idő és a messzeség álomszerű, festői felhői ködében.
A falakon függő, a nagyvilág felé néző tányérok beszélni tudnak, a Kossuth család tehetséges művészeinek köszönhetően, és Marika néni, városunk egyik büszkesége ott van mindenki otthonában.
