Ennek az orvosolására is jó az irodalom. Van egy székesfehérvári, fiatal író, akinek a szövegei Pozsonyba repítik az olvasót, és nem is akárhogyan.

A szerző felvétele

Mennyire vagány már az, ha valaki megnyeri a visegrádi alap irodalmi ösztöndíját, és a szlovák fővárosban eltöltött idő alatt folyamatosan jegyzetel, majd a jegyzetekből megírja a második könyvét. A Scolar Kiadó megjelenteti a könyvet, a Wemsical Serbia Ifjúsági és Kulturális Egyesület pedig megszervezi a bemutatóját.

Czinki Ferenc A pozsonyi metró című kisregényét nemrég igen rendhagyó módon mutatták be a Klein House-ban. Felolvasás, zene, felolvasás, zene, ez volt a menetrendje a pozsonyi járatnak, mi pedig elégedetten zötyögtünk, egymásra dőltünk, és kapaszkodtunk a kanyarokban. A regényrészletek indaként vonaglottak a széksorok között, az ablaküvegek mentén. A felállás nem új keletű, a József Attila Kör szervezésében zakatoló turnén Schoblocher Barbara, a Blahalouisiana énekesnője gyönyörű hangjával, Jancsó Gábor, ugyanannak a zenekarnak a gitárosa a húrok megszólaltatásával, Hekele Dániel pedig trombitajátékával varázsolja el az utasokat.

A szerző nemcsak könyvet ír, hanem a KafkaBeat Kocsmaszínház rendezője, programszervezője, a Szépírók Társaságának tagja, a József Attila Kör elnökségi tagja, emellett Móricz-ösztöndíjas. Egy, az irodalomban ennyire jártas ember megérzi, ha egy város jó alapanyag az írás szempontjából, és Pozsony szinte felkínálta magát. Czinki a pozsonyi történeteit sorakoztatja fel a kisregényben, erős balladisztikus hangulatot árasztva. Megjelenik a balladai homály is, hiszen a meg nem épült pozsonyi metróval kapcsolatban rengeteg kérdés fogalmazódik meg. „Pozsonyban nincsen metró. Tervben volt, hogy legyen, el is kezdődtek a munkálatok, de végül a félkész járatokba beköltözött az Ördög.” A helyén egy „bonyolult aluljáró” áll, ahol az emberek folyton csak várakoznak. Az elbeszélő keres, figyel, befogad, állandó mozgásban van, és sokáig azt hiszi, ő nem fogja gazdagítani a várakozó tömeget. Pozsonyt is ellepik az automaták, a gyorsabb és rohanóbb életvitelért minden gépesítve van, és lassan már nincs kihez szólni. Kelet-európai egyperceseknek is nevezhetnénk ezeket a történeteket, hiszen gyorsan elolvashatóak, ám a megemésztésükhöz több időre van szükség.

A könyvön sokan dolgoztak, nemcsak szövegileg, hanem a vizualitás terén is. Papp Rita tervezte a borítót, Varga Gábor Farkas a grafikáival, Oláh Gergely Máté, Arany Gold Zoltán és Garami Richárd pedig a fotóikkal színesítették a kötetet. A Babiczky Tibor által szerkesztett könyvben azok a kelet-európai, kelet-közép-európai emlékek dominálnak, amelyek az előző világrendből maradtak meg. A várakozás regényét olyan gyönyörűen mutatták be a szabadkai közönségnek, hogy kedvem támadt lassítani, és beleélni magam az őszbe.