A tinikorszakban talán még találkozhattunk ilyen vagy ehhez hasonló esetekkel, ez azonban a felnőttek között is lejátszódik (nem csak egyetemistáknál), és meglehetősen gyerekes módja a kapcsolat lezárásának — már ha címkézhetem így a viselkedést és nem az embert. Kutatások alapján minden negyedik emberrel megtörtént már élete során, hogy ghosting áldozata lett, azaz partnere úgy vetett véget a köztük lévő kapcsolatnak, hogy egyszerűen nem válaszolt neki többet. Az érintett fél helyzetét nehezíti, hogy fogalma sincs, foglalkozzon-e még az illetővel, vagy hagyja a csudába. Persze, még nehezebb feldolgozni a hirtelen eltűnést, ha már kialakult valamilyen érzelmi kötődés.

Forrás: mashable.com

Ilyenkor minden kommunikációs próbálkozás zátonyra fut. Viszont mégsem kell emiatt rosszul éreznünk magunkat, hiszen minden jogunk megvan arra, hogy tisztességesen lezárjunk egy emberi kapcsolatot. És arra is szükségünk lehet, hogy kifejezzük, a másik viselkedése tiszteletlen, és felzaklat bennünket. Mert a továbblépéshez szükséges a lezárás. A leghatékonyabb az lehet, ha egy asszertív üzenet formájában jelezzük neki, hogy régen hallottunk felőle, és akár arra is rákérdezhetünk, hogy éppen mi történik vele. Néhány nap után — ha azt hallgatás követi — őszintén megírhatjuk, hogy mit érzünk (még akkor is, ha végül úgy döntünk, nem küldjük el az üzenetet). A ghostingnál felesleges az elküldött üzenetekre választ várni, hiszen talán még az utcán sem ismer majd meg bennünket a másik fél.

Ezt a módszert leginkább azok használják, akik elkerülnék a konfrontációt. Azzal, hogy valaki köddé válik, azt is üzeni, hogy érzelmileg nem lehet rá számítani, megbízhatatlan, megtagadja a szakítás/lezárás lehetőségét. A virtuális világ sajnos megteremti nekünk azt az illúziót, hogy mindent tudunk a másikról — akkor is, amikor ez nem igaz. Sokan valószínűleg azért választják ezt a módját a szakításnak, mert egyszerű, nincs benne dráma, sem vita, nincsenek feltett kérdések, nincs szükség válaszokra, a viselkedés megmagyarázására, és a másik érzelmeivel sem kell foglalkozni. Nem érdemes feltenni magunkban a kérdést, hogy voltak-e előjelek. Ha pedig érzelmileg kötődni kezdtünk, gondoljunk bele: vajon milyen kapcsolódásban reménykedhetnénk egy olyan emberrel, aki képes egyik pillanatról a másikra dobbantani? Az előjel azért spekulatív, mert sokszor a ghostingoló eleve nem tervezi az elhagyást. Sokkal inkább a kapcsolat dinamikájából és a már említett személyiségjegyekből következhet az, hogy valaki ezt az utat választja a nyílt kommunikáció helyett. Egyes szakemberek úgy gondolják, azok tűnnek el leginkább, akiknek bizonytalan a kötődési mintázatuk — a sok stressz miatt hajlamosak lehetnek kerülni a visszautasítással járó konfrontációt, így gyakran inkább elpárolognak. Van, aki ilyenkor teljesen letiltja, blokkolja a másikat, telefonszámot vált, és van, aki egyszerűen csak nem válaszol, és noha látható, hogy az online térben aktív, abból a másikat teljességgel kizárja. Vizsgálatok szerint ha hajlamosak vagyunk a sorsot okolni a kapcsolatainkban felmerülő gondokért, illetve ha kényelmetlenül érezzük magunkat az intim, közeli kapcsolatokban, akkor nagyobb valószínűséggel vetünk véget egy — véleményünk szerint nem működő — kapcsolatnak ghostinggal.

Forrás: www.stylist.co.ukw

Ehhez képest ilyenkor gyakran saját magunkban keressük a hibát. Miért nem voltam neki elég jó? Hol rontottam el? De valójában csak találgathatjuk a szakítás okát, így ez a gondolatmenet tévútra visz, és önbizalomromboló hatása lehet. Ezzel szemben ha a történtek hatására igény merül fel arra, hogy magunkat is jobban megértsük, akkor ennek még pozitív hozadékai is lehetnek. A jelenséggel már sajnos nemcsak párkapcsolati helyzetben, hanem barátságban vagy munkahelyen ugyanúgy szembesülhetünk. Mint amikor az álláspályázat után egyáltalán nem jelez vissza a jelentkezőknek a munkáltató — a cég, persze, leginkább időhiányra hivatkozik. 

A ghostingoláshoz kötött fájdalom leginkább ahhoz az érzelmi bántáshoz hasonlít, amikor valaki némasággal bünteti a másikat — ezzel elérhetetlenné téve magát. Különösen fájdalmas, ha valaki olyantól szenvedjük ezt el, aki az elmagányosodás közepette reményt keltett bennünk, vonzalmat ébresztett bennünk. De ne feledjük, a ghosting nem arról szól, akit elhagynak.

Kellemetlen élmény kimondani, hogy már nem szeretnénk valakivel kapcsolatban lenni, különösen akkor, ha tudjuk, hogy a másik számára ez akár hatalmas fájdalommal is járhat. A ghostingoló nagy feladata tehát megtanulni nemet mondani a másiknak, anélkül, hogy palira venné.