A német autóipar büszkeségei

A német autóipar büszkeségei

Kezdjük talán a híres népautóval, a Volkswagennel.

1937-ben született meg, Adolf Hitler utasítására, mely szerint egy olcsó, jó minőségű kocsit kellett gyártani. Ez volt a Bogár, melyet Ferdinand Porsche álmodott meg, és nagyon bevált, hiszen valóban nem került sokba, minősége pedig kiválónak számított. Ma is láthatunk belőle az utakon, de csak egy alapos javítás után. 1974-ben jelent meg a Golf, melynek szintén rendkívül jók voltak a minőségi mutatói, na és a Scirocco, mely abban az évben megütötte a sportautó mércét, 1,1, 1,5 és 1,6 literes motorokkal.

Egy másik híresség az Audi, melynek négy karikája négy márka — az Audi, a DKW, a Horch és a Wanderer — összeolvadását jelképezi. A gyár az autósportban is igyekezett részt venni, aminek köszönhetően nagyon sok hasznos tapasztalatot szerzett az utcai járművek készítéséhez. Az Audi a Volkswagen része, innen ered a sok hasonlóság a két típusban. 1990-ben bemutatták az Audi 8-ast, mely igazi riválisa volt a BMW és a Mercedes autóknak. Innentől pedig sorra jelentek meg az újabbnál újabb modellek. A cég manapság már kisebb kocsikat is gyárt, így aki nem szereti a robusztus járműveket, az egy szép, kis Audit is választhat.

Egy bajor nemzeti színeket magában foglaló embléma, melyet az autó büszkén visel a motorházfedője elején: ez nem más, mint a BMW. E modell elsősorban a politikusoké és a tehetősebb üzletembereké, különösen fekete színben. Szerencsére azonban a tervezők azokra is gondoltak, akik nem tudnak vagy csak nem szeretnének egyik csoporthoz sem tartozni, de mégis BMW-t akarnak vezetni: elkezdtek kisebb autókat is gyártani. Ezek ugyanazt tudják nyújtani, amit a nagyok is, csak éppen kicsiben. Ilyen például az M140i, a 125i vagy a BMW 1. A cég egyébként egy nagyon régi fogadalmat tart tiszteletben, ami igencsak szép gesztus. A vásárlóknak tett egykori ígéret ugyanis úgy szól, hogy valami különöset fognak kapni a pénzükért — ez pedig, lássuk be, valóban így van, hiszen például a belső kidolgozás (gondoljunk csak a bőrülésekre, a műszerfal áttekinthetőségére, a kijelzők fényeire, a figyelmeztető hangokra stb.) teljes mértékben tükrözi ezt a mottót. Érdekesség, hogy a cég repülőgépmotorok gyártásával kezdte, majd valamivel később a motorkerékpárok készítése is beindult. Mivel a motorkerékpárok külsőre szépek és erősek voltak, ráadásul megbízhatónak is bizonyultak, nagy volt irántuk az igény. 1933-ban, a 303-as modell orrán jelent meg először a két vese alakú hűtőrács, mely mindmáig a márka egyik védjegye. A BMW autókat jelentős motorteljesítmény és nagyság jellemzi.

Az Opel története igencsak furcsán indult, hiszen a cég lényegében nem is autókészítéssel szeretett volna foglalkozni. A tulajdonos úriember nem volt sem gazdag, sem pedig túl jó üzletember, csak egy egyszerű lakatosmester, akit Adam Opelnek hívtak. Az egész úgy kezdődött, hogy egy tehénistállót átalakított műhelynek, melyben elkészített egy varrógépet — csakhogy sajnos nem tudta eladni. Ezért kerékpárgyártásba fogott, mert úgy gondolta, az talán majd egy sikeres vállalkozás lesz. 1868-ban aztán virágzásnak indult a varrógépüzlet, és ezzel megalapozta a jövőbeli autógyártást. 1886-ban pedig már a kerékpárgyártás is sikeresnek számított, úgyhogy ezzel már végleg eldőlt: a gyár biztos lábakon állt. 1899-ben jelent meg az első automobil, az egyhengeres, 1,6 literes és 4 lóerős Opel Patent. A cég szerint sokan tudnak gépkocsit gyártani, de alacsony költséggel és magas minőségben csak az Opel. Erre az is bizonyíték lehet, hogy az Opel Kadett a Szovjetunióban Moszkvics 400 néven jelent meg — igaz, az oroszok nem adtak pénzt a tervrajzokért, hiszen háborús jóvátétel fejében kapták meg őket. A háború utáni időszak igencsak nehéz volt a gyár számára, de át tudta vészelni, sőt, a siker sem maradt el, köszönhetően annak, hogy a cég mindig igyekezett jó minőségű és aránylag olcsó autókkal kiszolgálni a vásárlókat. Ezek a modellek pedig mind szép megjelenésűek is voltak. Ide tartozott például a Rekord, a Kadett, az Ascona, a Calibra, a Corsa vagy az Astra is.

Státuszszimbólum, jómód, Mercedes. Ez a márka egy fogalom az autógyártásban, és szinte mindenhol ismerik. A Mercedes név megszületése egyébként egy nagyon érdekes történet: 1900-ban egy milliárdos 36 kocsit rendelt az akkori gyártótól. A vásárlónak, bizonyos felépítési kritériumokon kívül, egy olyan kérése is volt, hogy az új autót a leányáról nevezzék el, akit Mercedesnek hívtak. Ekkora tételnél nem lehetett nemet mondani, így a jármű a Mercedes nevet kapta. 1902-ben a Daimler cég le is védette a Mercedes márkát, mely mára már talán a világ leghíresebbje lett. 1910-ben pedig az autóra felkerült a háromágú csillag, mely a földön, vízen és levegőben való motorizáció jelképe. Ez a márka is az elit kedvence, talán a legnagyobb mindegyik közül. 1926-ban megalakult a Mercedes-Benz, amivel egy újfajta technológia kezdődött el az autógyártásban. (Egy érdekesség: 1939-ben megépítettek egy monstrumot, mely a Führer autója lett. Ez egy 4 tonnás, 7,7 literes motorral, 394 lóerős teljesítménnyel felszerelt luxusjármű, melynek fogyasztása 30 liter volt 100 kilométeren.) A cégnek egyébként egészen elképesztő a munkamorálja, és remekül egyesíti a dizájn, a termelési, a fejlesztési, a beszerzési, az értékesítési, valamint a marketingtevékenységet. 1951-ben debütált a Mercedes-Benz 300 nevű luxusmodell, 3 literes motorral, soros hathengeres és 115 lóerős motorral (melyet olajhűtővel szereltek fel), megerősített főtengellyel és egy nagy teljesítményű hűtőrendszerrel. A Mercedes az autósportban is nagyon tevékeny, kiváló eredményekkel büszkélkedhet.

Bármelyik márkát választja is a kedves olvasó, minden esetben német precizitást, minőséget és technológiát kap.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Mérföldkő rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

A német autóipar büszkeségei
Mérföldkő
  • Lábadi Loránd
  • 2020.04.01.
  • LXXV. évfolyam 13. szám
A német autóipar büszkeségei
Mérföldkő
  • Lábadi Loránd
  • 2020.03.25.
  • LXXV. évfolyam 12. szám
Facebook

Támogatóink