home 2024. március 28., Gedeon napja
Online előfizetés
A múzeum a hiteles múltidézés helye
KOVÁCS Nándor
2005.05.18.
LX. évf. 20. szám
A múzeum a hiteles múltidézés helye

*Milyen állapotok jellemzik a vajdasági múzeumokat?- Akár röviden is válaszolhatnék: a pénztelenség. Ennél azonban összetettebb a helyzet, mivel múzeumaink működtetése más-más pénzforrásokból történik. A tartományi érdekeltségű Vajdasági Múzeum mellett élnek a helyi, városi múzeumok, amely...

*Milyen állapotok jellemzik a vajdasági múzeumokat?
- Akár röviden is válaszolhatnék: a pénztelenség. Ennél azonban összetettebb a helyzet, mivel múzeumaink működtetése más-más pénzforrásokból történik. A tartományi érdekeltségű Vajdasági Múzeum mellett élnek a helyi, városi múzeumok, amelyeket önkormányzati költségvetésből tartanak fenn, valamint szakosodott múzeumok, mint például Újvidéken a Színháztörténeti Múzeum. Mondhatom, éppen a városi múzeumok állnak jobban anyagi szempontból is, ami talán annak tulajdonítható, hogy egy-egy kis térség, város jobban igyekszik megőrizni a múltját, fontos számára a folytonosság megőrzése. Az általam ismert múzeumok közül nagyon eredményesnek tartom a helytörténetet őrző zentai, szabadkai, topolyai és zombori múzeumot. Ezekben az intézményekben nagyon komoly hozzáállást és munkavégzést tapasztaltam. Visszatérve a kérdésre, a múzeumok helyzete tehát attól függ, ki az alapítójuk. A kutatási, gyűjtési területét is eszerint határozza meg a törvény. A Vajdasági Múzeum regionális jelentőségű. A múzeumi tárgyakat a tartomány területéről gyűjti be. Pénzellátása fele-fele arányban a köztársasági, illetve a tartományi költségvetésből történik. Az elmúlt időszakban így az újvidéki Városi Múzeum megkülönböztetett helyzetben volt, mert a péterváradi vár tatarozása révén egyrészt ugyan nagyobb támogatást kapott, ugyanakkor azonban alaptevékenységére, a műtárgyak állagának megőrzésére már kevesebb pénz jutott. A Színháztörténeti Múzeum pedig tartományi pénzelésben részesül.
* A múzeum intézményének feladata többek között a térség művelődéstörténeti feltárása, és bemutatása. Nemzeti közösségünk szempontjából mennyire sikerül bemutatni a magyar nép múltbeli jelenlétének folytonosságát a Vajdaságban?
- A törvény nem teszi lehetővé, hogy a jelenlegi múzeumhálózatban külön összpontosítsunk egy-egy nemzet hagyatékának kiemelt vagy elsődleges vizsgálatára. A vallások és nemzetek feletti multikulturális szempontoknak kell vagy kellene érvényesülniük. Ilyen szempontból például a szabadkai Városi Múzeumban is csak bunyevác falusi szobát mutatnak be mint észak-bácskai jellegzetességet. A törvény tehát egyértelműen rendelkezik. Más kérdés azonban hogy sokszor vagy mondhatni: legtöbbször a politika nyomja rá bélyegét a múltról egyébként tárgyilagosan valló múzeumi tárgyakra. A városi múzeumok általában tehát vegyes anyagúak. A város történetére vonatkozó képzőművészeti, iparművészeti, levéltári anyagok mind a multietnikus, multikonfesszionális, multikulturális szellemiséget tükrözik. Eddig nem is éreztünk megkülönböztetést. Újvidéken azonban városi szinten hatalomváltás történt. Nem tudjuk még, az új összetételű városvezetésnek milyen hozzáállása lesz a város összetett lényéhez. Mindenképpen rossz megoldás, ha egy kulturális intézményben a politikai felállás diktálja a kutatások irányát, hiszen éppen ennek a területnek kell függetlennek lennie a pillanatnyi politikai erőviszonyoktól.
* A vajdasági magyarság művelődéstörténeti múltjának bemutatása ezek szerint nincs, vagy nem lehetséges?
- Egy-egy kiállítás erejéig ugyan egységesíthető a múzeumokban meglevő anyag, ám ezek csak arra a pontosan meghatározott időszakra adhatók kölcsön. Amennyiben tehát egy ilyen állandó kiállításra lenne igény, akkor ahhoz egy új múzeumot kellene alapítania, mondjuk, a Magyar Nemzeti Tanácsnak. Az új intézménynek azonban elölről kellene kezdenie a tárgyak begyűjtését, mivel a gyűjteményekben lévők már állami tulajdonban vannak, és nem képezhetik a kereskedelem tárgyát, de nem is ajándékozhatók el.
* A Múzeumok nemzetközi viszonylatában milyen helyen állunk mi, vajdaságiak?
- Ebben a tekintetben múzeumaink helyzetét nem látom sötétnek. A világ más muzeológusai annyira vannak jobb helyzetben, hogy szabadabban utazhatnak a kiállításokra. Mások látás- és gondolkodásmódjának megismerése ugyanis a szakmai fejlődés alapja lehet. Amikor az újvidéki magyar katolikus gimnázium történetének kiállítását szerveztem meg, egyik ismerősöm kirakatrendezőkkel hasonlított össze. Első hallásra rosszul esett az összehasonlítás, később azonban rájöttem, hogy a mi muzeológusok tulajdonképpen a múlt anyagi rekonstruálásával foglalkozunk. Azt kell bemutatnunk, hogy valami miként festett a múltban. A múltidézés történik meg tulajdonképpen az akkor készült tárgyak segítségével, és éppen ennek korszerű megvalósítását kell a külföldi kiállításokon nyomon követni. A kiállítási anyagok csoportosításával lehet ugyanis hitelesen bemutatni a múltunkat. A tárgyak más-más környezetben való elhelyezése egészen másként vall történelmünkről. Külföldi kiállításokon tehát mi ezeknek az átcsoportosításoknak a lehetőségeiből tanulhatunk, ezeknek módját tanulmányozzuk.
* A helytörténetet bemutató városi múzeumok mennyire tudják kielégítően teljesíteni feladatukat?
- Az hiszem, a Vajdaságban működő városi múzeumok teljes egészében megfelelnek feladatuknak, a követelményeknek. Szabadkán is létezik állandó kiállítás. Újvidéken, a várban sajnos még mindig tart az építkezés az állandó tárlatnak helyet adó központi épületben. A műemlék jellegű épületben elhelyezett múzeum alakításának ugyanis a védettség miatt több előírásnak, feltételeknek kell megfelelni, ugyanakkor viszont megadja az intézmény hangulatát. Meglátásom szerint köztársasági viszonylatban a vajdasági múzeumok előrébb járnak még akkor is, ha a Vajdasági Múzeum történelmi része nem tükrözi a tartomány multietnikus összetételét.
* Mennyire tartja kielégítőnek múzeumaink látogatottságát?
- Érdemes lenne talán külön foglalkozni a múzeumok látogatottságának kérdésével, mert nagyon érdekesen, hogy ne mondjam, érthetetlen módon alakul egy-egy kiállítás iránti érdeklődés. Az Újvidék városának közlekedéstörténetét, vagy az állami anyakönyvezés századik évfordulóján bemutatott kiállítás látogatóinak száma szinte rekordokat döntött, az Újvidéki Városi Múzeum Idegen Művészetek Galériájába viszont, ahol pedig eredeti Rebrandt kép is található, csak elvétve tér be látogató. Ugyanez vonatkozik a szomszédságunkban levő Vajdasági Múzeumra is. Meggyőződésem szerint a kiállítóhely is kihat a látogatottságra.
* Beszélgetésünk elején az anyagiak hiányát említette. Vajon a művelődéstörténetünket bemutató és őrizni hivatott intézményeknek megértéssel kell-e lenniük az ország gazdasági helyzete iránt? Jobb anyagi helyzetben levő országokban többet tudnak fordítani a történelem őrzésére?
- A múzeumok Európa-szerte áldatlan helyzetben vannak. Amikor például bemegyünk a frankfurti városi múzeumba, az első, ami szembetűnik, egy felszólítás, hogy adakozzon egy eurót a múzeum fenntartására. A sokkal gazdagabb társadalmak sem tömik tehát degeszre múzeumaik folyószáláit. Egy kicsit fényűzésnek és nem gazdasági vállalkozásnak számít egy múzeum fenntartása. Nálunk ezek az intézmények edukatív, tanító jellegűek. Egyelőre még nem a szép élményét nyújtó helynek fogjuk fel őket, hanem a történelmi tények elsajátítását szolgáló intézményeknek. Ebben különbözünk a nyugati testvérintézményektől.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..