A művészet eszközeivel nevelni
SOK Kornélia
2013.11.13.
LXVIII. évf. 46. szám
A művészet eszközeivel nevelni

Vajdaságban turnézott a budapesti Trainingspot Társulat

A minap színházzá alakult a zentai November 11. iskola 8. b osztályának tanterme. A meglepett diákok eleinte csak a szemük sarkából figyelték a magyarországi színészek rendhagyó fellépését, aztán lassan megbarátkoztak a helyzettel, s a vége felé szerintem élvezték is az előadást. Ez volt a budapesti Trainingspot Társulat vajdasági turnéjának utolsó állomása. A zentaiak előtt a csantavéri, a tornyosi, az adai és a felsőhegyi 7-8. osztályos tanulók tehettek szert ugyanerre a tapasztalatra.

Mi is a tanteremszínház? Egy olyan színházi előadás, amely átköltözik az osztályterembe, nézői pedig kamaszok, fiatalok. A szituációban, mely itt teremtődik, ötvöződik a színház és a drámapedagógia. Nemcsak a színészek aktívak tehát, hanem a diákok is, sőt a színdarab sem hagyományos. Előadás közben kreativitásra késztetik a gyerekeket, amikor pedig a „darab” befejeződik, megkezdődhet az eszmecsere a két fél, vagyis a színész és a diákok között: megbeszélik a látottakat, a hallottakat. Hogy miért éppen az iskolában zajlik mindez? Nyilván azért, hogy tágítsák az iskola lehetőségeit, határait. Hiszen nemcsak nálunk specializálódott ez az intézmény arra, hogy főként lexikális tudást nyújtson, és így készítse fel a fiatalokat az életre. Igen ám, csakhogy ez a tudás nem éppen tartós, évek múltán a sok tanult anyag elveszik, ez bizonyított tény. Viszont ha a gyerekeket aktivitásra, kreativitásra, nyitottságra, konfliktuskezelésre neveljük, akkor ezekkel a képességekkel is felvértezve talán jobban megállják a helyüket a társadalomban. A tanteremszínház a művészet eszközeivel próbál meg érzelmeket adni és kapni, a kamaszok lelkében a bezárt ajtókat sorra kinyitogatni és kommunikációra késztetni őket. A nyugati országokban ez manapság igen divatos módszer, már Magyarországon is egyre népszerűbb, nálunk azonban még nem fedezték fel. Éppen ezért jó ötlet volt elhozni a társulatot a vajdasági iskolákba.

A tanteremszínház rendkívül alkalmas arra, hogy a gyerekek, a fiatalok körében olyan aktuális témákat, problémákat vessen fel, amelyekkel naponta találkoznak, és megbirkóznak. Egy-egy ilyen előadás kiváló lehetőséget ad arra is, hogy e helyzeteket megtanulják kielemezgetni, feldolgozni, megérteni vagy éppen csak érzékelni.

A vajdasági turnéra a Hangállam című darabot hozták el, mely arról szól, hogy egy kamasz a balesete következtében kómába esik, és ennek az állapotnak a hatására fura, titokzatos világa tárul fel előtte — és előttünk is. Itt mások a szabályok, mások a viselkedési normák, vagyis a megszokotthoz képest ez egy idegen világ. Erre kellett valamiképpen reagálniuk a gyerekeknek: véleményt mondaniuk, érzéseket kinyilvánítaniuk. Az előadás utáni beszélgetésünk alkalmával a színészek elmondták, hogy tapasztalatuk szerint a gyerekek általában attól félnek, hogy rosszat mondanak, ezért nyílnak meg lassan. Meg kell értetni velük, hogy nincs helytelen válasz, bármi jó, amit gondolnak és kimondanak. A legfontosabb tehát: kimondani mindazt, amit az előadás kapcsán éreznek, gondolnak, akármit, ami eszükbe jut. Annál sikeresebb a színészek munkája, minél aktívabb a közönségük. Ilyenkor mindent lehet: beszélni, nevetni, rajzolni, szabadon, kreatívan gondolkodni. Kinek mire van késztetése. Valójában ez utóbbi a lényeg, hogy ne hagyja őket semmi hidegen, hogy valami módon megnyilvánuljanak.

A színészek feltették azt a kérdést a gyerekeknek, hogy melyikük szeretne Hangállamban élni, kinek mi tetszik abban a világban. Láthattuk, hogy a sokféle válasz sokféle gondolkodásmódot tükröz. A zenét például nem adnák semmiért, inkább lemondanának más földi javakról. Ízelítőként pedig kiemelném néhány gondolatukat a csoportmunkából: a csend felemelő érzés; élvezd, amit nyugalomban olvasol; csendben a halk szót is meghallod; nem vagy egyedül, mert körülvesznek a hangok; a csend bölcsesség.

Az előadást Pap Gábor rendező társulata adta elő, egy valójában felnőtteknek játszó csapat, melynek ez másféle próbatétel, mint a többi darabja. A társulat tagjai: Király Krisztina, Németh Eszter, Bora Levente, Jobbágy Katalin, Benya Katalin, Boros Ádám, Bagaméry Orsolya, Manyasz Erika. Turnéjuk, melynek koordinátora a Vajdasági Művelődési Intézet volt, a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával jött létre.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Múzsaidéző rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..