A 2018. esztendő második hetét tapossuk, ám emlékeinkben még elevenen élnek az elmúlt év sikerei, csalódásai, bosszúságai és felejthetetlen pillanatai.
Kedélyállapotunkra gyakran a sport iránt közönyt mutató halandók számára oly lényegtelennek tűnő mozzanatok hatottak, mint például az, hogy a labda a kapufáról be- vagy kifelé pattant-e, a vonalra vagy azon kívülre esett-e, illetve célba érkezéskor az óra miért nem egy-két századmásodperccel előbb állt meg. A sportolók és a sportújságírók számára életbe vágó – órákat, napokat, hónapokat meghatározó – pillanatok ezek.
A 2017. év – ha szemet hunyunk a magyar labdarúgó-válogatott gyalázatos teljesítménye felett – szerencsére főleg örömre és elégedettségre adott okot. Büszkék lehettünk azokra a vajdasági magyar sportolóinkra, akik igencsak szerény körülmények és nem éppen a legmegfelelőbb feltételek között készülve is világraszóló sikereket értek el. Gondoljunk csak Nemes Viktorra, aki két vállra fektette az egész világot, Frísz Krisztiánra, aki pályafutása végéhez közeledve felért az Európa-bajnoki dobogó tetejére, Mačković Martinra, a zsinórban negyedik világbajnoki érmét nyerő evezősre, Kajdocsi Tamásra, a pincében, méltatlan körülmények között készülő többszörös Európa- és világbajnoki érmes súlyemelőre, Kéri Valentinára, a mezőnyt bucira verő kick-box versenyzőre, illetve Szabó Szebasztiánra, a tavalyi év utolsó vajdasági magyar sportsikerét hozó fiatalemberre, aki a rövidpályás úszó-Eb-n bronzérmet nyert. A sor azonban nem teljes, így ne feledkezzünk meg az MLS gólkirályáról, Nikolics Nemanjáról és az ATP-világranglista 88. helyén álló Györe Lászlóról sem.
Természetesen minden elismerés megilleti az Európa-bajnok, szerb női röplabda-válogatottat, a világbajnokságra nyolc év után kijutó labdarúgókat, a tartalékosan is Eb-ezüstérmes kosárlabdázókat, a 110 gáton vb-bronzérmes Baji Balázst, a súlylökésben második Márton Anitát vagy a közelgő téli olimpiára maximális, tíz kvótát szerző rövidpályás gyorskorcsolyázókat is, ám remélem, mindenki megbocsátja, ha számunkra a vajdasági magyar sportolók sikerei a legédesebbek.
Velük tudunk leginkább azonosulni, hiszen többnyire közöttünk élnek, hasonló gondokkal és nehézségekkel küzdenek, mint bármelyikünk. Felnézhetünk rájuk, és biztosak lehetünk benne, hogy méltó módon képviselnek bennünket szerte a nagyvilágban. Így lesz ez 2018-ban is.
Boldog, sikerekben gazdag 2018. (sport)évet mindenkinek!
