A szabadkai Kéri Sándor Botond, a szabadkai Svetozar Marković Gimnázium természeti tagozatának harmadikos tanulója nyolcéves kora óta tagja a Népkör Magyar Művelődési Központnak. Előbb az intézmény néptáncszakosztályába iratkozott, majd néhány évvel később csatlakozott a Fabula Rasa Gyermekszínjátszó Grundhoz. Megszerette a színjátszást, és a jövőjét is a színpadi deszkákon képzeli el.
— Már tizedik éve járok a Népkör falai közé. Néptánccal kezdtem. Jó volt a közösség a Bodorka néptánccsoportban, mely azóta sajnos megszűnt. Táncoltunk, és az édesanyám büszke volt rám, hogy ápolom a hagyományokat. Egyszerűen imádtam a táncot, a mozgást, a zenét, azt, ahogy megvalósulhattam a színpadon. Mindez felemelő érzés volt. Ötödikes koromban iratkoztam be a Fabulába, melynek a mai napig tagja vagyok, mert megunhatatlan.
* Mi vonzott a színjátszáshoz, mi keltette fel az érdeklődésed a színpad iránt?
— A legelső darab, melyet megnéztem a fabulásoktól, talán a Rovarok volt, és egy felejthetetlen élménynek írnám le. Az előadás után apukámnak mondtam, hogy ez talán engem is érdekelne, majd ez anya fülébe is eljutott. Elmentünk egy Fabula-próbára, megismertem Greguss Zalánt, a csoportvezetőt és a kis társulat többi tagját, akik között a suliból is voltak ismerősök. Nagyon megfogott az egész. Boldog voltam. Remek volt a társaság, mindenki közvetlenül viselkedett, s olyanok voltunk és vagyunk is, mint egy nagy család.
* Eddig mely szerepekben láthatott a közönség?
— Az első szerepem az Indul az ember vissza a fára című darabban volt, melybe utólag kerültem bele, és nagyon élveztem. Mivel a néptáncnak köszönhetően volt színpados múltam, nem ijesztett meg az a pillanat, amikor a közönség elé léptem, de volt egy kis remegés a színfalak mögött. A színjátszással kapcsolatos legelső vetélkedőm Bácsfeketehegyen volt. Ahogy haladtunk tovább az időben, mi is készítettünk új darabokat, mint a Legyek ura, mely a kedvenceim közé tartozik. Utána következett a Csongor és Tünde, ahol Balgát alakítottam. Sokan mondták, hogy illik a karakterhez a személyiségem, de ezt mindenki döntse el maga. Aztán játszottam a Semmit a nagyokkal, ami azért nem kis dolog volt. Megterhelő, de nagy igazságtartalmú darab. A legelső KSZFV-s fellépésemre Lukácsot alakítva jutottam el általános iskolásként, ami nehéz megmérettetés volt. Mostanában inkább workshopok, foglalkozások voltak. Kicsik, nagyok együtt, a frissen végzett akadémistákkal tanuljuk a színjátszás csínját-bínját. A sok pozitív visszajelzés rengeteget segít. Ide mindenki fejlődni jár, és mindenkinek csak ajánlani tudom. Folyamatosan van valami érdekes, új dolog. Például a legújabb darabot, a Homokozót egy „öreg” fabulás, Nyári Ákos rendezte. Ezzel is jártunk a színművészeti vetélkedőn, és ott a legjobb férfi szereplőnek járó díjat meg a Tanyaszínház különdíját kaptam.
* Az érettségi után hol szeretnéd folytatni a tanulmányaidat?
— Az elismerések és a sikerek megerősítettek abban, hogy megpróbálkozzak a felvételivel a színművészeti akadémiákra. Azt még nem tudom pontosan, hogy merre indulok, talán Budapestre, de Újvidéken mindenképp jelentkezem. A Népkör megszerettetett velem egy új dolgot az életemben, a színjátszást. Rengeteg mindenre megtanít, jó alapot ad, és már most nagyon remélem, hogy minden úgy sikerül, ahogy tervezem, és felvesznek a színművészetire, majd el is tudok helyezkedni. Viszont ez egy rögös út, és addig sok tapasztalatot kell szereznem.
Fotó: Facebook