- Fotó Halasi Mónika

November huszadikán, szombaton különleges hangulatú irodalmi estet tartottak a Zentai Alkotóházban. A rendezvény vendégei Szőcs Géza József Attila-díjas költő, író, drámaíró, publicista, a Nemzeti Erőforrás Minisztériumának a kultúráért felelős államtitkára és dr. Kalmár László, a Segítő Jobb Alapítvány elnöke volt.
A műsor kezdetén Szőcs Géza az 1956-os eseményekhez kötődő gondolatait osztotta meg az egybegyűltekkel annak kapcsán, hogy a Liberté 1956 című műve alapján készült azonos című film zeneszerzője a zentai Verebes Ernő volt. A József Attila-díjas költővel, íróval, drámaíróval, akit Szőcs azóta is fontos alkotótársának tekint, Gruik Ibolya újságíró beszélgetett. Kérdéseire válaszolva irodalmi tevékenységének néhány fontos momentumáról is beszélt a vendégeknek. Az est e részét Szőcs három művének bemutatása töltötte ki: a 2007-es Limpopo, avagy egy strucckisasszony naplója című regény, valamint két, ebben az évben megjelent könyv, a Tasso Marchini és Dsida Jenő című esszékötet, illetve a Nyestbeszéd - Szőcs Géza 33 verse Faludy György válogatásában című verseskötet. E művekből a szerző több részletet is felolvasott az egybegyűlteknek.
Az est végén Szőcs Géza már államtitkári minőségében tért ki az értelmiségi lét felelősségének, valamint a kultúra nemzetegyesítő és nemzetmegtartó szerepének a kérdéskörére is. Arra a kérdésre válaszolva, hogy államtitkárként mit tehet a kulturális élet szereplőire vonatkozó, illetve a magyarságra általánosságban is jellemző megosztottság ellen, Szőcs Géza elmondta: a megosztottság olyasmi, amit a magyarság szerinte a honfoglalás óta magában hordoz. Megjegyezte később, hogy attól tart, már akkor sem csupán egyféle, hanem legalább hétféle megosztottság lehetett - annyiféle, ahány törzs létezett.
- Egy nagyon hosszú távú nemzetnevelő programmal és sok-sok nagyszerű moralista, író és filozófus, illetve a pedagógusok generációinak a bevonásával talán el lehet érni, hogy a magyar nemzet ne ilyen öngyűlölő és testvérpusztító hajlamokkal megáldott legyen, mint amilyen most. De egy árva kis miniszter vagy államtitkár ebben a kérdésben nem sokat tehet. Mindez valahogy a vérünkben van. Az államtitkár úr ezután egy sokak által ismert anekdotát is megosztott a közönséggel, mely anekdota arról szól, hogy erdélyi magyar íróként miként vásárolta vissza egykor a románoktól Erdélyt.
- A történet 1975-ből származik. Akkor jelent meg az első verseskötetem, a Te mentél át a vízen? című, mellyel elnyertem a Román Írószövetség elsőkönyves íróknak járó díját. A történet másik szereplője, az egyik ismert román írótársam is kapott valamilyen díjat az aktuális könyvéért, így a díjátadó ünnepségen megismerkedtünk, összebarátkoztunk egymással egy koccintás erejéig. Másnap utaztam vissza Kolozsvárra. A vonat étkezőkocsijában ültem le, ahogyan ez az írótársam is. Megismert, átült hozzám, majd elkezdtünk beszélgetni mindenféléről, mígnem egyszer csak megkérdezte tőlem, fáj-e az nekünk, hogy Erdélyt elvették tőlünk. Nyilvánvalóan erre a kérdésre akkoriban nem mindenkinek válaszolta volna az ember ugyanazt, de neki azt mondtam: természetesen fáj. Erre azt mondta, én egy becsületes ember vagyok. Korábban ugyanis megkérdezett két személyt, két akkori főszerkesztőt, és ők azt mondták neki, hogy nem fáj. Azt ajánlotta, ha fizetek neki fél deci vodkát, visszaadja nekem Nagyváradot. Hozattam egy vodkát. Megitta. A következő már Szatmárnémeti volt, aztán jött a többi. Egy palacknyi vodka elfogyasztása után már olyan településeket is felajánlott, amelyekre már nemet mondtam. Képletesen tehát valóban visszavásároltam Erdélyt a románoktól, pontosabban egy neves román személytől - emlékezett vissza a kedves történetre a Zentán megtartott irodalmi esten Szőcs Géza, a Nemzeti Erőforrás Minisztériumának kultúráért felelős államtitkára.