Szimbolikus állomáshoz érkeztünk

Hetven év után a szerb kormány eltörölte a három vajdasági település, Csúrog, Zsablya és Mozsor magyar lakosságának kollektív bűnösségét kimondó jogszabályt. Ezáltal végérvényesen kikerült a kollektív bűnösség elve a szerbiai jogrendből. Mint ismeretes, a szerb parlament tavaly nyáron már elfogadott egy nyilatkozatot, mely elítélte az 1944—1945. évi délvidéki vérengzéseket, valamint a kollektív bűnösség szellemében hozott háborús határozatokat, magát a rent azonban nem törölte el. Az újonnan meghozott döntést Aleksandar Vučić szerb miniszterelnök Szabadkán jelentette be az 1944—1945-ben kivégzett ártatlan áldozatok tiszteletére rendezett megemlékezésen. „Szerbia miniszterelnökeként azzal a céllal érkeztem Szabadkára, hogy elmondjam, a magunkéinak érezzük önöket, és reméljük, hogy önök is magukénak éreznek bennünket, Szerbia teljes értékű állampolgárainak, akik egyenlőek a törvények előtt, akik között nincs semmiféle különbség” — hangoztatta a megemlékezésen Vučić.

A magyar kormány üdvözölte Szerbia gesztusát. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes szerint Magyarország megnyugvással fogadta, hogy hetven év után végre megszületett az a szerbiai rendelet, amely eltörölte a Csúrog, Zsablya és Mozsor magyar lakosságának kollektív bűnösségét kimondó jogszabályt. „Magyarország üdvözli a szerb miniszterelnök tegnapi szabadkai bejelentését és az 1944—45-ben ártatlanul kivégzett áldozatok előtti főhajtását, mely a szerb—magyar megbékélés szimbolikus állomása. A szerb politika mostani lépése Magyarország régi törekvésével találkozott” — hangzott a közleményben.

Áder János magyar köztársasági elnök szintén fontosnak tartja a szerb kormány döntését. Ez ügyben levelet írt Tomislav Nikolić szerb államfőnek, és kiemelte, hogy a régóta esedékes határozat elfogadása újabb jelentős lépés a két nép közötti kölcsönös bizalom erősítésének útján. A magyar államfőt büszkeséggel tölti el, hogy a folyamatot Tomislav Nikolićtyal együtt indították el 2012-ben, budapesti megbeszéléseiken, majd közösen folytatták a tavaly júniusi, mélyen megindító csúrogi kettős főhajtással. „Biztos vagyok benne, hogy a kollektív bűnösség bélyegének levétele tovább mélyíti a magyarok és a szerbek közötti megértést, valamint más nemzeteknek is példát mutat a múlt terheitől való megszabadulás, a közös jövőt segítő együttműködés alapjának megerősítésében” — hangsúlyozta a magyar köztársasági elnök.

Három lépés rövid története

A kollektív bűnösség eltörléséről szóló döntést egyébként két fontos lépés előzte meg. A magyar és a szerb kormány képviselői ugyanis a tavalyi évben arról egyeztek meg, hogy a múltat három lépésben zárják le. Az első az volt, amikor a szerb parlament elfogadta azt a nyilatkozat, amely elítélte az 1944—45. évi délvidéki vérengzéseket és a kollektív bűnösség szellemében hozott háborús határozatokat. A második a 2013-ban megtartott csúrogi megemlékezés, illetve közös főhajtás volt, a harmadik lépés pedig a jelenlegi döntés, azaz a háborús bűnösséget kimondó határozat érvénytelenítése. Mindezzel valójában befejeződött a politikusok munkája, a történészeké azonban még egy jó ideig folytatódni fog. Áder János köztársasági elnök szavaival élve: a történészeknek kell feltárniuk azt, ami Szerbiában és a Délvidéken történt a II. világháború alatt és után, hogy ezzel is elősegítsék a későbbi nemzedékek megemlékezéseit, és okulással szolgáljanak a következő generációknak. Az okulás egyébként bőven ráfér minden itt élő emberre, hiszen a XX. századi történelem egyik legnagyobb tragédiájáról van szó. Mint ismeretes, a második világháborúban, 1941 áprilisában a Délvidék egy része magyar fennhatóság alá került. 1942 január—februárjában Újvidéken és környékén a magyar honvéd- és csendőralakulatok által végrehajtott partizánvadász razziákban csaknem 4000, főként szerb és zsidó vesztette életét. A közkeletű vélekedéssel ellentétben azonban a magyar csendőrök részéről nem volt jogszerűtlen fegyverhasználat. Az önkényes kivégzésekért néhány alacsonyabb rendfokozatú katonatiszt volt a felelős. Az 1942. évi „hideg napok” után két és fél évvel, az 1944. október 17-étől 1945. február 1-jéig tartó jugoszláv katonai közigazgatás idején Tito partizánjainak megtorlásában a becslések szerint 30-50 000 délvidéki magyar vesztette életét. Három falu, Csúrog, Zsablya és Mozsor minden magyar lakosát kitelepítették, háborús bűnössé nyilvánították, és kivégezték vagy gyűjtőtáborba szállították. A több tízezer lemészárolt és szülőföldjéről elüldözött magyar sorsáról néhány publikáción kívül évtizedekig nem jelent meg semmi. Ezáltal arról, hogy egykor mi történt a nagyobb városok magyar, horvát, illetve német polgáraival, egyáltalán nincsenek szaktudományos szintű kutatások. Hogy ezen az utóbbi években létrehozott magyar—szerb történészcsoportnak mennyiben sikerül változtatnia, arra csak a közeljövőben kaphatunk választ.