A médiaháborúról

Kedves olvasó,

Alábbi cikkünk weboldalunk előző változatából automatizálva került áthelyezésre, így szövegformázási és megjelenítési hibák előfordulhatnak. Megértésüket köszönjük!

A médiaháborúról

Egy bizonyos főcímre vár a magyar sajtó (hetven éve teljes mértékben ,,kiegyensúlyozott'' része) a médiatörvény kapcsán, mégpedig arra, hogy esetleg ,,nemzetközi elfogatóparancs''-ot ad ki majd az EU a magyar miniszterelnök ellen. åk persze, már csak tudják, mi is az a totális sajtóc...

Egy bizonyos főcímre vár a magyar sajtó (hetven éve teljes mértékben ,,kiegyensúlyozott'' része) a médiatörvény kapcsán, mégpedig arra, hogy esetleg ,,nemzetközi elfogatóparancs''-ot ad ki majd az EU a magyar miniszterelnök ellen.
åk persze, már csak tudják, mi is az a totális sajtócenzúra, avagy médiadiktatúra. Nemcsak elődeik, hanem maguk is és utódaik is részt vettek a magyar sajtó pártpropagandává és politikai fegyverré való átalakításában. Ha nyilvános akasztások nem is történtek az elmúlt hetven évben, arra számtalan példa volt, hogy miként semmisítették meg egzisztenciálisan, hogyan közösítették ki teljesen a társadalom perifériájára szorítva a máshogyan gondolkodókat. Egypártrendszer volt és maradt is a fejekben. A konzervatív nemzeti oldal tulajdonképpen nemcsak politikailag, hanem a sajtóban sem létezhetett, és ami a legdöbbenetesebb, hogy a rendszerváltás vagy rendszerváltoztatás után sem változott e téren a helyzet. Egy Gyurcsány Ferencnek kellett hatalomra kerülnie ahhoz, hogy végre nagyobb tömegek is belássák: legalább egy évszázada a legnagyobb mértékben félre vannak vezetve.
De nézzük talán meg azt, miben is hibázott a jelenlegi magyar kormány és a médiatörvény kidolgozója. Talán abban, amiben már jó néhányszor a rendszerváltást követően, azaz megpróbálnak úriember módjára tiszta lapokkal játszani, egy kizárólag cinkelt lapokkal játszó társaság ellen. Csalni, kirekeszteni, kiszorítani, meghamisítani, megsemmisíteni -- ezek azok a minősítések, amelyeket folyton tagad, ugyanakkor folyamatosan gyakorol a magyar sajtó egy része. Elég csak egyetlenegy ügyet megemlíteni, amivel szintén nemzetközileg akarták lejáratni egykor a Fideszt, ez pedig a szánalmasan meghamisított Teller-levél. Mivel még néhány évvel ezelőtt is szinte minden napilap, hetilap, beleértve még a bulvársajtót is, a baloldal kezében volt, nehéz feldolgozniuk, hogy a helyzet részben megváltozott. A Fidesz megpróbál egy határozott, néhol kemény kezű médiatörvényt alkalmazni, teszi azonban mindezt soha nem látott (kétharmados) felhatalmazással a háta mögött, illetve az Európában alkalmazott törvények alapján. Mindenkinek szíve joga, hogy ellenérzését vagy szimpátiáját kifejtse a törvény kapcsán, de azt senki sem vonhatja kétségbe, hogy a törvény tisztán leírt szabályozást tartalmaz. Tehát mindenki felkészülhet a következményekre, hiszen egy törvény nem diktatórikus háttéreszközökkel operál. Ez is a nagy különbség a két kormány (a mostani és az előző) médiapolitikája között. A mostani nyíltan leszögezi, törvényekbe foglalja, hogy mit szeretne, még ha az sokféle érdekkel ütközik is, az előző kormány pedig szabályozás helyett (amit politikai súlyánál fogva aligha tehetett volna meg) ''széles mosollyal vagy kaján vigyorral” az arcán kisöpört mindenkit a közszolgálati médiából, aki nem gondolkodott az elvárt módon. Határon belül és túl is minden olyan újságíró rejtélyes módon kikerült a média főfolyamából a ''mainstream”-ből, aki erőteljesen bírálni próbálta Gyurcsány Ferencet vagy a szocialista és a szabaddemokrata köröket.
Ha a jelenlegi kormány megijed az ilyen típusú volt cenzoroktól, és jelentősen hátrál, akkor valóban alkalmatlan.
Számtalan civil szervezet most kezd éledezni a téli álomból, szerintük sem kellene meghátrálni. A Civil Összefogás Fórum nemzetközi sajtótájékoztatót próbált tartani ez ügyben. Csizmadia László és a fórum más szervezeteinek vezetői a tájékoztatón kifejtették, hogy miután a ,,hangos kisebbség'' megtámadta Magyarországot, úgy érezték, meg kell szólalniuk, meg kell védeniük a kormányt. Csizmadia László szerint a külföldi média az utóbbi hetekben ,,bukott politikusok, törvénytelenül meggazdagodottak, hazájukban alig tartózkodó világpolgárok'' véleményének adott teret. Azt a reményét is kifejtette, hogy a nemzetközi média nem akarja visszaállítani azt az elmúlt 8 évet, amikor valamennyi ellenzéki javaslatot lesöpörtek, amikor ,,bűnös eszközökkel herdálta el a kormány a nemzeti vagyont, amikor Magyarország a korrupció melegágya lett és a világ legeladósodottabb államai közé került, amikor kialakult egy rendőrállam''.
A nemzetközi közvéleményt bizonyára nem mozgatja majd meg a sajtótájékoztató, hiszen ők kizárólag a beépített embereik gyűlölet keltő kampányában, illetve a szégyenteljes módon tájékozatlan külpolitikai újságíróiknak hisznek. Nekik Budapest továbbra is Bukarest marad.
Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Körkép rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink