home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
A magyar nótát ismerni és szeretni kell
Martinek Imre
2009.07.22.
LXIV. évf. 29. szám
A magyar nótát ismerni és szeretni kell

Táborzáró csoportképPatetikusan szólva ismét eltelt egy esztendő, és immár a soron következő, tizennegyedik VIVE hangulatos, július eleji foglalkozó nótatábora is messze mögöttünk van, ahol a rádiós tehetségpróbáról továbbjutott tizenkét amatőr énekessel négytagú szakbizottság dolgozott. A...

Táborzáró csoportkép

Patetikusan szólva ismét eltelt egy esztendő, és immár a soron következő, tizennegyedik VIVE hangulatos, július eleji foglalkozó nótatábora is messze mögöttünk van, ahol a rádiós tehetségpróbáról továbbjutott tizenkét amatőr énekessel négytagú szakbizottság dolgozott. A zenével és az énekléssel Guzsvány Izabella lett megbízva, a korrepetitor Szép Antal volt, a szövegválogatást Bába Lúcia, a kivitelezés és szervezés körül adódó hepehupák egyengetését pedig Gábor Károly végezte el. Lényeges lélektani momentumként kell továbbá szólnunk két helybelinek - aki ráadásul a ténylegesen fiatal korosztályhoz tartozott - a fellépéséről.
- A VIVE fennállásának tizennégy éve óta nem volt ilyen nagy felhozatal amatőr énekesekből, mint az idén - nyilatkozta Bába Lúcia, az Újvidéki Rádió munkatársa. - A meghirdetett pályázatra elsődlegesen harmincnégy nevezés érkezett. Ebből tizennégy énekesjelöltet hívtunk be hangpróbára, előnyben részesítve azokat, akiknek a hangjával ez idáig még nem találkoztunk. Megjegyzem, a jelentkezők között szép számban voltak ''öreg” táborlakók, visszatérő versenyzők is. Egyébként a középkorosztály, sőt az idősebb generáció ezúttal is jelen van, körülbelül fele-fele arányban.
A szakmai stábnak kemény három nap állt rendelkezésére, hogy kicsalogassa a kandidátusokból teljesítményük legjavát.
Ajtónyitáskor a torontálvásárhelyi József Attila Kultúrházból ifjúi kacagás, muzsikaszó és ízes magyarsággal kimondott szavak gomolyogtak, nemcsak a zsivaj és a lakodalmi mulatságot sejttető ételszag. A nagyterem színpadának leeresztett függöny redői mögött egy diszkrét hang biztatta a kandidátusokat hangszálaik megrezegtetésére. Nemritkán ő maga járt ezzel elöl példával. A pianínós korrepetitor.
- Ha egy kicsit megerőltetem magam, már szinte észre sem lehet venni, hogy ''falszifikált” zongorista vagyok - mondta nevetve az óbecsei születésű Szép Antal, aki a múlt század ötvenes éveinek végén került Újvidékre, zenei álmait követve. Előkelő lokálokban, a Vojvodina és a Putnik Szállóban muzsikált, évtizedeken át az Újvidéki Rádió szalonzenésze volt. - Hivatalosan hegedűs vagyok, de úgy adódott, hogy végül becsaptam a fél világot. Ha történetesen zongorázni tanultam volna, mint hitték sokan, akkor bizony ma nem itt lennék. Sajnos, manapság már művészet művésznek lenni, mert kiveszett az emberekből a kultúra iránti igény. Mostanra mindent kiszorított a turbófolk, az eltúlozott erősítés.
- Azon gondolkodtunk, hogy bizonyos elődöntőket, ún. kutatódöntőket szervezünk a Vajdaság több központjában, de a bizonytalan anyagi fedezet miatt holtpontra jutottunk - kezdődött keserédesen beszélgetésünk Gábor Károllyal, az Újvidéki Rádió nyugalmazott producerével. - Egyébként rengeteg múlik a hatékony, a kultúra minden pórusát is átható propagandán. A fesztivál hónapokon át tartó alapos (meg)szervezésének a bemutatása, népszerűsítése is többet érdemel(ne) egy sima újságcikknél, melyet vagy elolvasnak vagy nem - de inkább az utóbbi! Célszerűnek találtam kezdeményezni az együttműködést az iskolákkal és a művelődési egyesületekkel, amelyekben még foglalkoznak énektanítással. Az idei fiatalítás részben ennek a lépésnek is köszönhető. Sajnos, a részvevői keret ''merevség”-én pénzhiány miatt nem tudtunk változtatni, és a kotizációt sem találtam éppenséggel a legszerencsésebb fesztiválcsinálási formának. Mert ez esetben könnyen megtörténhet, hogy nem az jön el, akinek itt volna a helye, hanem akinek pénze van. Hatan-heten vagyunk a szakmai stábban, akik idestova másfél évtizede dolgozunk a VIVE-n belső késztetésből. Mi tagadás, miránk is ránk férne némi fiatalítás. A felzárkóztatás alapkövetelménye értelmében a pályázó fiatal szakembernek nemcsak ismernie, de szeretnie is kell a magyarnóta-műfajt. Ezenkívül egész éven át strapabírónak kell lennie... Újabban az is sokat nyom a latban, hogy az illető milyen közel lakik Újvidékhez, mert napidíjat, útiköltséget nincs pénzünk fizetni. Mielőtt rákérdeznél, elmondom, hogy mi, a VIVE megálmodói kezdettől fogva nemcsak Vitkay Gyula emlékével, de magával Debelyacsával, a debelyacsaiakkal is azonosítottuk a vetélkedőt. Hiszen egy olyan községről van szó, amelyben megannyi vérbeli nótakedvelő él, alkot. Szerintem kár volna ezt szétverni, szétbontani, s vinni valahová, ahol újra kellene elképzelni az egészet. Szerintem a VIVE-nek mindenekelőtt a vajdasági nótaénekesek és zeneszerzők fesztiváljának kell maradnia! Eredményeket szűkös körülmények között is tudtunk felmutatni, ami először is tíz-egynéhány befutott új énekest jelent. Itt vannak továbbá a zeneszerzők is, akiktől az idén összesen hatvanöt pályaművet kaptunk.
Az oktatói színhelyeken kitapinthatóan nő az izgalom az amatőrök körében. Vajon mit tud napjainkban felkínálni befutó énekeseinek a frekvenciai hatótávolságában is alaposan megnyirbált Újvidéki Rádió és Televízió?
- Valamikor a győztesekkel előbb az Újvidéki Rádió lemeztára számára készítettünk felvételeket, majd tévéműsorokat is. Az évtizedes leépítések miatt a rádiónak nincs cimbalmosa, klánétása, csellistája, nélkülük pedig korántsem cigányzenekar a cigányzenekar. Nyugdíjaztatásom után a produceri munkahelyet is megszüntették. Mégis reménykedem benne, hogy ez az áldatlan állapot nem tart örökké, s hogy ezekkel az emberekkel, akiket most idehoztunk Debelyacsára oktatni, bátorítani, felléptetni és megdicsérni, a későbbiekben is tudunk majd érdemben foglalkozni.
Utolsó riportalanyomra az előzetes időpont-egyeztetés ellenére is várnom kell. Nem az érkezésére, hiszen az emeleti kisteremből hangfoszlányok szűrődnek ki. Voltaképpen reggel kilenctől délután kettőig kellene csak dolgoznia, de hát már majdnem fél hat van...! A bácskertesi származású Guzsvány Izabella, az óbecsei középfokú zeneiskola fiatal szólóének-tanárnője mezzoszoprán hangjával lett 2002-ben a VIVE első helyezettje. A rendezvényre a későbbi években is visszatért. Úgy is mint az új szerzemények tolmácsolója, néhány éve pedig úgy is mint a gálaműsorok vendégénekese. Tanárnője, mgr. Vitkayné Kovács Vera zenepedagógus visszavonulása után immár másodízben igyekszik megtanítani a helyes dikciót és előadástechnikát a nótatábor pályakóstoló amatőrjeinek.
- A mesékben egy esztendő három napig tart, eközben pedig csodák történnek. Mekkora kihívás tanárként, előadóként visszatérni, aktív részese lenni ennek a csodának?
- Óriási, és igyekszem becsületesen megfelelni a kihívásnak. Viszont három nap alatt én nem tudok látványos csodát tenni, és varázspálcám sincsen! Annyit tehetek mindössze, hogy az előirányzott idő rövidsége ellenére is mindegyik versenyzővel egy picit többet foglalkozom, visszafogva némileg a túlpörgetett sűrű tempót. A tanítványoknak meg kell tanulniuk testüknek - mely ezúttal a hangszerük is - a kezelését. Aztán következik néhány lecke légzéstechnikából, pozicionálásból, ezt követi a beéneklés, a beskálázás, a hangszálak bemelegítése. Gyakoroltuk a helyes testtartást, a színpadi viselkedést, a mikrofon kezelését is. Aláhúzom, ezt nem lehet pár napba, órába sűrítve megtanulni! Egyébként szeretek tanítani. Külön kihívás számomra megfejteni tanítványaim lakat alatt őrzött belső világának a nyitókódját, segíteni nekik feloldani a felgyülemlett feszültséget, a szorongást. Igen tehetséges gárda ez a mostani is, minden tagja teljes valójában itt van.
Epilógus
A torontálvásárhelyi színházterem - az előzetes cudar esőfergeteg ellenére is - több tucat nótakedvelő helybelit ölelt keblére a vizsgaszombat estéjén. A rivaldafények kigyúlásával rövid önéletrajzuk ismertetésével hét férfi-, illetve öt nőversenyzőt szólított énekes bemutatkozásra Bába Lúcia, az est műsorvezetője. A Nagy Zoltán, Varga Viktor és Szép Antal felállású zenekar Dékány Imre prímás vezetésével játszott, a közönség pedig annak rendje és módja szerint szívébe fogadta mindnyájukat. Tapsviharral hívta vissza a legfiatalabb énekest, továbbá köszönte meg Guzsvány Izabella üdvözlőbeszédét, fergeteges temperamentummal előadott fináléját. A XIV. VIVE - magyarnóta- és csárdásfesztivál szeptemberi döntőjében (25-27-e) tehát kilenc vajdasági településről (hét bácskairól és két bánátiról) érkező tizenkét amatőr énekesnek szoríthatunk.
Név szerint a szabadkai Kala Józsefnek, az újvidéki Molnár Csikós Gábornak és Fésüs Máriának, a péterrévei Mester Csabának és Gallusz Józsefnek. Továbbá az óbecsei Toll Izabellának, a gunarasi Konc Reginának, a topolyai Milánovics Sándornak és a zombori Raic Vilmosnak, illetve a muzslyai Juhász Lászlónak, valamint a két torontálvásárhelyi nagylánynak: Alföldi Eszternek és Kovács Csillának.
Ennyit megtehetünk. Az ''élő” tévéadás szükségességéről folyó örökös vitába - hiszem, hogy ezúttal sem lesz különösebb beleszólásunk.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..