A maga hűséges FANTOM-ja!

A maga hűséges FANTOM-ja!

David Berg rendőrfelügyelő szeme villámokat szórt és öklével az asztalra csapott. Még sohasem látták ilyen dühösnek.

— Nem kevesebb, mint három hét alatt hét betöréses lopás, és semmilyen nyom! Mit jelent ez, drága barátaim? Mit jelent ez, Thomas Mitchum? Mi balekok vagyunk?

A rendőrfelügyelő mereven nézett a segédjére.

— Gondolom... talán... azok a levelek — mondta hunyorogva Mitchum. — Ha kapnánk még néhány levelet...

— Levelek, levelek! Úgy érzem magamat, mint a szerelmében csalódott elefánt! A legszívesebben mindent összetörnék. Mindent!

— Én nem tehetek arról, hogy... amiért az a gazember minden betörés után levelet küld a rendőrfelügyelő úr címére. Én erről igazán nem tehetek.

Berg megállt az ablaknál.

— Mitchum, készüljön fel. A napok ezentúl hosszabbak lesznek. Ma este nyolckor számítok a segítségére. Munkához látunk, de alaposan.

Mitchum bólintott.

— Ha csak ezen múlik... találkozunk nyolckor.

A megbeszélt időpontban Mitchum megjelent Berg rendőrfelügyelő irodájában. A rendőrfelügyelő éppen abban a pillanatban tette le a telefonkagylót. Megigazította a nyakkendőjét és megragadta Mitchum karját.

— Mehetünk. Jimmy minden este a Gongban van.

— Gong?

— Ez egy bár.

— Jimmy?

— Jimmy egy pitiáner tolvaj. Egyszerű kerítő. Egyszer csempész, egyszer falazó. A Gongban vörös égők égnek, a függönyök piszkosak, de erről nem érdemes beszélni.

A bárban vágni lehetett a füstöt. Berg unottan nézte a go-go girleket s aztán a bárpultra támaszkodott. Minden talpalatnyi hely foglalt volt. Néhány pár lomhán lötyögött a parketten. Berg rendelt két whiskyt. Egy nagy keblű hölgy meztelen felsőtesttel tolta az orruk alá a whiskyt és vigyorgott. Berg szemébe nézett, majd legyintett. A táncosok közül az egyik elhagyta a partnernőjét és Berg vállára tette a kezét. Megforgatta a szájában a rágógumit.

— Ez egy hekus — mondta.

Mitchum azonnal megjegyezte:

— Itt nem kedvelik magát...

Fél órával később megjelent a bár ajtajában egy apró termetű alak. Megigazította a csokornyakkendőjét, megfésülte kócos haját és befelé indult.

— Jimmy! — szólt rá a rendőrfelügyelő. Az emberke felnézett és mosolygott.

— Micsoda meglepetés! Columbo hadnagy személyesen! Ünnepi díszbe borítja ezt a büdös lebújt, drága rendőrfelügyelő úr — csicseregte Jimmy.

— Ne beszélj zöldeket — szakította félbe Berg. — Vártalak.

— Éppen ma, amikor nincs egy perc időm?

Berg egy hirtelen mozdulattal elkapta Jimmy nyakkendőjét és lehúzta a székre, majd rendelt három korsó sört és megpaskolta a betörő sápadt arcát, aki kényszerből ugyan, de változatlanul mosolygott.

— Térjünk azonnal a tárgyra, Jimmy!

Előszedte a leveleket.

— Meg tudnád nekem mondani, kinek a kézírása ez, Jimmy?

A tolvajocska összehúzta a szemét.

— Mi vagyok én? Varázsló?

— Olvasd fel a levelet.

Jimmy félhangosan motyogta: „Kedves rendőrfelügyelőm! A következő betörés terve elkészült. Továbbra is számítok a szerencsémre és az ön begyepesedett agyára. A maga hűséges FANTOM-ja!”

A betörő ivott a sörből, majd megkérdezte:

— Ez egy szemtelen vakond. Mit akar tőle, uram?

— Ismered ezt a pasast, Jimmy?

— Örökké nem zsarolhat, uram. Több esztendeje tiszta vagyok, nem dughat a rácsok mögé. Nem vagyok besúgó, tudja jól.

— Nem akarsz köpni, rendben van. Ha azonban kapsz tőlem valami ajándékot... mondjuk ötszáz dollárt... akkor megmozdul az agyad?

 

Jimmy szeme felragyogott.

— Hm... látok egy snájdig srácot... hatalmas termetű... a haja szőke. A 20. utca környékén lakik... ott valahol...

— Pontosabban! — sürgette Berg.

— Egy családi házban a lovagló iskola mögött.

— Neve?

— Nem kopogom le senkinek a nevét. Mike Stone-ét a legkevésbé.

Berg magához hívatta a nagy keblű lányt, fizetett és a segédjével azonnal elhagyta a lokált. A rendőrfelügyelő a gépkocsiban elégedetten nevetgélt.

— Mindig mondtam magának, Mitchum, hogy inkább egy jó összeköttetés a mélyből, mint tíz a magas körökből, hehehe.

Mitchum bátortalanul megjegyezte:

— Ön felült ennek a fickónak.

— Hogyhogy?

— Az a gyanúm, hogy a nyom hamis.

— A többit bízza rám, Mitchum.

Megérkeztek a helyszínre. Az ablakokból fény szűrődött az utcára. A nyomozók elhagyták a gépkocsit és a deszkakerítés mellett surrantak előre. Térdig gázoltak a gazban s végül elérték a kerti ajtót. Ugyanakkor megjelent az ajtóban egy férfi, aki gyors léptekkel megindult a kert másik végébe. Nagy robajjal csukódott be egy gépkocsi ajtaja.

— Utána! — ordította Berg és gyorsan begyújtotta a motort, 160-as sebességgel rátért az útra. — Látja azt a gépkocsit? Benne ül a mi emberünk!

Megkezdődött az őrült verseny. Elhaladtak a tévétorony mellett. Az üldözött hirtelen lekanyarodott az útról és eltűnt az erdőben. Berg sem hagyta magát. Az erdőben gyalog folytatták az üldözést. Az árkon túl megpillantottak egy házat. Berg füttyentett.

— Aha... a csibész máris munkához látott.

Berg és Mitchum átsiettek a sövényen és a teraszhoz értek. A rendőrfelügyelő az egyik ablak felé mutatott. Halkan és lábujjhegyen elérték a párkányt, majd egyszerűen átlépték. Ott álltak a szobában, onnan felsurrantak az emeletre. A folyosó végén is volt egy szoba. Onnan lépéseket hallottak és dobogást. A rendőrök, mint valami ügyes balett-táncosok, előhalászták a zsebből a revolvert, vállukkal benyomták az ajtót és betörtek a szobába. Berg kézilámpájának a fényében megjelent egy szőke hajú fiatalember ijedt arca, aki azonnal maga elé kapta mindkét kezét.

— Ez a rendőrség! A játéknak vége Stone! — ordította a rendőrfelügyelő és a villanykapcsoló után nyúlt. Ekkor vették csak észre, hogy a szobában egy fekete hajú nő is tartózkodik. Az ágyon feküdt, majdnem meztelenül. Berg dühösen megkérdezte:

— Az ördögbe! Maga kicsoda?

— Vera, a szobalány — mondta a lány és zokogni kezdett. — Én tudtam, hogy mindez nem vezet jóra, ha Stone minden este meglátogat.

— Nyugodj meg...

— Vera évek óta a menyasszonyom — dühöngött Stone.

Berg a segédjével szó nélkül elhagyta a szobát. A kocsiban sokáig hallgattak, de Berg a történtek ellenére mégis magabiztosan mosolygott. A segédje rajongva mondta:

— Főnök! Mindig tanulok magától valamit! Mindig célba talál. Az ötlet, hogy Jimmy kezébe adta a levelet... óriási!

— Ugye?

— Mondom: az ötlet óriási!

Berg hangosan felkacagott.

— Ön tudta — folytatta Mitchum —, hogy minden levelét a betörő azzal a famózus FANTOM szóval fejezte be...

— Igen...

— Csak egyetlenegyet — ezt a levelet nyomta Jimmy markába — írt alá rövidítve. Csak így: F. Az a nyavalyás az „F” betűből azonnal FANTOM-ra kerekített. Honnan tudhatta, hogy az az „F” FANTOM-ot jelent? Ön is ezt kérdezte magától, nem? Mit is mondott? Megyünk abba a szutykos bárba és letartóztatjuk Jimmyt, és rendelünk két korsó sört annál a nagy mellűnél...


November 8-ától mindennap este 7.00-kor bűnügyi novella.
Csak a Hét Nap online-kiadásában. 77 napon át. Jó szórakozást!

Ha elmulasztotta, olvassa el az eddigieket is:

1. Ed Diamont: Mindenét elvette
2. 
Mel Chase: Megásta a sírját
3. 
William Webb: A szerelem vak
4. 
David Cruise: Maga az ördög5. Chris Pollack: Számított a támogatására
6. 
Elmer Morrion: Dolores
7. 
Gedeon Donella: Nincs okosabb dolga
8. 
Earl Gardner: Viselkedjen természetesen!
9. 
Olcsó koporsó — nagy boldogság!
10. 
Edward Mortimer: Ne aggódj, szívem!
11. 
Glenn Campbell: Madridot látni, és...
12. 
Lars Gamble: Gyermekfilmet nézett
13. 
Chris Norman: Gratulálok, uram!
14. 
Sohasem dohányoztam
15. 
Vincent Donaldson: Marisa megcsalt
16. 
Greg Lassiter: Nem tart sokáig
17. 
George Mulholland: Humphrey Bogart szellemében
18. 
Lester Young: Légy óvatos!
19. Wesley Snipes: Színészi adottságokkal
20. William Webb: Szédülékenység
21. Gérard Chabrol: Mi szeretünk téged!
22. Elmer Grant: Gyakran gondol arra, hogy a világot a levegőbe repíti?
23. Vincent Lovano: Megmondom őszintén
24. Chris Pollack: Most megcsókolhatsz!
25. Elmer Grant: A becsületes zsebmetsző
26. George Mulholland: Hát önre nem ügyel senki?
27. Chris Pollack: Tehetségtelen, mint a főtt tök
28. Lester Young: Öt százdolláros
29. Burt Wiseman: Jó napot, George!
30. Ed Grant: Eltemették, megsiratták...
31. Leonard Wayne: Más mint a többi
32. Elmer Greenwood: Az az ember visszatért
33. Carl Lorimar: Nem ügyelt az apróságokra
34. Mark Minghella: Na és a detektívek?
35. Larry Sisner: Nyugodt lesz az álma
36. Larry Sisner: Égnek állt a haja 
37. Edgar LeRoy: Nincs mitől tartani
38. Carl Eastman: Én nem tettem semmit
39. Carl Wiseman: Megmentette az életét
40. Mark Gibson: Harminckilenc áldozat?
41. Carl Lorimar: Miatta szenvedett
42. Larry Sisner: Végre történik valami
43. Victor Mitchum: A macskaköves utca titka
44. William Webb: Elgondolkodtató eset
45. Larry Sisner: Az ördög vigye el!
46. Edmond Toole: Megtaláltalak, emlékezz!

Címkék: hetnapkrimi
Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Krimi rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

A maga hűséges FANTOM-ja!
Szabadpolc
  • Elmer Carpenter
  • 2015.01.23.
  • LXX. évfolyam 3. szám
A maga hűséges FANTOM-ja!
Szabadpolc
  • Ernest Wallace
  • 2015.01.22.
  • LXX. évfolyam 3. szám
Facebook

Támogatóink