A lovagok itt vannak közöttünk…

A lovagok itt vannak közöttünk…

…még ha éppen nincsenek is mindig palástban — fogalmazta meg a beszélgetés során Saláta Ugrai Zoltán, akit hét délvidéki társával együtt április végén avatott lovaggá Visegrádon a Szent György Lovagrend. Persze a lovag szóról sok embernek a páncélba öltözött és a Szentföldet védelmező középkori harcosok jutnak eszébe — de milyen is ma lovagnak lenni?

Csatázni, páncélt húzni és kardot rántani már nem kell, az értékek azonban nem változtak — magyarázza beszélgetőtársam. A Szent György Lovagrendet I. Károly Róbert magyar király alapította 1326-ban, a király és a Szent Korona védelmére — kalauzol vissza az időben. A lovagok feladatai közé világi és egyházi szolgálatok egyaránt tartoztak. Egyházi feladataik voltak a kereszténység védelme, a gyöngék, a szegények és az elesettek védelme, támogatása. Világi teendőik közé tartozott a testőri szerep: ők óvták a király és az udvartartás biztonságát, ők őrizték az 1323-ban a visegrádi fellegvárba szállított Szent Koronát, a lovagi tornákon ők látták el a király kíséretét és ők ellenőrizték a szabályokat.

— Az különbözteti meg a Szent György Lovagrendet a többitől, hogy ez az első világi alapítású. Az összes keresztény egyház vagy felekezet elismeri. Az alapítást követő 150-200 évről maradtak fenn írásos emlékek, ezután viszont egy 500 éves homály övezi a múltját. A mostani, modern kori Szent György Lovagrend 1990-ben alakult újjá, akkori történészek, hagyományőrzők, szakemberek, tudósok által, az eredeti alapító okirattal összhangban. A mai kor követelményeinek megfelelően a Szent György Lovagrendben a tudásunkat, a tetteinket állítjuk „csatasorba”, mert ezzel tudunk segíteni a közösségünknek. Rendtársaim az informatikustól a biológia doktoráig minden területet képviselnek. Karitatív, tudományos, hagyományőrző és ifjúsági tevékenységet folytatunk. A legjellemzőbb a karitatív tevékenység, vagyis az elesettek, a kisközösségek segítése munkánkkal, tehetségünkkel, esetlegesen adományainkkal. Ezzel nem az az elsődleges célunk, hogy nyilvánosságot kapjunk, megjelenjünk a televízióban vagy a rádióban. A lovagrend legfőbb vezetője, lovag Cseke László főkancellár úr mondását idézve: „Sokat tenni, keveset látszani.” Emellett nagyon jelentős a 2012 óta rendszeresen megszervezett szabadegyetem — az elsőnek éppen Szabadka adott otthont, az idén pedig Pécs lesz a házigazda —, mely főleg az elcsatolt részeken élő határon túli magyarság honismereti, történelmi, hagyományőrzési nevelését segíti, a tudás gyarapítását. A hagyományőrző csoport a régi lovagi játékokat, a lovagi tornákat eleveníti fel, Magyarországon az apródképzésre nagy hangsúlyt helyeznek. A fiatalokat a lovagi erényekre, a kitartó munkára, a hagyományok ápolására, őrzésére nevelik, és ez egy nagyon nemes cselekedet, mert tartást ad nekik. Az én dolgom lovagként ugyanaz, mint bármelyik társamé: tudásunknak és tehetségünknek megfelelően szolgáljuk a királyt és a lovagtársainkat. 

* A királyt?

— Igen, így áll az alapító okiratban. Én ezt úgy értelmezem, hogy a magyar nemzet mindenkori vezetőjének a szolgálatában kell állni — vagyis magát a magyarságot kell szolgálni, mindenkinek elsősorban a szülőföldjén és lehetőségei szerint azon túl. 

* A valláshoz hogyan kapcsolódik a rend? 

— A nemzetvédelem mellett a másik fő irányvonal a vallás. A kereszténység védelme a második pillére ennek a lovagrendnek. A tagság körében ott vannak a papjaink, lelkészeink, hiszen a katolikusok és a protestánsok egyaránt képviselve vannak a rendben, merthogy az egyház az egyik legnagyobb közösségformáló és megtartóerő — ebből a szempontból különösen az elcsatolt területeken jut számukra kiemelkedő szerep —, és a karitatív tevékenységnek is egy oszlopvivője.

* Önből hogyan lett lovag? Milyen út vezetett a lovaggá avatásig? 

— Erre egy kicsit összetett a válasz. A Szent György Lovagrendet csak távolról ismertem, időnként találkoztam a rend tagjaival, elsősorban egyházi és nemzeti ünnepeken, növelve ezáltal egy-egy eseménynek a fényét. Láttam, hogy általában idősebb, kiemelkedő munkásságot maguk mögött tudó emberek. Mindig csodáltam őket, és érdekelt, hogyan lehet valakiből lovag. Aztán egy évvel ezelőtt nagy meglepetésemre megkerestek — merthogy a kiválasztott lovagi várományossal előbb közlik, hogy szívesen látnák a rendjük soraiban, és megkérdezik, nyitott-e erre. Az embernek ez megdobogtatja a szívét, hiszen ez egy visszacsatolás, hogy méltányolják a munkásságát, őt mint személyt, a tehetségét, a tudását. Rövid gondolkodás után elfogadtam a felkérést, hiszen ilyesmit az ember csak nagyon indokolt esetben utasíthat vissza, majd benyújtottam a kérvényemet a Szent György Lovagrendbe való felvételemre. Onnantól kezdve egy várományosi státuszba kerül az ember, nem egyik napról a másikra lesz Szent György-lovag valaki. Át kell adni egy szakmai önéletrajzot, és van egy 1—3 évig tartó megfigyelési időszak, amikor felmérik a várományos tevékenységét, erkölcsi, morális szempontból is, azazhogy méltó-e arra, hogy a lovagrend tagja legyen. Megfelelőségi vizsgát is kell tennie, ismernie kell a lovagrend rendtartását, alkotmányát, meg kell tanulnia az alapszabályban foglaltakat, el kell sajátítania a szervezet kultúráját, filozófiáját is, azonosulnia kell vele, és végül erről egy elbeszélgetésen számot adnia. Ez nem esett nehezemre, hiszen a segítségnyújtás, a karitatív tevékenység mindig is közel állt hozzám. Nagyon pozitív élmény számomra, hogy ez az időszak nekem mindössze egy évig tartott. 

* És milyen volt maga a lovaggá avatási ceremónia?

— Ez egy gyönyörű és felemelő élmény. Nagyon pazar, és szép hagyományoknak örvend. Előbb átvettük a Szent György Lovagrend öltözetét, a csuklyás köpenyt (kappa), valamint a jelképét (insignia), melyet a nyakunkon viselünk, és melyet a lovaggá avatási szertartáson hordhatunk először, majd egy ünnepi szentmisével indult a ceremónia. Ezt egy felvonulás követte Visegrádon át, egészen a várig, ahol az avatás történik, a Szent Korona mása előtt. Az idei évben csaknem kétszáz lovag jelenlétében folyt le a ceremónia. A helyszín és az avatási szertartás történelmi jellege miatt az egész olyan volt, mint egy időutazás. Leírhatatlan érzés az a pillanat, amikor az embert lovaggá avatják, amikor a kardot ráteszik a vállára, és azt mondják, ezennel lovaggá fogadlak, lovagtársammá vagy Szent György-lovaggá ütlek.

Lovag Saláta Ugrai Zoltán a Szabadkai Egyházmegye Egyházmegyei Pasztorális Ifjúsági Központjának irodavezetője, pályázati és projektumokért megbízott adminisztrációs menedzsere. Pályázati és adminisztratív projektkoordinátorként a többi közt részt vett a doroszlói Szent János Zarándokház és a Segítő Szűz Mária Egyházmegyei Kegyhely beruházásaiban, a Szabadkai Egyházmegyei Pasztorális Ifjúsági Központ felújításában és fejlesztésében, a kelebiai Márton Áron Közösségi Ház, valamint a szabadkai Hunyadi János Közösségi Terem építésében, illetve egyéb egyházmegyei projektumokban. A Vajdasági Magyar Diákszövetség elnöke volt 2004 és 2014 között, a Magyar Ifjúsági Konferencia elnöke 2010 és 2012 között, a Magyar Nemzeti Tanács tagja, illetve az MNT Ifjúsági Bizottságának elnöke 2010 és 2014 között. 2012-ben Balog Zoltántól, a magyarországi emberierőforrás-minisztertől miniszteri dicséretben részesült az ifjúsági munka területén kifejtett kiváló szakmai munkája elismeréséül.

 

A Délvidéki Nagypriorátusból nyolc várományos nyert felvételt az idén a Szent György Lovagrendbe. A szabadkai priorátusból Saláta Ugrai Zoltán, a zomboriból Varga György csúzai lelkipásztor, a verbásziból Süge Zsolt Szenttamásról, valamint a bánátiból Rancz Károly Pancsováról, Tápai Róbert Nagykikindáról, Kátity Enikő Szajánból, Halmai János plébános Törökbecséről és Martinek Imre, lapunk munkatársa Torontálvásárhelyről.
Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Képmás rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink