Ez már a második alkalom, hogy a tartomány egyik legszegényebb községe magára vállalja e nagy horderejű rendezvény megszervezését (először 1996-ban szerzett e téren tapasztalatot). Nagy és látványos megmozdulások nélkül, csendesen -- akár egy méhkas -- dolgoztak a szervezők az előkészületeken. Csóré Róbert polgármester szerint ,,sokan és sokat tettek azért, hogy minden résztvevő élményekkel gazdagon térhessen haza'' abból a faluból, amelynek hírnevét Németh István író és publicista öregbíti, de a nagyvilágba először Lajkó Félix és Rúzsa Magdolna zenéje, hangja vitte szét. A magas löszfalairól ismert Hegyalja utca immár nemcsak a Dombos Festet juttatja eszébe az erre tévedőnek vagy a vasútállomását körülölelő szelíd lankák a Kátai-tanyát a kirándulni vágyóknak, hanem hisszük, hogy a Szentháromság napján -- azaz az idei Gyöngyösbokréta megnyitóján -- , június 7-én a Brasnyó Ferenc atya révén felszentelt és a templomkertben felavatott Hunyadi Mátyás-mellszobor (Simor Márton szobrász munkája) minden nemzedéknek üzen majd valamit. A fiataloknak talán azt, hogy bátorság, hősiesség, igazságosság nélkül sem dicső múlt, sem dicső jelen nincsen. Az emlékezőknek pedig azokat az esdeklő szavakat juttatja majd eszükbe, amelyek talapzatánál elhangzottak Ivánovics Tünde és Fábri Géza előadásában, és mindannyiunk közös kívánságaként égbe szálltak, meghallgatásra: ,,Égi Édesanyánk, viselj gondot reánk, legyél oltalmunkra!''
Kimeszelt színház, megnyírt pázsit és puszpángbokrok, új, fából faragott útjelző táblák, kirakodóvásár, óriási bográcsban rotyogó ,,szögedi gulyás'', régi képeslapokat bemutató kiállítás, nagyanyáink hagyatékából feltárt fehér lyukhímzéses textíliák bemutatója, éjszakai hangversenyek... szóval minden, ami szemnek s szájnak ingere, várta a fesztivál résztvevőit és látogatóit. A fellépők a Fesztivál emblémájával ellátott vászontarisznyában értékes ajándékot kaptak: Kollár Ilona helybeli népművész népviseletbe öltöztetett rongybabáját, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet legújabb CD-albumát, a Bodor Anikó által szerkesztett Vajdasági élő magyar népzene című hangzótrilógiáját, fotó-laporellót, diplomát... Erre a három napra még az égi csatornákat is elzárta valaki...
Kishegyes idei évi rendezvény-, illetve ünnepsorozatában a Fesztivál csak az egyik jelentősebb állomás -- mondta ifj. Virág Gábor, a helyi közösség titkára, a szervezőbizottság, illetve a Fesztiváltanács tagja. A település emellett még néhány jelentős évfordulót jegyez ebben az esztendőben: a falu újratelepítésének a 240., az önkéntes tűzoltótestület 135., az 1848--49-es szabadságharc és forradalom utolsó győztes csatájának a 160. és a Dévics Imre Kerámiatelep 50. jubileumát. Mindemellett tehát a tény, hogy Vajdaság egyik legszegényebb községe hajlandóságot mutatott arra, hogy tizenhárom év után ismét magára vállalja a Durindó és a Gyöngyösbokréta megszervezését, azt bizonyítja -- hangsúlyozta a titkár a népzenei fesztivál megnyitóján --, ,,hogy időről időre felnő e településen egy olyan generáció, amely képesnek érzi magát arra, hogy (...) Vajdaság, sőt talán az egész Kárpát-medence számára bebizonyítsa, az igencsak nehéz gazdasági helyzet, az elszomorító demográfiai adatok ellenére van benne annyi erő, elszántság, kitartás, hogy megmutassa: van még annyi energia a déli végeken, amennyi elég ahhoz, hogy olykor a semmiből is csodákat teremthessünk.''
A XXXIII. Durindó, illetve a XLVI. Gyöngyösbokréta ünnepi megnyitóján a jelenlévőket köszöntötte Csóré Róbert kishegyesi polgármester, Józsa László, az MNT elnöke és Pásztor István, a VMSZ elnöke is -- aki a rekkenő hőségben felvonulók kérésére ,,rövid és igaz'' volt. Megköszönte a fiataloknak és felkészítőiknek a kemény, kitartó és állhatatos munkát, azt, hogy ismételten bebizonyították ,,nyelvében él a nemzet'', még akkor is, ha ezúttal nem szavakba öntve fejezték ki véleményüket valóságunkról, hanem tánccal és zenével mondták el, hogy csak összekapaszkodva tudunk együtt megmaradni.
Mindkét rendezvényt dr. Szöllősy Vágó László nyitotta meg, aki Kodály Zoltán szavaira építve elmondta: ,,...lelki honvédelemnek a letéteményesei a hagyományainkat -- népi, nemzeti, kulturális, történelmi és vallási hagyományainkat -- felvállaló művelődési egyesületek és kultúrmunkások, akik talán nem is tudják, csak érzik, hogy a múltját vesztett kultúra gyökértelen és ugyanúgy gyökértelen, esendő és veszendő az a nemzet, amely elszakad önnön hagyományaitól. Álljon előttünk Lengyelország példája: viharos történelme során erősebb szomszédjai sokszor leigázták, felosztották maguk között -- országként nem is létezett. A lengyel nyelv és a lengyel kultúra mégis fennmaradt, mert fenntartották a lengyel papok és tanítók, a lengyel édesapák és édesanyák, népi-nemzeti-vallási hagyományaik átörökítése révén...''
A Fesztivált megtisztelte jelenlétével: Tápi Lajos, a szabadkai főkonzulátus vezető konzulja, Nagyné Végh Mária konzul, Pásztor Bálint és Fremond Árpád parlamenti képviselők, Dudás Károly, a VMMSZ elnöke, Pál Károly, a VMSZ ügyvezető alelnöke, Varnyú Ernő, a Tartományi Végrehajtó Tanács gazdasági osztályának idegenforgalommal megbízott titkárhelyettese, Dobai János tartományi mezőgazdasági és Csíkos János tartományi sportügyi és ifjúsági titkárhelyettes, a Fesztiváltanács, a szervezőbizottság, valamint a zsűri tagjai.
A Durindó első napján 38, másnapján 64 együttes mutatkozott be egész Vajdaságból. A Gyöngyösbokrétán 37 csoport ropta a táncot. Linka B. Gabriella, a helybeli Petőfi Sándor ME elnöke, a Fesztiváltanács tagja elmondta, mintegy 3000 vendéget, látogatót vártak Délvidék legrangosabb népi fesztiváljára, melyet a Tartományi Művelődési Titkárság, a Szülőföld Alap, a Szerb Köztársaság Kulturális Minisztériuma, a Nemzeti Kulturális Alap, a Szekeres László Alapítvány és Kishegyes község önkormányzata támogatott.
Mindkét Fesztivál jövőre megújult formában, de ugyancsak gazdag tartalommal hagyományozódik tovább. 2010-ben Péterréve lesz a rendezvények házigazdája.