home 2024. március 28., Gedeon napja
Online előfizetés
A következő lépés
PERC Márta
2014.09.01.
LXIX. évf. 36. szám
A következő lépés

Ugye emlékeznek még arra a fiatal hölgyre, aki sejtelmes mosollyal tekintett vissza önökre az újságból? A fiatal nőre, aki huszonegy évesen kénytelen volt meghozni élete eddigi legnehezebb a döntését. Csepella Klaudia, a csantavéri nővér az elmúlt fél évben hatalmas átalakuláson ment keresztül. Testileg és lelkileg egyaránt. Erről az időszakról, a megpróbáltatásokról és a jövőről beszélgettem vele.

* Amikor a legutóbb beszélgettünk, arról számoltál be, hogy egy nagyon fontos műtétre vársz, és noha gyengének érezted magad, azt ígérted, keményen harcolsz majd. Mindamellett bíztál benne, hogy a műtét elegendő lesz a rákos sejtek eltávolításához. Hogyan sikerült az operáció?

— Gyorsan elrepült az idő... Nem tegnap történt. Január végén került sor a műtétre. Mivel hosszadalmas és bonyodalmasnak ígérkező operációról volt szó, felelősségteljes elhatározást kellett hoznom. Mérlegeltem, hogy melyik álmomat adjam fel, és hogy miben bízhatok a jövőmet illetően. Egyedül nem tudtam volna dönteni. Mellettem voltak a családtagjaim és az igaz barátaim, akik nem hagytak el a bajban. Őszintén becsülöm és szeretem őket!

* Februárban ünnepled a születésnapod. Milyen volt az idei?

— Minden születésnap és év egy újabb ajándék a sorstól. Szeretek fiatalosan ünnepelni. Ebben az évben azonban minden másképpen alakult, mint szokott. Alighogy kitoltak a sokkszobából, felköszöntöttek. Édesanyámék már vártak a muffintortával, melyet erre a napra készítettek. Akármennyire hihetetlen is, csodás volt a legutóbbi születésnapom. Rengetegen gondoltak rám, sok-sok üzenetet kaptam, nem beszélve az üdvözlőlapokról, ajándékokról, melyeket a kórházba küldtek nekem. Szívmelengető érzés volt ez számomra... A kemoterápiás kezeléssel kapcsolatos hír azonban akkor váratlanul ért. Ennyi idő elteltével viszont úgy látom — talán egy kicsit bután hangzik —, hogy az is ajándék volt az élettől.

* Érdekes szemlélet, kifejtenéd?

— Arra gondolok, mennyire elutasító voltam az ilyen jellegű terápiával. Mindenképpen szabadulni akartam tőle, és mindent megtettem azért, hogy ne kelljen szembenéznem a legnagyobb félelmemmel. Fiatal nő vagyok, szeretek dekoratívan öltözködni, társaságba járni. Belegondoltam, vajon mi történne, ha a mellékhatások miatt kihullana a hajam, és eltorzulnék...

Sokat kellett dolgoznom rajta, hogy szembe merjek nézni a valósággal. A testvérem és a barátaim is mellettem álltak, azt mondták, idővel minden rendeződik majd, újból lesz hajkoronám, és attól még lehetek nőies, hogy a testem megviseltebb, s néhol hegek borítják. A hajam nem sokkal a műtét után elkezdett hullani. Csomókban vált el a fejbőrömtől, és akkor úgy döntöttem, hogy a szó legszorosabb értelmében lekopaszítom magam. Úgy éreztem, lüktet a lelkem, és a szívem ki akar ugrani a helyéről. Fájdalom és önsajnálat lett úrrá rajtam...

Akkor még úgy véltem, ez a legrosszabb, ami történhet velem. Ma már tudom, hogy ezzel pusztán csak egy hatalmas próbatétel elé állított az élet. El kellett fogadnom önmagamat ilyennek. Eleinte a lelki megbékélést kerestem, és nagyon sokat gondoltam a pozitív élményeimre. Ahogyan kezdtek felszakadozni a gátak a szívem mélyén, úgy bontakoztam ki én is. Elfogadtam, sőt, kezdtem megszeretni az új külsőmet!

Sokan bátorítanak, mondják, hogy csinos vagyok, vagy akár azt is, hogy sugárzóan szép. Jóleső érzés a léleknek a bók, főleg ha éreztetik velem, hogy valódi, és nem csak azért mondják, hogy megnyugtassanak...

* Magam is csodállak, és ezt nem rejtem véka alá. Hatalmas túlélő és harcos vagy.

— Köszönöm! Az elmúlt hónapok még inkább megerősítettek abban, hogy az életet értékelni és élvezni kell. Az utóbbi időszakban rengeteget szórakoztam és buliztam a barátaimmal. A lapban megjelent, életem első riportja után az emberek felismertek, és kérdezősködtek a hogylétem felől. Csodálatos érzés, amikor idegen emberek viselik szívűkön a sorsom. Rengeteg barátságot kötöttem így mostanában.

Vannak azonban negatív élmények is. Nem egyszer esett meg, hogy megjegyzést tettek a kopaszságomra. Gúnyosan, nyomdafestéket nem tűrő szavakkal aláznának meg mások előtt, ha engedném... De nem teszem! Az ilyen egyének szánalmasak, és nem kívánom nekik, hogy kerüljenek az én helyzetembe, mert akkor én sem lennék különb náluk. Lealacsonyodnék a szintjükre, mely túl mély számomra.

* Lelkesen közreműködsz minden rendezvényen, sürögsz-forogsz, mint egy egészséges nagylány. Gondolom, nem mindig mutatod ki, hogy néha kellemetlen számodra szinte még létezni is...

— Ez így van. Mindig arra gondolok, hogy a kórházi ágyon mennyit szenvedtem. Fájtak az ízületeim, úgy éreztem, mintha valami le akarta volna marni a húst a csontjaimról. Tényleg nem kívánom senkinek, hogy átélje ezeket a mellékhatásokat. De ez a múlt, mi viszont a jelenben élünk. Fesztiválozunk, tópartozunk és erősítjük egymást. Minden nap ajándék számomra, és új lehetőségeket kínál. Hatalmas vágyam volt a fotózás, de soha nem volt elég bátorságom hozzá. Nem olyan régen ez az álmom is teljesült, és soha nem gondoltam volna, hogy egyszer majd kopasz modellként állhatok a fényképezőgép elé. Csodálatos érzés volt kipróbálni, és ezúttal is köszönöm a lehetőséget!

* Milyen terveket szövögetsz mostanában?

— Nagyon szeretnék részt venni egy olyan továbbképzésen, amelynek során hasonló betegségben szenvedő gyermekekkel foglalkozhatnék. Ha erőteljesen belevetném magam mások megsegítésébe, hasznosabbnak érezném magam. Itt szeretném megemlíteni, hogy amióta megjelent a rólam szóló cikk az újságban, sokan példaképüknek tekintenek, felnéznek rám, és érzem a szeretetüket. Nekem is volt egy nagyon jó barátom, akire hasonlóan tekintettem. Ő volt az, aki az utolsó óráiban is vigaszt tudott nyújtani nekem. Laci sajnos nem élte túl, de rengeteget tanultam tőle, és ezt megpróbálom továbbadni azoknak, akiknek szükségük lehet rá.

* Említetted, hogy szereted kiadni magadból a dolgokat. Ezt milyen formában teszed?

— Kiírom magamból azt, ami fáj. Több vers is született mostanában a tollamból. Sokkal könnyebb a lelkemnek, miután létrejön egy valódi érzéseket tartalmazó alkotás.

* Szeretettel köszönöm meg neked ismét a beszélgetést, és úgy gondolom, lesz folytatás is, természetesen pozitív! Ezúton köszönöm meg az olvasóknak a sok-sok levelet, melyben Klaudia állapotáról érdeklődtek. Megígértem, és betartottam a szavam...


Csepella Klaudia

Pillanatkép

Süvít a szél,
S ragyog a nap
Átjárnak mindent
Amit csak akarnak!

Táncot járnak a fák, a virágok
Mosolyognak, futkároznak a kisállatkák vidáman.
Szépen hullámzik a víz felszíne
Gyönyörű e természet ereje!

Délibáb öleli át a helyet,
Oly meleg van, hogy káprázik a szemem.
Meleg van, egyre melegebb,
Napsugár cikázik minden egyes helyen.

Mosoly ül ki arcomra, ha ezt látom,
Szabadon a szabadban, hihetetlen hely ez, úgy látom!
Viszont én láncok között egyedül,
bent mélázok a tájon.
Kimennék szívesen a szabadba,
Friss levegőt szívni teljes tüdőkapacitással...

De nem szabad, most még nem szabad,
Bent vagyok megkötözve,
Kétségek között őrlődve,
Saját testembe zárva!

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..