
Dulity Éva három éve költözött Magyarkanizsára. Korábban Zentán élt, ahol egy látványos hobbikertet alakított ki magának. Ezt a tevékenységét új otthonában is folytatja.
Áprilisban lesz kétéves a kertje, melyet folyamatosan építget. Úgy alakította ki, hogy kivonta a füves, gyepes területeket, helyettük kerti utakat hozott létre, melyeket pihenőkkel, téglából, illetve kőből készült járólapokkal egészített ki. A kert minden oldalról körbejárható. Éva célja az, hogy bárhonnan is nézi a növényzetet, az mindig csodálatos és harmonikus látványt nyújtson. Fontos számára az is, hogy minden évszakban legyen látnivaló. A dúsan beültetett területen az állatoknak is helyet ad. Különféle praktikákkal segíti az apró lakók telelését, például nem siet ősszel eltávolítani az elszáradt növényeket. Emellett a kevésbé ismert növényekre is igyekszik ráirányítani a figyelmet, hiszen ezekkel is gazdagíthatjuk, színesebbé, fenntarthatóbbá tehetjük az oázisunkat.
— Számomra a kert fogalma azt jelenti, hogy egy összetett élőhelye a növényzetnek és az állatvilágnak, ezért állati búvóhelyek és rovarhotelok is vannak nálam. Nagyon sűrűk az összeültetések, jól megkomponált hat ágyásról beszélünk. Az évelők márciustól decemberig virágoznak, buja összhatást keltenek. Szempont az is, hogy soha ne legyen a kertben üres terület. A természet a be nem vetett, meg nem művelt részeket sebként kezeli, és betelepíti, például gyomokkal. A sűrű ültetés nálam azt eredményezi, hogy már a második évben sem kell gyomlálnom. A növények betöltik a területeket és védik a talajt is. Ha jól válogatjuk össze őket, fenntartható kertet alakíthatunk ki.
* Februárban mely növényeken van a hangsúly, illetve milyen feladatokat kell ilyenkor elvégezni a kertben?
— Ebben a hónapban szoktam elkezdeni a metszést, de csak azokat a növényeket metszem, amelyeket feltétlenül szükséges. A fagykároktól is hatékonyan megvédhetjük a növényt, ha nem ősszel vágjuk le, és az apró állatkáknak is búvóhelyet nyújtunk. A varjúhájakat, a zsályát már biztonságosan lehet ilyenkor metszeni, most távolítom el az elszáradt növényi részeket. A levágott részek sem vesznek kárba, mert visszamulcsolom őket a kertbe, vagy mennek a komposztra. Kavicsot és egyéb talajtakarót nem nagyon használok, inkább a természetes megoldásokat részesítem előnyben. A fagymentes időben már ültetni is lehet. Ami a látnivalókat illeti, az egyik nagy kedvencem, mely jellemezte ezt a téli, tél végi időszakot, a japán szentfa, egy levéldísznövény, egészen a tavasz elejéig gyönyörű, vérpiros levelei vannak. Az illatcserjék is látványosak ilyenkor, de a bogyós növények is mutatósak. Vannak most bimbózó, virágzó növények is a kertemben. A japán kövérkék nemsokára kibújnak, ezek is kevésbé ismert kora tavaszi virágok. Szeretem hangsúlyozni, hogy a kertet decemberben, januárban és februárban is lehet élvezni. A mindenki által ismert tavaszi hagymásokon kívül rengetegféle növény létezik. Mivel kiválóan reagálnak a mi klímánkra, ezeket a növényeket szeretném behozni a köztudatba. Ha tudatosan vásárolunk, elkerülhetjük a téli monotonitást, hiszen a kertbe télen is lehet színeket varázsolni.
* Mire kell törekedni a növények kiválasztásánál?
— Kiválóan működnek és jól használhatók a prérinövény-kategóriák, és némely mediterrán növények, melyek a téli környezetet is bírják. A szárazságtűrő növények is nagyon jól alkalmazhatók a mi környezetünkben, mert az egyre forróbb nyarakat is jól viselik. Azt is tapasztalom, sok ember számára okoznak gondot a kert árnyékos részei. Nem tudják, mit ültessenek például az árnyékliliom mellé, pedig erre is nagyon sok megoldás van. A lényeg az adottságoknak megfelelő válogatás.
* Szobanövényekkel is foglalkozol. Erről is mesélj!
— Rengeteg a választási lehetőség ezen a téren is. Példaként említeném a betlehem csillagát, mely egy délebbi égövről származó hagymás növény. Most virágzik, nyáron pihentetni kell. Ilyenkor is szép, virágzó szezonális növényeket tehetünk belülről az ablakba, például japán kaméliát. A szobanövényeim inkább levéldísznövények, nagyon szeretem az anyósnyelvet, vagy a narancsbogáncs nevű pozsgás is nagy kedvencem. Az utóbbi bírja és igényli is a nyírást. Szívesen tartok sok pozsgást, mert ezekkel is nagyon szépen be lehet vinni a természetet a házba. A fő profilomnak azonban a kinti évelőkkel való foglalkozást tekintem.
* A kerttel, a sok szép növénnyel bizonyára teendő is akad bőven. Hogyan éled ezt meg — kikapcsolódsz, relaxálsz, amikor a növényekkel foglalkozol?
— Én ezt egyfajta átszellemülésként élem meg, boldoggá tesz. Soha nem tekintettem munkának, még akkor sem, amikor ott tartottam, hogy fizikailag kellett valamit megmozgatni, vagy mélyebbet ásni, talicskázni, melléképületet elbontani. Természetesen a családban van segítség, de a teendők legnagyobb részét én végzem. Úgy érzem, a kertben nem tudok annyira elfáradni, hogy azt mondjam, másnap nem megyek ki. Nekem ez felszabadító érzés, a nagy betűs boldogság. Beleveszni a gyönyörködésbe, abba, hogy megtervezek egy ágyást, mely azután úgy alakul, ahogy számomra tetsző. Az volt egyébként saját magammal szemben az elvárásom, hogy a téglautakkal és a kő járólapokkal körbe lehessen sétálni minden ágyást. Szándékosan úgy alakítottam, hogy a kertnek ne legyen „eleje” vagy „közepe”, hanem hogy bárhová nézzek is a kis kerti utacskáknál, minden látószögből egy abszolút harmóniát lássak. Arra törekedtem, hogy minden oldalról kellemes látványt, képet mutasson. Olyan ez, mint egy megkomponált szimfónia.