A szentmise előtt coenaculum és gyónási lehetőség, valamint irodalmi-zenés műsor várta a híveket. Boldog Bogdánffy Szilárd életútját, mártírhalálát és a kor jellemzőit Kónya Lívia, Szavanovics Erzsébet és Mészáros Kiss Tibor idézte fel.

Koncz Tibor csókai plébános elmondta, a vértanú püspök emléknapja, melyet korábban minden évben a szülőhelyén, Feketetón ünnepeltek, október 3-án van.

— Az idén rendhagyó módon Csókán jöttünk össze, mert köztudott, hogy itt keresztelte meg, ebben a templomban 1911. március 6-án az akkori plébános atya, Farkas Szilárd, aki a keresztapja és keresztelő papja is volt egyben, a Szilárd nevet is tőle kapta. Ebből az alkalomból emléktáblát leplezünk le és áldunk meg, hiszen az ő vértanúsága a mai időkben is nagyon fontos. Ahogy XIV. Leó pápa is írja: „A vértanúk az evangélium szépségének a bátor tanúságtevői.” Mivel a mi vidékünk, a mi Bánátunk szülöttéről van szó, a gyermekeknek is meg kell ismerniük az életét, de a felnőttek számára is jelentős, hogy az ő élettanúságával gazdagodva tudjanak reményteli hitéletet élni.

Bogdánffy Szilárd 1911. február 21-én született az akkori Torontál vármegye Feketetó településén, mely ma Szerbiában, Vajdaságban található, a neve az állam nyelvén Crna Bara. Édesapja, az örmény, nemesi származású Bogdánffy Ignác a falu tanítója volt. Néhány év múlva a család Torontálkeresztesre költözött (Cruceni, Románia), ahol a testvérei születtek, és ez a tanulmányai megkezdésének a helyszíne is. A temesvári Piarista Főgimnáziumban érettségizett 1929-ben. A nagyváradi Teológiai Akadémiára jelentkezett, majd a tanári pályára szánt fiatal növendéket elöljárói a Budapesti Központi Papnevelő Intézetbe küldték. 1934-ben visszatért Nagyváradra, ahol június 29-én pappá szentelték.

Kónya Lívia, Mészáros Kiss Tibor, Szavanovics Erzsébet

A tanuló ifjúság körében hamar népszerűvé vált fiatal papot 1939 novemberében a román hatóságok koholt váddal letartóztatták, megkínozták, majd állampolgárságától megfosztva kitoloncolták Magyarországra. A magyar hadsereget követve 1940 szeptemberében visszatért Nagyváradra, ahol elöljárói megbízásából a szeminárium lelki vezetője és az erkölcstan tanára lett. 1936 és 1943 között több alkalommal is tett szigorlatot a budapesti Pázmány Péter Egyetem Hittudományi Karán, majd 1943-ban megvédte A szinoptikus apokalipszis című doktori értekezését.

Feketetói hívek az emléktáblánál

A II. világháború vége felé dr. Bogdánffy Szilárd a szemináriumi katedrája mellett a nagyváradi katolikus középiskolai oktatás újraindításán dolgozott. A háborúban elhurcolt tanárok helyett nemcsak hittant, de szükség esetén latint, franciát és matematikát is tanított. 1947 tavaszán Scheffler János püspök kérésére tanári működését félbeszakítva Szatmárra költözött, ahol tanácsosi és püspöki titkári minőségben a püspöki aula sokoldalú és nélkülözhetetlen tagja lett. A papneveldék 1948. évi államosítása után a papi utánpótlás fenntartása céljából Felsőbányán és Színfaluban titkos szemináriumot szervezett, emellett ő lett a Szatmári és a Váradi Egyházmegye, valamint a bukaresti apostoli nunciatúra összekötője. A kommunista Romániában egyre fokozódó keresztényüldözés közepette Gerald P. O’Hara nunciatúrai régens 1949. február 14-én titkos püspökké szentelte.

A román állambiztonsági szervek alig két hónappal később, 1949. április 5-én letartóztatták. Négy éven át minden jogalap nélkül tartották fogva és kínozták a korszak rettegett börtöneiben. Koncepciós perét csak 1953 áprilisában tartották meg, melynek végén 12 év kényszermunkára ítélték. Bár családjának és ügyvédjének sikerült elérnie az ítélet megsemmisítését, még a perének újratárgyalása előtt, 1953. október 2-án a nagyenyedi börtönben belehalt az elszenvedett kínzásokba.

Nem mártíromságra, hanem tudós tanárnak szánta magát. Korai halálával veszített az egyház és az a sok fiatal is, aki tanulhatott volna tőle. Mint az életéről szóló műsorban fogalmaztak, néha jellé kell lenni, és ő azzá vált.

2010. október 30-án avatták boldoggá a nagyváradi székesegyházban.

A püspöki szentmisét Csókán Msgr. Mirko Štefković nagybecskereki megyés püspök vezette, Msgr. Martin Roos nyugalmazott temesvári püspök koncelebrálásával és a jelen lévő papság közreműködésével. A szentmise keretében a templom keresztelőkútjánál leleplezték és megáldották azt az emléktáblát, amely a vértanú püspök keresztségének tényét őrzi, hogy ezt az eseményt a jövő nemzedékei se felejtsék el.

Szentbeszédében Msgr. Mirko Štefković rámutatott, Boldog Bogdánffy Szilárd nem engedett a nyomásnak, hű maradt Krisztushoz. Életében a keresztségi kegyelem volt az erő forrása, hiszen ez a szentség nem puszta szertartás, hanem életünk gyökere, identitásunk forrása. Innen fakadt a vártanú püspök hűsége és ereje is. A hit bátorsága, mely a keresztségből ered, ma is nélkülözhetetlen, amikor kísértések, félelmek és közöny vesz körül bennünket. Nem önmagából merített erőt, hanem abból a kegyelemből, amelyet a keresztségben kapott — fogalmazott a püspök úr. Hozzátette: aki Krisztushoz tartozik, annak nincs mitől félnie, mert az ő hite és szeretete legyőzi a világot. Arra hív bennünket, hogy a remény, a hűség és a szeretet útján járjunk. Legyünk bátrak, és higgyük el, hogy Isten ereje ma is működik bennünk.

A csókai emléknapon Msgr. Böcskei László nagyváradi megyés püspök nem tudott jelen lenni, de 2025. október 3-án, Boldog Bogdánffy Szilárd ünnepén — boldoggá avatásának 15. évfordulóján — a nagyváradi székesegyházban ünnepi szentmisét tartottak, melyet Msgr. Mirko Štefković nagybecskereki megyés püspök vezetett, együtt imádkozva a hívekkel, püspökökkel és pap testvérekkel.