Abban, azt hiszem, egyetértünk, hogy a szűkösség és a jólét nem nagyon fér össze, hacsak az ember nem buddhista aszkéta vagy szegénységet fogadott szerzetes. Általában véve tehát az életben szükség van anyagi javakra. Egy kutatás szerint az USA-ban az emberek boldogsági indexe egy szintig szignifikánsan kötődik az éves pénzkeresetükhöz. A bűvös határ 75 000 dollár, ami ezen felül van, már nem hat ki arra, hogy ki mennyire boldog. Én azt gondolom, hogy a boldogság érzése hozzátartozik a jóléthez.

Az, hogy az emberek anyagiasak, annak a következménye, hogy egyrészt a pénz az a csereeszköz, amelyért ingatlant, élelmet, szolgáltatásokat lehet venni, másrészt az emberiség az elmúlt évezredekben többnyire szűkösségben élt, azaz az emberek nagy része szűkösen élt. Ezt a dolgot megtanulták kezelni. Kínában részben erről szól a konfuciánus etika, Indiában a kasztrendszer volt a válasz, a Római Birodalomban pedig a beletörődésen kívül az állandó expanzió és a kölcsönösen hasznos kereskedelem, valamint részben a rabszolgák tartása. A Római Birodalom azonban nem nőhetett a végtelenségig, és a bőség csak kevesek kiváltsága volt, ez nem hozott jólétet is, gondoljunk csak az I. évszázad — hogy finoman mondjuk — furcsa császáraira, akik nemegyszer gyilkosság vagy öngyilkosság áldozatai lettek. Aztán jött a katonacsászárok kora, amikor egy-egy uralkodó „szavatossági ideje” jobb esetben néhány év volt, és többnyire erőszakos halállal végződött. Ők bőségben éltek, Rómát uralták, de erre nem mondhatjuk, hogy jólétben is.

A korai középkorban összeomlott a kereskedelem, és a szűkösség olyan nagy lett, hogy az emberek visszatértek a kis közösségekbe, és zárt módon szervezték meg az életüket. Végül a szerzetesek nemcsak a hitet, hanem a munka kultúráját is terjesztették, az európaiak kivágták az erdőket és felfuttatták a mezőgazdasági termelést, így alakult ki a színes középkor, a céhekkel és a többnyire bőségben élő nemességgel. A lakosság nagy része továbbra is szűkösségben élt, elképesztő méretű volt a gyermekhalandóság, így az átlagéletkor is alacsony volt. Az étkezés is súlyosan hiányos volt.

Aztán az akkoriban vezető kultúra, az arab—perzsa—muzulmán, valamint az Itáliai- és Ibériai-félsziget egyes államocskáiban fennmaradt kereskedelmi hagyomány egy újfajta gondolkodásához vezetett, melynek a gazdasági következménye a további expanzió volt, mely az új kontinensek felfedezését eredményezte, és innen kezdődik a sikertörténet.

A bőség fokozatai

A portugál és a spanyol hódítások többszörös előnyt hoztak Európának. Első lépésként rengeteg ezüst és arany került az európai piacra. Evo Morales bolíviai elnök az egyik beszédében ezt követelte vissza kamatostul. A nemesfémek, melyek készpénzként funkcionáltak, „megolajozták” a kereskedelem működését, tehát az bővült, a városias kultúra nagyobb teret kapott, és egyre fokozódott a városok befolyása, a falvak zártabb világa pedig tovább nyílt.

Aztán Észak-Itália, a Németalföld (nagyjából a mai Hollandia és Belgium) és a Brit-szigetek átvették a kezdeményezést, és a felfedezések másodlagos hatásai is érződni kezdtek. Új növények érkeztek, csökkent az éhínség, és immár nem csak a gabonatermő vidékeken lehetett eleget enni, a lakosság egy része elvándorolhatott más kontinensekre, ahol az európai kultúrát építették ki az ottani helyzethez igazodva, aztán gyarmatbirodalmak alakultak ki, melyekből az Atlanti-óceán partján fekvő államok hatalmas anyagi eszközökhöz jutottak, sőt, Amerikában a rabszolgamunkával maximalizálták a profitot, miközben elszívták az erőt Afrikából.

Ezután kezdődött a tudományos expanzió. A középkorból ismert mechanikus eszközöket előbb szénnel, majd valamilyen kőolajszármazékkal hajtották meg. A bőségben élők száma nőtt, noha a szegények még mindig többen voltak. Ezenkívül egy sor ma nélkülözhetetlen találmány (motor hajtotta hajó, vasúti közlekedés, az autó, generátor, repülő) sorakozott fel nagyjából egy évszázad alatt, miközben a lakosság nagy része még mindig szegényen élt, de a tisztálkodás és az orvostudomány előrehaladása miatt Európa lakossága mégis ütemesen növekedett, és a kontinens fiatal volt. A viszonylagos bőség ellenére a városi szegénység mozgalmaiból, valamint a vidék szegénységéből táplálkoztak az autoriter rendszerek. A villanyáram alkalmazhatóvá válása sokak számára egészen kényelmessé tette a mindennapi életet.

Mi a különbség a bőség és a jólét között?

A bőség az, amikor sokat dolgozunk és sokat is keresünk (ezt inkább Nyugat-Európában ismerik), a jólét pedig az lenne, ha eleget dolgoznánk és eleget is keresnénk. A bőség az, amikor van pénzünk arra, hogy két hamburger után megegyünk egy harmadikat is, sőt, ha úgy érezzük, egy negyediket is, a jólét az, amikor otthon finom étel vár bennünket, vagy valakivel közösen főzzük meg, miközben beszélgetünk, a gyerekeinkkel foglalkozunk, és végül jól is lakunk. A bőség az, amikor egy nyugat-európai nagyvárosban élő személy márkás ruhákban halad el a földön fekvő emberek mellett, ami egyúttal figyelmeztetés arra, hogy ez vele is megtörténhet, ha valami baj éri. A jólét az lenne, hogy az utcára kényszerülteknek is legyen hol lakniuk. A bőség az, amikor ezerféle mobil, azaz okostelefon közül választhatunk, de egyik sem elégíti ki tökéletesen az igényeinket. A jólét az lenne, ha olyan mobiltelefonokat és számítógépeket gyártanának, amelyeket részenként tudna ki-ki a saját igényeihez alakítani (fejleszteni), és nem kellene megválnia tőlük, eldobnia őket néhány év elteltével, hogy valami jobbat vegyen, amivel ugyanez a gond, és ami miatt egy új interface-hez is hozzá kell szoknia. A bőség az, hogy helyenként hatalmas templomtornyok magasodnak, de a jólét az lenne, ha járnának is oda, hogy valami jót halljanak. A bőség az, hogy száz fogkrém közül választhatunk, de mindegyiknél a marketingen dolgoznak, és nem azon, hogy megoldást találjanak a leggyakoribb problémákra, pedig a jólét az utóbbi lenne. A bőség az, hogy egy nyugat-európai minden öt évben lecseréli az autóját, a jólét az lenne, ha tetszetős autók közül több évtizedig hajthatót vehetnénk, mely szinte összenőne velünk. A bőség az, amikor ilyen vagy olyan cipőket vásárolhatunk, de a jólét az lenne, ha nem kellene egy-két éven belül lecserélni azokat, amelyeket megszerettünk. A bőség az, amikor számtalan tornacipőből választhatunk, a jólét viszont az lenne, ha megfizethető áruk lenne, és nem iskolába járásra, hanem valóban sportra használnák őket. A bőség az, hogy naponta 39 000 különböző tartalmú könyv jelenik meg a világon, a jólét az lenne, ha jutna időnk naponta legalább egyet olvasni. A bőség az, amikor több mint száz tv-csatornából választhatunk, de mindegyiken a reklámozás a lényeg, a jólét az lenne, ha nyugodtan meg tudnánk nézni egy nekünk tetsző filmet az elejétől a végéig. És végül a bőség az, amikor az emberek azt gondolják, hogy mindent megvehetnek, de a jólét az lenne, ha nem lenne szükség a „mindenre”, és nem is kellene ezen a vásárlás-eladás paradigmán gondolkodnunk, az csak a háttérben működne.

Egyszóval a bőség igényeket támaszt, a jólét igényeket elégít ki.