A jó vezetőre is ráfér egy kis coaching!

A jó vezetőre is ráfér egy kis coaching!

Szél Katalin közgazdász, business coach és tréner úgy döntött, megnyitja saját vezetőfejlesztő műhelyét, ahol a vajdasági vezetők igényei kapnak kiemelt figyelmet. Ez a VaLead.

Célja, hogy segítségével a vezetők tudatosabbak legyenek abban, amit teremtenek. Kínálatában csoportos és személyre szabott egyéni foglalkozások is vannak. Katalin több elismeréssel is büszkélkedhet, lelkesen várja a jelentkezőket, tehát azokat a vezetőket és vállalkozókat, akik szeretnének még jobbak lenni a munkájukban, szeretnének jobban teljesíteni.

— A vezetőkre fókuszálok, mert ők vannak olyan döntési helyzetekben, olyan pozícióban, amely kihat arra, hogy egy-egy cég hogyan működik, milyen teljesítménye van, milyen a hangulata, vagy hogy milyen értékeket képvisel. Sok mindenre hatással van az, hogy egy vezető hogyan áll hozzá a fenti kérdéskörökhöz. Akár a munkaerő elvándorlására is, mely egyre égetőbb gond. Másrészt óriási lehetőség van abban, hogy ők mennyire felkészültek pozíciójukban, hogyan képzik magukat, milyen információkhoz jutnak hozzá, milyen megküzdési stratégiáik vannak, vagy éppen milyen a hozzáállásuk az őket érintő kihívásokhoz. Ezért gondoltam első körben rájuk fókuszálni.

* Bármilyen cég, intézmény vezetője jelentkezhet? 

— Igen. Bárki. Ide tartoznak azok is, akik egyéni vállalkozók, és úgyszólván saját magukat vezetik. Jöhetnek intézményvezetők, csoportvezetők, cégvezetők, kisvállalkozások vezetői, szóval valóban bárki.

* És hogyan telik, mondjuk, egy csoportos foglalkozás?  

— Van egy csomó dolog, melyben hasonlóan működünk, olyan helyzetek, amelyekben hasonlóan reagálunk, és van egy csomó téma, mely minden vezető életében valamilyen formában felmerül. Ezeket pedig csoportos coachinggal is körül tudjuk járni. Ez abból a szempontból is hasznos, hogy észreveszik, a másik is hasonló gondokkal küzd, mint ők, illetve meghallgathatják, a másik hogyan oldotta meg ugyanazt az elakadást. Új látásmódokkal ismerkednek, és az egyéni életükre vetítve a csoporton belül foglalkozhatnak saját megoldásaikkal is.

* És milyen az egyéni találkozás? 

— Ott négyszemközt vagyunk, csak én és a vezető. Rá irányul minden figyelmem, ketten közösen dolgozunk az ő legjobb megoldásának megtalálásán. Azon, hogy hogyan tudja elérni a céljait. Elsődleges feladatom az, hogy (titoktartási kötelezettséggel) egy olyan empatikus légkört hozzak létre, amelyben az ügyfelem ítélkezéstől és megbélyegzéstől mentes, értő figyelmet kap. Segítem a másikat abban, hogy a benne aktuálisan kavargó gondolatok szabadon előkerülhessenek, és dolgozni tudjon velük. A cég- vagy intézményvezetés valamilyen mértékben magányos műfaj, és sok szempontból nehezített pálya. Vannak döntések, dilemmák, melyeket egy vezető nem feltétlenül oszthat meg másokkal, rengeteg elvárásnak kell megfelelnie, s nem is biztos, hogy őszinte válaszokat kapna. Rohanó világban élünk, mindenki hajtja a magáét, tanácsot ad, mely nem biztos, hogy éppen ott és akkor a legmegfelelőbb eszköz. A hétköznapokban ritkán adatik meg egy olyan empatikus légkör, amelyben egyáltalán meg tudjuk fogalmazni az elakadásaink lényegét. Sokszor már az is új gondolatokat ébreszt, ha kimondjuk, és ez segít, hogy helyén kezeljük a dolgokat, továbblépjünk, tisztázzuk, mi megy végbe bennünk. Ebben a módszerben hiszek, ezért nekem is van saját coachom, mivel nekem is ugyanúgy szükségem van erre az inspiratív légkörre. 


Szél Katalin (Nikola Lučić felvétele)

* Hasonló ez egy picit a pszichológus munkájához?

— Bizonyos dolgokban hasonló, de ez nem tanácsadás és nem terápia, ezt fontos tudni. A coachingban nincs tanácsadás. Kockázatosnak is gondolom azt, hogy valaki megmondja a másiknak, mit kellene tennie, és mit nem, hiszen a felelősség attól még a miénk marad. A tanácsadás arra megfelelő eszköz, hogy ha egy bizonyos szakmai tudásnak nem vagy birtokában, és elmész a szakértőhöz, az megmondja, hogy egy-egy szakmai kérdésre mi az adekvát válasz. Azokban a kérdésekben viszont, amelyek nem egy szakterülethez köthetőek, mégis neked kell döntést hozni (például hogy mi legyen a cég stratégiája, milyen értékek mentén működjön, vagy hogy a vezető szereped hogyan lehetne komfortosabb), egy tanácsadó nem tudja megmondani az előre legyártott, mindenkire érvényes választ. Ha pszichológust igénylő elakadás merül fel egy foglalkozáson, azonnal jelzem, hogy az már nem az én kompetenciám. Nem tárjuk fel a múltat, onnan legfeljebb olyan elemeket veszünk bele a folyamatba, amelyek erőforrásként segíthetnek, hogy az ügyfél meg tudja tenni a megoldáshoz vezető gyakorlati lépéseket.

* Miért kezdett el érdekelni a coaching?

— Közgazdászként indult a karrierem, s eljutottam egy olyan élethelyzetbe, hogy vezetővé váltam a közigazgatási szférán belül. Ott pedig akkoriban nem volt kultúrája annak, hogy a vezetőket bármilyen módon támogassák. Úgy gondolták, hogy nincs is szükségük erre, hiszen azért lettek kinevezve, mert ők a legmegfelelőbbek a feladatra. Én magam is sok mindent meg tudtam oldani, mégis úgy éreztem, hogy elkélne egy kis támogatás, és jó lenne, ha lenne valaki, akivel bizonyos kérdéseket megbeszélhetnék. Így kerültem kapcsolatba a coachinggal, így kezdtem el én magam is coachingot tanulni, hogy ezzel egészítsem ki a vezetői eszköztáramat. Menet közben aztán pozitív visszajelzéseket kaptam, lettek ügyfeleim is, így végül elkanyarodtam ebbe az irányba.

* Hát igen, egy vezető sokszor azt gondolja, mindent tud, hiszen ő van legfelül...

— Ahhoz, hogy coachingra vállalkozzunk, kell egyfajta nyitottság, hogy az embert feszítse valami változásra irányuló igény, vagy pedig az idő szorításában kell jó döntést hoznia. És szükség van egy nagy adag bátorságra is, mert itt az emberek szembe találják magukat saját magukkal, ami nem mindig egyszerű feladat. Ez egy kölcsönös partnerségen alapuló együttműködés, ezért fontos tudni, hogy bármikor bármelyik fél kiszállhat, ha úgy érzi, nem tud a másikkal dolgozni. Végül pedig mivel mindenkinek magának kell megkeresnie a válaszait, arra is szükség van, hogy az ügyfél ne mástól várja a megoldást, hanem aktív részese legyen a folyamatnak.

* Meddig tart egy coaching?

— Változó. A témától is függ, s attól is, hogy az elakadással érkező milyen tempóban képes haladni. Van, hogy egyetlen alkalom is sokat segít, más esetében öt találkozó kell. De azért két-három ülés után már jelentős előrehaladás tapasztalható.

* Vannak jelentkezők?

— Igen. Olyan is, akivel már túl vagyunk egy folyamaton, s olyan is, akivel egyelőre csak fontolgatjuk a kezdést. Az eddigi visszajelzések is nagyon pozitívak. Úgy látom, megvan a szükséges nyitottság az emberekben, és itt is létezik egy olyan réteg, amely keresi a lehetőségeket és az új módszereket. Az elmúlt években sorra találkoztam olyan nyitott, saját válaszaikat kereső emberekkel, akik hatására végül belevágtam ebbe a projektumba. S ha abból indulok ki, hogy egy vezető a világ bármely pontján vezető, és feladatánál fogva hasonló problémakörökkel szembesül, akkor főleg van létjogosultsága a velük való munkának. A VaLead mint név is ide fut ki. Vajdaságban is érvényesek és aktuálisak a vezetői szerephez köthető támogatási és fejlesztési igények.

* Szerinted miért annyira elterjedt mostanában a coaching? Nem is olyan régen még nem is voltak coachok. Nehezebben oldjuk meg most az életünket?

— Erre azt gondolom, az lehet a válasz, amit dr. Máté Gábor magyar származású, kanadai orvos mondott egy konferencián. Szerinte korunk társadalma négyféle elidegenedéssel küzd. Az egyik a természettől való elidegenedés, hiszen pusztítjuk. A másik a más emberektől való elidegenedés, azazhogy kevesebb a kapcsolatunk, kevesebb a bensőséges viszony, kisebb a bizalom az emberekben, és kevésbé kötődünk. A harmadik, hogy elidegenedünk a munkánktól, csak egy csavar leszünk egy nagy gépezetben, a munkánkat értelmetlennek érezzük. Ez azért gond, mert az ember alkotó lény, a nem alkotó tevékenység pedig a céltalanság érzetét kelti. A negyedik és legfontosabb pedig az önmagunktól való elidegenedés. A fogyasztói társadalom, a gyorsuló világ, a külső elvárások zajában elzárjuk a mélyről jövő megérzéseinket, nem halljuk a belső hangunkat. Holott mindannyian megértésre, minőségi emberi kapcsolatokra és valódi, megbélyegzéstől mentes figyelemre vágyunk. Egy jól működő coaching egy olyan burok lehet az emberek számára, ahová bármikor elvonulhatnak, hogy meghallják saját gondolataikat, újrafogalmazzák a céljaikat, és kapcsolódni tudjanak ahhoz, amit nap mint nap munkaként végeznek.


A VaLead Facebook-oldala: www.facebook.com/VaLead.hu

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Interjú rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

A jó vezetőre is ráfér egy kis coaching!
Interjú
Facebook

Támogatóink