A játék által ugyanis egy úgynevezett áramlatba vagy flow-ba kerülünk (Csíkszentmihályi), amikor teljes mértékben elmerülünk a tevékenységben, és csak a jelenre fókuszálunk — ami a ma ember számára igen nagy kihívásnak mutatkozik.

A szórakozás enyhíti a feszültséget, például egy jó vígjáték megnézése után könnyebben rakunk ki egy puzzle-t is (Beeman), játék közben pedig az agyi örömközpontok aktiválódnak, a másokkal való kapcsolatteremtés által szociális energiaforrásaink is növekednek. A játékban megjelenik a jókedv, nevetés, mely enyhíti a stressz és a feszültség érzését, csökkenti a gyulladás mértékét a szervezetben, valamint hatással van az érrendszeri egészségre is

A játék kapcsán bizonyára mindenkiben felelevenednek emlékek, a gyerekkorból és/vagy a jelenből egyaránt. Sokszor olyan fogalmakat társítunk hozzá, mint: önfeledtség, szabadság, öröm, tanulás, felfedezés, fejlődés, boldogság, kacaj… A játék a gyermek természetes nyelve. Játék pedig minden lehet, amit mi annak tartunk, és valóban segíti a gyermeket a világ felfedezésében, a tanulásban, az érzelmi fejlődésben, a szocializációban, az új ismeretek elsajátításában, az élményfeldolgozásban, az önkifejezésben és nem utolsósorban a kommunikációs készségek fejlesztésében.

Tartalmuk szerint feloszthatjuk: gyakorló, szimbolikus, konstruáló, szabály-, fejlesztő és úgynevezett komplex játékokra. De beszélünk egyéni, páros és csoportos (kortársakkal vagy felnőttekkel) játéktevékenységről is.

Illusztráció: Lovevery.com

Semmiképp sem lehet kötelező és korlátozó, a játék szabad cselekvés. Sokszor a gyermekekhez vezető egyetlen út maga a játék, ezen a módon tudunk a legjobban közel kerülni hozzájuk, megérteni őket. Fegyelmezési helyzetben sem kell tartanunk attól, hogy játékosan reagáljunk, hiszen a játékosság maga a kapcsolódási mód (Cohen). Több gyermek esetén például fontos a külön játékidőről való gondoskodás a testvérek számára, hiszen ők még inkább igénylik a kizárólagos figyelmet — és ez nagymértékben csökkentheti a testvérféltékenységet is.

Az óvodásoknál elsődleges tevékenység a játék, ebben az időszakban a felnőtt felelőssége elsősorban a nyugodt környezet megteremtése a fantáziát életre keltő játékokhoz. Iskoláskorban a játék már szabadidős tevékenység, de az iskolában is használható eszköz. A tinik és adoleszcensek önfeledt baráti, családi összejöveteleken kapcsolatépítésre, különböző készségeik további fejlesztésére használhatják. A társasjátékozás vagy az élménypedagógiai, problémamegoldásra való játékok akár a munkahelyi csapatépítést is segíthetik. Idősebb korosztályoknál pedig (pl. a sakk) enyhíthetik a szorongást, javíthatják a memóriát, és ezzel a mentális egészség, a szellemi frissesség karbantartóivá válhatnak.

A játékterápia — ahol elsődleges cél a gyermek egészséges fejlődése — alapja, hogy a gyermekek a velük történteket megismétlik, „kijátsszák” magukból, ennek pedig feszültségoldó hatása van. És közben a játék által jelenítik meg félelmeiket, vágyaikat. A játék pedig olyan biztonságos környezetet ad, amelyben bátran kísérletezhetnek, és megélhetik a lehetséges kimenetek, megoldások sorát mindenféle következmény nélkül. Ebben a helyzetben a lényeg maga a kapcsolat, mely létrejön a terapeuta és a gyermek között, illetve a szülők és a gyermek között.

A játék során olykor a tanulási képességek — figyelem, emlékezés, gondolkodás — vagy a beszéd felmérése is megtörténhet. Sőt, a gyermek személyiségének megismerésére is kiválóan alkalmas eszköz. Mindemellett kisgyermekkorban a fejlesztés legmegfelelőbb módszere. Nincs önálló megjelenési formája, vagyis bármely cselekvés lehet tárgya, témája. A játéköröm valamely kellemes élmény újraéléséből fakadhat. Kezdetben a színes, puha, csörgő, zörgő tárgyak kerülnek a gyermek figyelmének középpontjába, majd a spontán játék következik, és legvégül a szocializációt elősegítő, interaktív játékok. Piaget azt írja: „A játékban a gyermek konstrukciókat, gondolati sémákat, emlékeket hoz létre tapasztalataiból, melyeket később felidéz és alkalmaz élete során, új helyzetekben. Ha ez kimarad, egész életére hatással lesz, hátrányba kerül. Következésképpen a gyermek minél többet játszik, annál jobban fejlődik.”

Nyáron, amikor a gyerekek szinte táborról táborra vándorolnak, fontos, hogy jusson idő a szabad játékra, a strukturálatlan szabadidőre. A gyerekeknek ilyenkor fejlődik az a részük, amely elengedhetetlen az egészséges lelki működéshez. A strukturálatlan játék során a gyerekek különböző szerepekben, szituációkban próbálhatják ki magukat, és így a tévedés, hibázás feszültsége nélkül szerezhetnek tapasztalatot. A játék által megtanulják a társas viselkedés alapjait, azaz kapcsolatba lépni, együttműködni egymással, el kell sajátítaniuk, hogy kivárják a sorukat, sportszerűek legyenek, és ne okozzanak játék közben fájdalmat.

Az egyik típus a szociodramatikus játék, mely óvodáskorban válik uralkodóvá. Ehhez már bizonyos fokú absztrakciós képesség is szükséges (hogy a gyerek át tudja vinni előzetes emlékeit, tapasztalatait más tárgyakra: pl. egy labdából alma lesz, egy dobozból pedig autó). A játék lényege, hogy a gyerek két vagy több különböző szociális szerepet játszik (pl. a leggyakoribb a papás-mamás). E képzeletbeli élethelyzetek által szocializálódik.

A temérdek játékelmélet közül a hagyományos magyarázat szerint a játék célja a pihenés, feltöltődés, más okfejtés szerint viszont biológiai funkciót tölt be, mivel szinte az egész állatvilágban megfigyelhető. Tény, hogy a testi fejlődésben is nagy szerepe van, fejleszti a mozgást, a szem- és a kézkoordinációt, a fantáziát, a testtudatot, a mozgáskoordinációt, a térbeli tájékozódást, az egyensúlyérzéket és általában az ügyességet (például a hintázás egyszerre koordinációs és egyensúlyozási feladat is).

Nem hagyható ki a digitális játékok szélsőségesen negatív megítélése, ám az eltiltás nem állja meg a helyét a legújabb kutatások szerint, mert ezek a játékok a XXI. század kompetenciáira (problémamegoldás, tervezés, érzelemszabályozás, térbeli tájékozódás, együttműködés) készíthetik fel a gyereket. Döntő szerepe pedig az arányok felállításának van. Fontos, hogy a digitális játékok mellett legyen elég idő és tér a mozgásra, a kreativitást fejlesztő játékokra és az olyan stratégiai játékokra, mint például a sakk.

A felnőttnek a dicsérettel is megfelelően kell bánnia, a legjobb, ha azt veszi észre, hogy a gyermek miben a legjobb, és az erőfeszítéseit, a tényleges fejlődését méltatja. A játékra gyakran az motivál bennünket, hogy általa szabadon alakíthatjuk az energiaszintünket, ráadásul örömforrás is. Kulcsár Zsuzsanna szerint a játékos viselkedés nemcsak a saját feszültségi szintünket képes szabályozni, hanem társas interakcióinkat is. Az interaktív játék ugyanis barátságos, és gátolja a pusztító agressziót. Kulcsár ezért a játék fő szerepét abban látja, hogy a magas szintű önszabályozás (kontroll és önkontroll) sajátítható el és gyakorolható általa.

Ezek után nem maradt más hátra, mint hogy mindenkit arra buzdítsak: játékra fel!