Egy unortodox gazdasági lépés rövid története

Miközben Szerbiában a bérek drasztikus csökkentését és befagyasztását tervezik — valójában a polgárok ellenállása nélkül —, Magyarországon jóval jelképesebb terhek miatt is botrányba torkolló tüntetések szerveződnek. A magyar internetadó mértéke ugyanis mindenféle összehasonlítás alapján eltörpül a szerb költségvetési intézkedések mellett, hiszen az utóbbi nem egy-kétszáz dináros havi többletről szól, hanem a lakosság jelentős részének az egzisztenciájáról.

Mivel — mint ahogyan említettem — a szerb költségvetési intézkedésekre a lakosság nem reagált, most inkább a magyarországi eseményekre fókuszálok, azok közül is a magyar kormány unortodox gazdasági lépésére. A harmadik Orbán-kormány a világ első olyan adójának bevezetésére készül, amelyet az internet használata után vetnének ki. Kevesen tudják azonban, hogy ilyen típusú adóval 2008-ban már a Gyurcsány-kormány is próbálkozott. Az akkor tervezett internetadó az 1993-ban megalapított Nemzeti Kulturális Alap finanszírozását segítő „kulturális járulék” kiterjesztése lett volna. Ebbe az alapba került volna be az adathordozókra kivetett járulék, melynek összege azonban az internetes letöltések miatt évek óta csökkent. A kulturális tárca javaslata szerint ezért a már kevésbé népszerű adathordozók járulékát megszüntették volna, helyette viszont 0,8%-os adó, illetve járulék terhelte volna az internet- és a mobiltartalom-szolgáltatást. Az akkori Oktatási és Kulturális Minisztérium által javasolt 0,8%-os járulékot azonban az Országgyűlés kulturális és sajtóbizottsága nem fogadta el.

A jelenlegi internetadó, attól függetlenül, hogy alacsonyabb terhet rótt volna a fogyasztókra, hasonló sorsra jutott, mint elődje. A Fidesz eleinte még csak módosítani szerette volna egy, a frakcióvezető által benyújtott módosító indítvánnyal, melynek értelmében magánszemélyek esetében havi hétszáz, üzleti előfizetéseknél pedig ötezer forintban maximalizálná a terheket. A Fidesz frakcióvezetője ezzel kapcsolatban azt is jelezte, hogy az adótörvény-javaslathoz benyújtott indítványuk egyértelműen kimondja azt is, hogy az adó terhét a távközlési szolgáltató, nem pedig az előfizető viseli. „Azt gondoljuk, hogy ezeket az adótételeket a távközlési szolgáltatók saját profitjuk terhére ki tudják fizetni. Továbbá azt is javasoljuk a kormánykabinetnek, hogy a távközlési adó adatforgalomra kivetett részéből származó bevételeket a jelentős részben európai uniós forrásból megvalósuló, a széles sávú internet kiterjesztésére irányuló program önrészeként használják fel” — hangsúlyozta a frakcióvezető.

Ezúttal sem járt sikerrel az elképzelés

Ezután lépett színre Orbán Viktor miniszterelnök, és visszavonta az internetadó tervezetét azzal az indoklással, hogy ebben a formában nem fogadható el. A magyar kormányfő szerint az emberek jelen pillanatban megkérdőjelezik az internetadó ésszerűségét, ezért nem lehet bevezetni. „Az internet szerepéről beszélni kell a jövőben egy nemzeti konzultáció keretében” — jelentette ki, és hozzátette azt is, hogy véleménye szerint az internetadóval kapcsolatban „egy félelmeket előhívő vízió” alakult ki, mely kezelhetetlenné teszi a vitát. Vagyis „a vita félrecsúszott”, „nincs meg a közös alap”, hiszen az emberek internetadót látnak, miközben a kormány a távközlési adót akarta kiterjeszteni egy technikai módosítással, mert „a távközlés áthúzódik az internetre”, ráadásul ezt is csak a szolgáltatóknak kellett volna fizetniük. Orbán Viktor elmondta továbbá: a kormánynak el kell fogadnia, hogy minden intézkedést az ésszerűség mércéjével kell megmérnie, és ha az adott lépés az embereknek nemcsak nem tetszik, hanem ésszerűtlennek is tartják, akkor nem szabad megtenni. „Nem vagyunk kommunisták, nem az emberek ellen, hanem az emberekkel közösen kormányzunk” — mondta a miniszterelnök.

A bejelentés hírére képletesen örömtüzet gyújtott az az ellenzéki oldal, amelyre illik az orbáni leírás, azaz a néppel szembeni kormányzás hosszú-hosszú évtizedei. Nehéz volt például nem észrevenni, hogy a Fidesz-székház előtt lezajlott legutóbbi tüntetés egy jól körülhatárolható baloldali kör erőltetett próbálkozása volt arra, hogy a sajátosan megálmodott „világszabadságukért” küzdjenek.

A tüntetések valódi szervezőiről és a politikai részvevőkről Deutsch Tamás fideszes EP-képviselő adott pontos leírást. Az internetadó elleni tüntetésen a Fidesz székházánál szerinte a maradék Demszky- és Magyar Bálint-fan urbánus „értelmiségiek”,„annyiraalternatívultraliberálisfiatalvagyokhogymégacsengőhangomisegytarrbélafilmnegyvenkilencpercesbetétdala” pulcsisok és a „Vadai Ágnes igaz és jó politikus szekta tagjai” vonultak ki, és rendeztek „közös, demokratikus pogromot”. Deutsch emellett kitért arra is, hogy a tüntetésen jelen volt André Goodfriend, az USA budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. Szerinte ezzel „egy ötödvonalbeli CIA-ügynökből lett agent provocateur lett a magyar baloldal ideiglenes vezetője”. Deutsch Tamás kritikai megjegyzései egyébként azért is fontosak ez ügyben, mert a kormány őt nevezte ki az internetadóval kapcsolatos nemzeti konzultáció felelősének.