A hiteleknek nagy áruk van

A hiteleknek nagy áruk van

Egyre gyakoribb vendég Szerbiában a Nemzetközi Valutaalap, avagy az IMF. Dr. Bogár László közgazdásszal, az első Orbán-kormány politikai államtitkárával arra kerestük a választ, hogy milyen következményei lehetnek a pénzügyi világszervezettel folytatott tárgyalásoknak.

* Magyarország és a Nemzetközi Valutaalap kapcsolatának története körülbelül a nyolcvanas évek legelejére vezethető vissza. Magyarországnak tehát több évtizedes tapasztalata van a valutaalappal folytatott együttműködésben, illetve igen jól ismeri a világszervezet pénzügyi politikáját. Pozitív tapasztalatokról vagy inkább rossz emlékekről beszélhetünk?

— Az IMF az ENSZ pénzügyi szervezete. Azért hozták létre 1945-ben, hogy a tagállamok rövid távú fizetésimérleg-gondjaira a tagállamok kvótabefizetéseiből álló alapból hiteleket nyújtva megoldást találjon. Ez azonban természetesen csak a formális szint. A valóságban a valutaalap a „láthatatlan” globális hatalmi rendszer fontos, meghatározó eleme. A hitelminősítő intézetekkel együtt egyfajta figyelmeztető-fegyelmező hatalmi gépezetet alkot. Az a „dolga”, hogy a „renitens” lokalitásokat megfegyelmezze, és arra kényszerítse, hogy „globalokonform” magatartást tanúsítsanak. Ez a „láthatatlan” globális hatalom belső kollaboránsain keresztül sikeresen eladósította Magyarországot, és ezért kellett 1982-ben belépnünk a valutaalapba. Ezzel Magyarországon kettős hatalom alakult ki. Formálisan megmaradt a „szocializmus”, de valójában a globális hatalom és belső ügynökei, a történelmi „proto-SZDSZ” uralkodtak és uralkodnak mindmáig. Uralmukat Orbán Viktor szabadságharca is legfeljebb csak a felszínen volt képes megkarcolni. A rendszerváltás totális kudarca, a magyar társadalom katasztrofális anyagi, fizikai, lelki, erkölcsi, szellemi kifosztása főként ennek az uralmi rendszernek tulajdonítható.

* Az IMF és az egyes országok közötti tárgyalásokat röviden talán úgy lehetne összegezni, hogy a hitelmegállapodások előtt minden ország kap egy pénzügyi programot, melyet végre kell hajtania ahhoz, hogy bizonyos pénzügyi keretekhez jusson. Mit lehet tudni ezekről a programokról? Mennyibe kerülnek pontosan az IMF hitelei?

— Az IMF kölcsöneinek feltételei (kamat és futamidő) jellemzően kedvezőbbek, mint a globális pénzpiacokéi. Ennek azonban nagy ára van. A valutaalap ugyanis a hitelnyújtással valójában „lediktálja” az adott ország törvényhozó és végrehajtó hatalmának a „teendőket”. Vagyis ettől kezdve a maradék szuverenitás is megszűnik. Brutális pénzhatalmi diktatúra kezdődik el, ami maradandóan károsítja az ország egész társadalmi-gazdasági újratermelési rendszerét, hisz az IMF által képviselt „globalóma” szolgálatába állít mindent. Legfőképpen az egészségügyi-szociális és az oktatási-kulturális kiadásokat kell csökkenteni. Mivel ezek a területek minden társadalom számára a legfontosabbak, a pusztító hatást talán nem kell részletezni. A neoliberális szakzsargon ezeket az intézkedéseket strukturális reformnak nevezi, a népnyelv pedig megszorításnak, mert ezek a társadalmak valóban satuba kerülnek. Ezért igyekszik immár minden normális ország menekülni az IMF fogságából.

* A magyar kormány a legutóbbi, azaz a 2008. évi hitelcsomagját az utóbbi évek folyamán teljes mértékben visszafizette az IMF-nek. Azóta a nemzetközi pénzügyi szervezetnek egyre jobban tetszik Magyarország, de néhány esztendővel ezelőtt ez korántsem volt így. Mi változott?

— Kétségtelen, a legutóbbi két-három év során már a valutaalap vezetői is érzik stratégiájuk pusztító, Európa számos országában polgárháborúval fenyegető következményeit. Már ők is elismerik, hogy a megszorítások éppen az ellenkező hatást érték el, a fellendülés helyett katasztrófába sodorják az erre az útra lépő országokat. A Magyarország iránti megenyhülésüknek részben ez az oka. A másik pedig, hogy a Fidesz-kormány láthatólag igen eltökélten kívánja tartani az államháztartás hiányának alacsony (3% alatti) szintjét. Ezt az IMF örömmel konstatálja, hiszen általában ő maga is ezt követeli meg, ám ne tagadjuk, ennek igen nagy ára van a magyar társadalom számára. Az is igaz, hogy ha újra 3% fölé kerülnénk, az még ennél is súlyosabb globális pénzhatalmi megtorlásokkal járna. Vagyis újra a „satuhelyzettel” találkozunk. Az IMF tehát azért nyugodt, mert látja, hogy aligha fogunk kiszabadulni az általa 1978 és 1982 között felállított történelmi csapdából. És ebben sajnos igaza is van.

* Immár Szerbia is csatlakozott azoknak az országoknak a népes táborához, amelyek hitelt kaptak a Nemzetközi Valutaalaptól. Egymilliárd eurós, hároméves készenléti hitelmegállapodásról van szó. Milyen következményekkel járnak az ilyen egyezségek az országban élő polgárok számára?

— Szerbia nyilván azért volt kénytelen a valutaalaphoz fordulni, mert a globális pénzpiacon csak ennél sokkal rosszabb feltételekkel tudna pénzhez jutni. Ennek azonban, mint már jeleztem, nagy ára van. Az IMF nyilván durván be fog avatkozni a társadalom-újratermelési rendszerek működésébe, ami igen sok szenvedéssel fog járni. Tehát a kedvezőbb hitelfeltételek „ára” sajnos egy olyan diktátum, amelynek hosszú távú következményei még a piaci feltételekkel felvett hitelekéinél is pusztítóbbak lehetnek. Mindent meg kell tenni azért, hogy az ország a kölcsönöktől és az IMF „gyámkodásától” mielőbb megszabadulhasson. És meg kell próbálni úgy gazdálkodni, hogy lehetőleg később se szoruljanak a valutaalap „segítségére”.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Interjú rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

A hiteleknek nagy áruk van
Interjú
A hiteleknek nagy áruk van
Interjú
Facebook

Támogatóink