Nem túlzás azt állítani, hogy kinevezése a lehető legjobb választás volt, hiszen a hegymászás úgyszólván a kisujjában van. Eddigi pályafutása alatt tizenhárom országban járt, a többi közt feljutott az Oroszország területén, Grúzia északi határánál fekvő, 5642 méter magas Elbrusz tetejére, mely Európa legmagasabb csúcsának számít. Ezenkívül járt például a világ legmagasabb vulkánján, a Chilében található Ojos del Saladón is.

• Egy síkságon született ember hogyan válik a hegyek, a hegymászás szerelmesévé?

— 2011-ben, egy görögországi nyaralás alkalmával az Olümposz tövében fekvő hotelban szálltunk meg. Mivel nem vagyok a legjobb úszó, felmerült az ötlet, hogy túrázzunk egyet. Az elgondolást tett követte, majd tapasztalat és felszerelés nélkül nekivágtunk az Olümposz legmagasabb csúcsának, a 2917 méter magas Mítikasznak a meghódításához. Akkor természetesen még nem értünk fel a csúcsra, de 2400 méter magasságig azért eljutottunk. Nagyon megtetszett a természet és az érzés, mely hegymászás közben magával ragadott, így a nyaralás után azonnal a Spartacus Hegymászóklub tagja lettem. Elsőként megvásároltam az egyik legfontosabb hegymászókelléket, a bakancsot, majd két hét múlva feljutottam Macedónia legmagasabb csúcsára, a 2764 méteres Korabra. Ekkor tudatosult bennem igazán, hogy ez fekszik nekem, ezt szeretném csinálni.

• Hegymászóként hány országban jártál, és mire vagy a legbüszkébb?

— Tizenhárom államban másztam hegyet: Bosznia-Hercegovinában, Horvátországban, Szlovéniában, Olaszországban, Franciaországban, Magyarországon, Szlovákiában, Romániában, Grúziában, Oroszországban, Németországban, Chilében és Szerbiában. 2015-ben feljutottam az Elbrusz hegység 5642 méteres csúcsára, mely az öreg kontinens legmagasabb pontjának számít. Ugyanebben az évben lehetőséget kaptam, hogy a Vajdasági Hegymászó Szövetség szervezésében kiutazzak Chilébe, Földünk legmagasabb vulkánjának, a 6892 méter magas Ojos del Saladónak a meghódítására. A csúcsdöntés nekem sajnos nem sikerült, mivel kimerültség miatt 6503 méter magasságban kénytelen voltam feladni a kísérletet. A csúcsra feljutni csak fél siker, mondhatni, a könnyebb része a hegymászásnak. A balesetek általában lefelé menet következnek be, hiszen az ember ekkor már fáradt, és a koncentrációja is csökken. Felfelé menet nem szabad a hegymászónak mindent kiadnia magából, arra is kell gondolnia, hogy biztonságosan visszaérjen a kiindulópontra.

• Milyen elengedhetetlen eszközök szükségesek ahhoz, hogy a hegymászó nekivágjon egy túrának?

— A felszerelés minősége, ára attól függ, mennyire mélyed bele az illető a hegymászásba. A határ szinte a csillagos ég. Az első és legfontosabb kellék a hegymászóbakancs. Célszerű magas szárút vásárolni, mely a bokát is stabilan tartja. Kell egy kisebb hátitáska is, melyben a napi elemózsia, víz, melegebb ruházat kap helyet. A felszerelés listája bővíthető hegymászósisakkal, a sziklamászóknak beülővel, kötéllel, különféle jégszerszámokkal, ékekkel, ferrátázás alkalmával energiaelnyelő kantárral. Ferrátázáskor a hegymászó a meredek sziklafalon kihúzott acélsodronyhoz kapcsolja magát, így ha véletlenül megcsúszik, akkor nem a talajra esik, hanem bizonyos ponton úgyszólván megáll a levegőben. A felszerelés ára változik, a szlovákiai Tátrába 15-20 000 dinár értékű kellékekkel is el lehet utazni. A hegymászók fizikai felkészültsége attól függ, milyen magas csúcs meghódítására készülnek. Naponta 1000 méter szintkülönbségnél többet általában nem szoktak megtenni, 400-500 méter az ideális. Ez az akklimatizáció miatt fontos, hiszen magasban kisebb a légnyomás és kevesebb a belélegezhető oxigén, a szervezetnek pedig hozzá kell szoknia az oxigénhiányos környezethez.

• Veszélyhelyzetbe kerültél-e?

— Őszintén szólva nem. A hegymászónak mindig mérlegelnie kell, és meg kell próbálnia elkerülni a veszélyhelyzetet. Többször is felmerült bennem, hogy továbbmegyek és kockáztatok, ám mindig eszembe jutott, hogy a feleségem és a gyermekem vár otthon. Ilyenkor megállok, és egy következő alkalommal, jobb körülmények között folytatom a mászást. Inkább idejében visszavonulok, mert mindig van következő alkalom, mint hogy kockáztassak. Ez év januárjában, az Olümposz mászásakor két nap alatt támadópozícióba kerültünk. 200 méternyi meredek szakasz állt még előttünk, viszont a hó minősége és stabilitása miatt ennek már nem vágtunk neki. A legbanálisabb eset az Elbrusz megmászása közben történt meg velem. Mint ismeretes, a magassággal együtt a folyadékigényünk is növekszik. A szervezet egyensúlyának fenntartása érdekében 5000 méteren már napi 5 liter vizet kell meginni. Nos, hegymászás közben én ivózsákot használtam, így menet közben is ihattam. Izgalmamban azonban nem fújtam vissza a csőből a folyadékot, ezért az megfagyott. Emellett további fél liter vizet is vittem magammal, az viszont kifolyt az üvegből, amikor elővettem a fényképezőgépet. Víz nélkül maradtam tehát, és nagyon kiszáradt a szervezetem.

• Mit esztek hegymászás közben?

— Mivel ez a tevékenység alaposan igénybe veszi a szervezetet, a napi élelmet főleg szénhidrát alkotja, például csokoládé, keksz és méz. A legfontosabb azonban a húsból, főzelékből és levesből álló vacsora. Minél magasabbra jutunk, annál inkább csökken az étvágyunk, egy-egy expedíció alkalmával 10-15 kg is leadható. Két éve, egy tizenhét napos, grúziai túra alkalmával én is 8 kg-ot fogytam, pedig a 4800 méter magas csúcs meghódítása közben még éttermekbe is beültünk.

• Mely hegyek és csúcsok tartoznak az álom kategóriába?

— Svájcban, a 4478 méter magas Matterhornra szeretnék feljutni. Ez egy háromszög alakú hegy, sokan a Toblerone csokoládé jelképeként ismerik. Anyagilag is olcsóbb, hiszen Svájc sokkal inkább megközelíthető, mint például Nepál. A Himalájára is szeretnék eljutni, viszont a szerbiai fizetésből ezt lehetetlen megvalósítani.

• Milyen tervekkel vetted át a Spartacus Hegymászóklub elnöki tisztjét?

— Célunk a sportág népszerűsítése Szabadkán és környékén. Szeretnénk minél szorosabb kapcsolatot kialakítani az iskolákkal, túrázni vinnénk a diákokat, ezzel is elmozdítva őket a számítógép mellől. Próbálunk minél aktívabban jelen lenni a közösségi hálón, nyitni a média felé, hiszen sokan nem is tudják, hogy itt, a síkságon van egy hegymászóklub.

• Milyen szakosztályok működnek az egyesületben?

— Hegymászó, sport-, azaz falmászó, alpinista és szabadidősport szakosztályunk van, hamarosan pedig egy gyerekeknek szólót is szeretnénk létrehozni. Székhelyünk Szabadkán, a Raichle Ferenc park 11. alatt található, emellett jelen vagyunk a Facebook közösségi hálón, valamint a www.suplaninari.org.rs weboldalon is. Gyűléseinket szerdánként, este fél nyolctól tartjuk, és minden érdeklődőt szeretettel várunk.

• Miből pénzelitek a túrákat és a klub működését?

— Sajnálatos módon támogatást sehonnan sem kapunk, a túrákat főleg saját zsebből fizetjük. Az idén Szabadka városa sem támogat bennünket, mert a pontozási rendszer alapján a szükséges 50 pont helyett 47-et kaptunk, így teljes egészében önerőből igyekszünk túlélni ezt az esztendőt.

• Milyen eseményeket szerveztek 2018-ban?

— A túratervünk hamarosan felkerül a honlapunkra. Több rekreációs séta esedékes a Palicsi-tó körül, a Majdáni-tóhoz, a kelebiai erdőben, az országhatárig. Szeptember 29-én megtartjuk a hagyományos palicsi sétát, mely az elmúlt évben a hajdújárási Szúnyogcsárdától indult, és a radanováci erdőnél ért véget. A vajdasági, illetve a szerbiai túrákon kívül szeretnénk Magyarországra és Szlovákiába, valamint még néhány környező országba ellátogatni.

(A borítóképen Calbert Károly a grúziai Tetnuldi csúcson a szerb és a magyar zászlóval)