home 2024. március 28., Gedeon napja
Online előfizetés
A harag rossz tanácsadó
Pap Ágota pszichológus
2018.02.20.
LXXIII. évf. 7. szám
A harag rossz tanácsadó

A harag az egyik legerőteljesebb emberi érzelem, a fő bűnök egyike, mely megfelelő keretek között egészségesnek is nevezhető.

Ha tudunk vele bánni, még motiváló is lehet, ám ha kikerül az irányításunk alól, romboló következményekkel járhat.

A düh az elvárásainkra épül. Vagyis akkor jelenik meg, amikor valami nem úgy működik, ahogyan azt elvárnánk. Ha valaki nem a mi szabályaink szerint játszik, megszegi őket, kívánságaink ellenére cselekszik, akkor az meghívó arra, hogy rosszul érezzük magunkat. Tudatosan, vagy sem, de valójában azért vagyunk mérgesek, mert akkor kevésbé fáj. Ha ugyanis átadjuk magunkat a fájdalomnak, akkor gyengévé, sebezhetővé, szerencsétlenné válunk mások szemében. Ezzel szemben a düh a hatalom, a kontroll és az önbizalom illúzióját kelti. A jelenségért elsősorban az agyunk temporális lebenyében levő idegmagvak (amigdala) a felelősek.

A düh nem azonos az agresszióval, mert az előbbi érzelem, az utóbbi viszont viselkedés — mely mögött gyakran, de nem minden esetben ott lehet a düh. Az elfojtott düh valahogyan megmutatkozik: lehet evészavar, cinizmus, rendszeres késlekedés, passzív-agresszív viselkedés, alvási nehézség stb. A kutatások szerint a krónikus, hosszú távon fennálló düh esetén ötször nagyobb az esélyünk szívbetegségre.

 

Amikor rossz...

Az elfojtott és ki nem fejezett harag hosszú távon szignifikáns testi tüneteket okoz. Mint más érzéseket, ezt is pszichés és élettani változások kísérik: felszökik a vérnyomásunk és a pulzusunk, megemelkedik az adrenalinszint, ezáltal pedig a szervezet éberebb lesz. Ha azonban a harag kontrollálatlan formában utat tör magának, az még veszélyes lehet önmagunkra és másokra is (öngyilkosság/gyilkosság) — például hirtelen felindulásból elkövetett bűncselekmények.

A mindennapokban a szocializáció, a törvények, a társadalmi normák és a józan ész szab határt, illetv tartja kordában dühünket.

 

Amikor jó...

A harag egyúttal alkalmazkodó válasz is lehet a fenyegetettségre, segíthet megvédeni magunkat a veszélyes helyzetektől, arra serkenthet, hogy megoldjunk bizonyos gondokat. Sőt, lehetővé teszi, hogy harcoljunk, védekezzünk, amikor támadás ér bennünket. Ilyenkor a figyelmünk beszűkül, nem létezik más, csak az akadály meg a vágy arra, hogy ledöntsük.

Mindezek mellett a dühnek megvan a maga helye és ideje. Jogunk van dühösnek lenni. A düh mindig önmagunkból fakad — és ilyenkor fontos megtalálnunk a pontos okot. Életmentő is lehet, különösen azokban a helyzetekben, amikor a nem is tudom, honnan vettem a bátorságot típusú szituációk az anyák/apák emberfeletti erejéből, máskor azonban a mélyen belénk kódolt érzelmekből fakadnak. Érdemes beazonosítani, hogy kire és miért vagyunk dühösek. Ennek egyébként a gyászfolyamatokban is kihagyhatatlan szerepe van. A dühnek nincs helye abban az esetben, ha az a másik megfélemlítését célozza, esetleg ha az egy párkapcsolati játszma része a másik irányítása, manipulálása céljából.

 

Hogyan nyugodjunk meg?

A düh csillapításában segíthet, ha elszámolunk tízig, mielőtt valamire reagálunk — addig egy kicsit megnyugodhatunk. Higgadt fejjel már végiggondoltunk valamit, és az indulatok sem tudnak tévútra vezetni. Legalább ennyire hasznos, ha kimozogjuk magunkból a feszültséget, vagyis rendszeres testmozgást végzünk. Olykor az is jó, ha térben is távol kerülünk attól, akivel haragban állunk. Ha a bennünk levő energiát a megoldás irányába tereljük, akkor még hasznot is húzhatunk a dühből. A sporton és a mozgáson kívül a relaxáció a másik „győztes” megoldás, hiszen ezt bármilyen nehéz helyzetben később is alkalmazni tudjuk. Fontos leszögezni, hogy a harag kezelése nem arról szól, hogy gátat szabunk a harag kifejezésének, hanem arról, hogy tudatos, kontrollált kifejezésre juttatjuk a dühöt.

A düh tünetei lényegében hasonlítanak a stressz tüneteihez — ez az a helyzet, amikor a szervezet vészriadót fúj: a szívműködés felgyorsul, a száj nyálkahártyája kiszárad, az arc kivörösödik, a tesztoszteronszint emelkedik, a kortizonszint csökken, az izmok megfeszülnek, hiszen felkészülünk a „támadásra”. S mivel ilyenkor a bal agyfélteke veszi át az irányítást, a szervezet és az agy a megoldásra törekszik, meg akarja szüntetni az okot, a konfliktust. Noha a düh megélése helyesebb, mint az elfojtása, mégis előfordulhat, hogy egy-egy ilyen dühkitörés után rendkívül rossz lelkiállapotba kerülünk, és az ősi ösztönök szabadjára engedése után jelentős bűntudattal kell szembenéznünk a másoknak okozott fájdalom és félelem miatt — ami legalább annyi energiát von el a szervezettől, mint az önuralom.

Nagyon fontos, hogy a dühöt fel tudjuk ismerni. Ez megmutathatja másoknak, hogy megbántottak bennünket, feldühítettek, illetve akár határokat is jelezhet (pl. gyereknevelésben). A megoldatlan ügyeknek is motorja a düh, a harag vagy a neheztelés, mely az elszenvedett sérülésekből táplálkozik.

Amikor sikerül felismernünk a dühöt, akkor érdemes egy kicsit megállnunk (közben számolni is lehet), majd kérdezzük meg magunktól: Miért is haragszom? Kire haragszom? Csak akkor tudunk elindulni a megoldások útján, ha megtaláljuk a valódi okot.

A relaxáción kívül némelyeknek a kommunikációs tréning vagy éppen az események humoros megközelítése segíthet. Ezzel nem a gondot kell elbagatellizálni, hanem más nézőpontból megközelíteni.

 

Kerüljük el...

A nyers erőben való levezetés akkor lehet helyes, ha az, mondjuk, valamilyen sporttevékenységben vagy akár egy bokszzsák püfölésében merül ki. Egyesek szóváltásban, veszekedésben, verbális agresszióban (káromkodásban) fejezik ki haragjukat — ilyenkor pedig a már korábban említett bűntudati gondok lépnek fel (s addig jó, amíg ez így van, hiszen addig még számít a másik ember). A verekedés és a bántalmazás semmi esetre sem oldja meg a problémát, csak további bajokat szül, és a megoldási módszerek szegénységéről vall... Vannak, akik ilyenkor sírva fakadnak.

Amikor nagyon dühösek vagyunk valakire, akkor azért harcolunk, hogy stressz nélkül tudjunk vele egy térben lenni. Dr. Selye János szerint négy lehetőség van a stressz nyomása alatt: harcolni eredményesen a változásért, menekülni eredményesen, segítséget kérni eredményesen, vagy ténylegesen beteggé tenni magunkat. A választás lehetősége nálunk van.


A nyitókép illusztráció: Flickr.com

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..