A függetlenség ára

A függetlenség ára

Kétségtelen, hogy a szerbiai médiaszabályozás alapos átalakításra szorul. A médiatörvény körüli polémia folyik is már jó néhány esztendeje — A nemzetiségi, illetve kisebbségi médiumok képviselői, valamint a helyi önkormányzatok által alapított médiavállalatok évek óta nehezményezik az úgynevezett privatizációs modell bevezetését és alkalmazását

A szabad sajtó és a lyukas garas

Kétségtelen, hogy a szerbiai médiaszabályozás alapos átalakításra szorul. A médiatörvény körüli polémia folyik is már jó néhány esztendeje. A legtöbb esetben azonban többnyire felesleges és meddő vitákról beszélhetünk. Három dolog ugyanis továbbra sem világos a média helyzete kapcsán, mégpedig az állam szándéka és szerepe, a médiaintézmények szándéka és szerepe, végül pedig a fogyasztók, avagy a polgárok elvárásai. Mindez még kiegészíthető az oly távoli Európai Unió különféle elképzeléseivel és javaslataival. Az EU egyébként olyan médiatörvényt vár el Szerbiától, amely szavatolja a sajtószabadságot, illetve a különféle médiaintézmények független működését. Mindez nemcsak a privatizált sajtóorgánumokra, hanem a közszolgálati médiumokra is vonatkozik. Elsődleges cél tehát a közszolgálati média független szerkesztéspolitikájának megvalósítása, továbbá az anyagi kiszolgáltatottság csökkentése. Egyszóval, a függetlenség szavatolása. Mindezekből az elképzelésekből azonban az eddigiekben vajmi kevés valósult meg. A függetlenséghez és a valódi sajtószabadsághoz ugyanis főként egy dolog szükséges, mégpedig a biztos anyagi háttér. Egykor pontosan emiatt ötlötték ki a közszolgálati előfizetést, amely évek óta mintapéldája a szerbiai jogállamiság működésképtelenségének. Mint oly sokszor az elmúlt évtizedekben, az előfizetés kapcsán is bebizonyosodott, hogy ebben az országban csupán törvényt tisztelő, illetve törvényt betartó állampolgárként nem érdemes élni. Hiszen akik hosszú éveken keresztül lelkiismeretesen fizették a televízió-előfizetést, azok jelenleg ugyanolyan elbírálás alá esnek, mint azok, akik ezt nem tették. Az állam képtelen a nagy többséggel, azaz az előfizetést megtagadókkal szemben a jog eszközeit érvényesíteni, miközben a károsultak, illetve a megkárosítottak ugyancsak képtelenek az állammal szemben jogi eszközöket alkalmazni. Ráadásul a mindenkori kormányoknak mind ez idáig egyáltalán nem sikerült egy valóban függetlenül működő és elfogulatlan tájékoztatást nyújtó közszolgálati médiaintézményt működtetnie. A kormány által szavatolt anyagi háttér eddig csupán a rövid pórázra volt elegendő. A most elfogadott törvénytervezet, azaz a köztájékoztatásról és a médiáról, az elektronikus médiáról, valamint a közszolgálatról szóló törvényjavaslat szövege pedig továbbra sem garantálja, hogy mindez a közeljövőben másként lesz. Persze ha pusztán a célokat vizsgáljuk, akkor nincs okunk az aggodalomra. Hiszen a kormányzati kommunikáció szerint a felsorolt törvények alkalmazása hozzájárul majd a polgárok közérdekének megvédéséhez a tájékoztatás terén, valamint nemzetközi mércék alapján szavatolja majd a médiaszabadságot. Szóval jó úton járunk?!

Létezik-e kiút a nemzetiségi sajtóorgánumok számára?

A nemzetiségi, illetve kisebbségi médiumok képviselői, valamint a helyi önkormányzatok által alapított médiavállalatok évek óta nehezményezik az úgynevezett privatizációs modell bevezetését és alkalmazását, mivel úgy gondolják, hogy a közszolgálati vállalatok pusztán a piacból nem képesek fenntartani magukat. A szigorú és felelőtlen privatizáció ugyanis a kisebb rádió- és tévéállomások, valamint a többnyelvű sajtótermékek megszűnéséhez vezethet. Továbbra sem világos, hogy mi az állam szándéka. Irracionális, hogy amíg a két legnagyobb közszolgálati médiaintézmény a polgárok jelentős anyagi támogatásával működik, illetve működhet a jövőben, addig az elképzelések szerint a különféle kis- és közép-médiavállalatok jövőjét kizárólag a piaci körülmények fogják meghatározni. A köztájékoztatási és médiatörvény eddigi tervezeteinek egyébként minden esetben az volt a legnagyobb hiányosságuk, hogy nem rendelkeztek a médiavállalatok fenntartási és működtetési költségeiről. Ezért a cégek pénzellátási rendszerét folyamatos homály fedte. Egyelőre az is bizonytalan, hogy az új médiatervezet lehetőséget nyújt-e arra, hogy a nemzeti tanácsok médiumokat alapíthassanak. Ez rendkívül fontos kérdés, hiszen a kisebbségi médiumok többsége mind ez idáig a nemzeti tanácsokkal való együttműködés alapján funkcionált. Ha a továbbiakban is lehetőség lesz az együttműködésre, pontosabban arra, hogy a kisebbségek nemzeti tanácsai saját médiumot alapíthassanak, akkor a nemzetiségi médiumok megmenekülhetnek a megszűnés fenyegető ölelésétől.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

A függetlenség ára
  • Sass László
  • 2016.09.19.
  • LXXI. évfolyam 37. szám
A függetlenség ára
  • dr. Német László SVD, nagybecskereki püspök
  • 2016.09.12.
  • LXXI. évfolyam 36. szám
Facebook

Támogatóink