A foci az életem!

A foci az életem!

Beszélgetés a taccsvonalon

2018 decemberének végén, egy internetes szavazás eredményeképp Vladul Sztefánt választották meg a magyarországi focirajongók az ottani Közép csoport, vagyis az NB3 Nyugati csoportjának legjobb játékosává. Az őszi idényben zsinórban hét meccsen volt eredményes. Tíz gólt rúgott. Ezek a számok önmagukban is impozánsak.

Beszélgetésünk apropójához persze az is hozzájárult, hogy Sztefán a focikarrierje felé vezető első lépéseit Torontálvásárhelyen tette meg. Esztendőkkel korábban pedig diákom is volt.

— 1995. január 29-én születtem Pancsován. Első focilépéseimet a debelyacsai Spartacusban „követtem el”. Nagyjából hatéves lehettem akkortájt. Ebből a klubból kerültem később az antalfalvi Slavija, a torontálszigeti Borac, a nagylajosfalvi Dolina és a pancsovai Dinamo, illetve tizenhét évesen a belgrádi OFK Beograd csapatához. A magyarországi klubok közül a jelenlegi kecskeméti KTE előtt a tiszakécskei Duna Aszfalt csapatában játszottam. Csatár vagyok. Éppen úgy, mint édesapám, Zoran volt egykoron. Egy kiváló játékos, aki — tehetsége szerint — rangos külföldi klubokban is eredményes lehetett volna. Szakmai szempontból rengeteget tanulhattam és tanultam is tőle. A többi közt a fejjátékot is.

Sztefán 2016. június 20-án költözött át Magyarországra. A gyújtószikrát egyik gyerekkori jóbarátja és klubtársa, az ugyancsak torontálvásárhelyi Csáki Róbert személyes meghívása pattintotta ki. Noha a két legény útjai időközben szétváltak, a kommunikáció nem szakadt meg közöttük. Akárcsak az itthon, mármint a szülőföld talaján maradt régi barátokkal, ismerősökkel, rokonsággal sem.



— Ritkán van alkalmam személyesen is találkozni az otthoniakkal, viszont segítségüket és bátorításukat ebből a távolságból is érzem. Mert olykor azért engem is megkörnyékez a honvágy… Huszonnégy éves vagyok, és igenis vannak álmaim! A foci az életem, és e sportra hosszú távon is hivatásként tekintek. Pontosabban elhivatásként, mely kitűzött céljaim elérésével biztat, de rengeteg erőbefektetéssel is jár. Lelkiismeretes edzésekkel, jelentős erőnléti ráépítésekkel. A mindennapok tudatos megszervezésével, amiben azért az aktív és szellemi pihenésnek, továbbá a magánélet(em)nek is megvan a maga helye. A mindig mindent jobban tudó emberek „jóakaratú” kommentjeit pedig továbbra is igyekszem nem mellre szívni. Mert teljesen kiszűrni, egészen kizárni őket mégiscsak lehetetlen és felesleges próbálkozás lenne — mondta a fiatalember, aki „fényképalbumából” néhány felvételt is a rendelkezésünkre bocsátott.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Bánáti Újság rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

A foci az életem!
Bánáti Újság
  • Kónya-Kovács Otília
  • 2019.04.22.
  • LXXIV. évfolyam 16. szám
Facebook

Támogatóink