- Mikus Csaba fotója

A Fanny és Alexander Ingmar Bergman (1918-2007) híres svéd film- és színházi rendező önéletrajzi ihletésű filmje, melyben önmagáról, családjáról és gyermekkoráról vall.
A szabadelvű és szabad életvitelű Ekhdal család már két nemzedék óta vezeti az uppsalai Városi Színházat. A nagy család 1907-ben is összegyűlik, hogy együtt ünnepeljék a karácsonyt. A cselekmény középpontjában a két gyermek, a nyolcéves Fanny és a tízéves Alexander áll: az ő szemükkel látjuk kibontakozni a bonyodalmat, amely apjuk halála után kezdődik. Édesanyjuk ugyanis hamarosan újra férjhez megy, mint utóbb kiderül, egy érzéketlen, zsarnoki természetű püspökhöz. A gyermekek ettől kezdve sokat szenvednek a mostohaapjuk miatt. Az alkotás 1984-ben négy Oscar-díjat kapott.
Ingmar Bergman Uppsala városban, Erick Bergman lutheránus szerzetes családjában született. Nehéz gyermekkora volt, megterhelve szigorú vallásos szabályokkal és előítéletekkel, melyeknek az elhanyagolásáért kíméletlen büntetés járt. A Fanny és Alexander az utolsó nagy vállalkozása, utána már csak a televíziónak dolgozott, illetve forgatókönyveket írt.
Az Újvidéki Színházban az évad harmadik bemutatójaként iktatták a repertoárba a film alapján készített színpadi változatot a magyarországi Vidovszky György vezetésével. A rendező a darabbal kapcsolatos gondolatait a következőképpen fogalmazta meg: Két idős ember bolyong emlékei és fájdalmai útvesztőjében. Vagy két gyermek keresi a kiutat az élet feldolgozhatatlan kihívásaiból. A két gyermekben az idős ember beszél, az előadásban pedig a két idős emberben a gyermek szólal meg. Alexander hamleti kálváriája során újra szembesül korán elhunyt apjával, megtévedt anyjával és saját bosszújával.
Az előadás nem a film színpadi illusztrációja, az alkotók mégis a filmből indultak ki. Sőt, bevallásuk szerint Bergman más filmjeiből és az életrajzából is felhasználtak bizonyos elemeket. Például a piros szoknyát, amelyet a fiúknak büntetésből kellett viselniük, ha csínytevést követtek el. Arra törekedtek, hogy a megbocsátásról szóljon, ezért is vették az idős embereket alapul. Az Újvidéki Színházban ugyanis Fannyt és Alexandert két idősebb színész, Ábrahám Irén és Dukász Péter, a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház művésze alakítja. A színen lévők gyermekként viszonyulnak hozzájuk, ami esetleg csak az első percekben meghökkentő, később már egyáltalán nem zavaró. Elhisszük nekik, hogy nyolc- és tízévesek, ami különlegessé és izgalmassá teszi a kibontakozó történetet. Erre a mozzanatra, mint sorsdöntőre, Gyarmati Kata dramaturg is felhívta a figyelmet: ez az előadás Fanny, de mindenekelőtt Alexander felnőtté válásának a meséje, tele váratlan tragédiákkal és csapdákkal, feledhetetlen titkokkal és csodákkal, álomképekkel és kísértetekkel.
Az élményt kiteljesíti László Sándor az apa, Szilágyi Ágota az anya és Balázs Áron a püspök szerepében, de Krizsán Szilviának, Giricz Attilának és Elor Eminának is vannak érdekes villanásai. Az összkép alakulásához remekül járul hozzá Marija Kalabić díszlete, valamint a családtagokat, szolgálókat, barátokat, kísérteteket alakító Pongó Gábor, Simon Melinda, Magyar Attila, Német Attila, Hajdú Tamás, Figura Terézia, Lőrinc Tímea, Crnkovity Gabriella, Sirmer Zoltán és Kőrösi István.
Az érdeklődők legközelebb május 7-én és 8-án láthatják a produkciót, valamint 23-án a Temesvári Eurorégiós Színházi Találkozón vendégszerepel vele az Újvidéki Színház.