Vidékünkön a legtöbben azt gondolják, hogy a vízellátás kutak fúrásával megoldható, mert a föld alatt mélyen ott a tiszta víz. Csak el kell tenni a csöveket, üzembe helyezni a szivattyút, és máris meg van oldva a vízellátás. Napjainkban azonban kiderült, a föld alatti vizeink gyakran rosszabb minőségűek, mint a felszíniek. Az Újvidéki Egyetem Természettudományi Karának egyik felmérése szerint Vajdaságban 800 000-en isznak arzénnal szennyezett vizet. Érdemes megemlíteni — mert sokan azt hiszik, az arzén a modern korban került vizeinkbe —, hogy ez a mérgező anyag természetes úton, még a Pannon-tenger idején végbemenő geológiai változások során került a talajba a vízréteggel azonos mélységbe. Kiugróan nagy mértékben jelenik meg a Duna–Tisza közének déli részén, ahol a jégkorszak idején megkötött arzén most mobilizálódik. Vajdaságban a legrosszabb minőségű vizet Temerinben, Szőregen, Járekon, Nagybecskerek és Szabadka környékén fogyasztják. Ezeken a helyeken az arzén koncentrációja az ivóvízben esetenként a 150–250 µg-ot is eléri literenként. Rossz minőségű az ivóvíz Nyugat-Bácska némely részén is, Észak- és Közép-Bánátban azonban valamivel jobb a helyzet.
Az arzén a legmérgezőbb félfém, mely nemcsak az emberre, hanem minden magasabb rendű élőlényre mérgező hatású, ez pedig tovább súlyosbítja a problémát: az arzén ugyanis nemcsak az ivóvízzel kerül a szervezetbe. Ugyanezt a vizet fogyasztják a háziállatok is, és öntöznek is vele — tehát egy összetett problémáról van szó. Az arzén a domborzattól és a talajviszonyoktól függően 50—200 méteres mélységben rakódott le, vízzel érintkezve pedig lassan feloldódik. Korábban ez nem okozott bajt. A lakosság még 50 évvel ezelőtt is többnyire 8—10 méteres mélységű ásott kutakból, valamint folyókból nyerte a vizet. Bácskában, Zomborban pl. 1882-ban fúrták az első kutat. Akkor azonban még, mivel keveset tudtak róla, nem is foglalkoztak az arzén veszélyeivel. Később rájöttek, hogy mérgező, rákot, bőrbetegséget, prosztata-megbetegedést okozhat. Károsan hat a reproduktív szervekre is, és az arzénnal mérgezett egyénnek akár a két-három generációval későbbi utódai is megbetegedhetnek. Kezdetben koncentrációjának a megengedett értéke 200 µg (mikro gramm) volt literenként. Ezt a mennyiséget 1987-ben 50 µg-ra módosították, de nem voltak megfelelő intézetek, amelyek ellenőrizhették volna a rendelkezés betartását. Az Európai Unió szabályai szerint egy liter ivóvízben legfeljebb 10 µg arzén lehet. Régiónkban e határérték fenntartását csak drága szűrőberendezésekkel lehet(ne) elérni. Egy viszonylag új keletű magyar felfedezés állítólag olcsóbb megoldással kecsegtet. Schremmer László feltaláló rájött, hogy a törek (malomipari melléktermék) alkalmas rá, hogy más oldott szennyezőanyagokon kívül az arzént is kiszűrje a vízből. E felfedezésnek nyilván még nagy jelentősége lesz a jövőben, hisz becslések szerint már 10 éven belül a világ kétharmada súlyos ivóvízproblémákkal fog küszködni.
Vajdaságban egyébként is elkeserítően rossz a víz minősége. Szerbia tíz legszennyezettebb felszíni vize közül hét itt van. Felszíni vizeinek 40 százaléka szennyezett. A DTD-csatorna egy része, a Krivaja folyó kishegyesi és szenttamási szakasza, a Béga szerbittabéi szakasza, a szabadkai Körös patak és a Palicsi-tó mára már határozottan szennyezett.
A tartományi képviselőház még 2010-ben elfogadta Vajdaság vízellátásának a stratégiáját. Valószínűleg a pénzhiány miatt tette, csakhogy utána ezzel kapcsolatban nem történt semmi. Azt is megfigyelhettük a múltban, hogy az ivóvízzel kapcsolatos gondokat mindig a választások előtt hozták fel. Általában tartós és jó megoldásokat ígérnek, sajnos azonban a leggyakrabban gyorsan feledésbe is merülnek. Most sem sokat hallunk e súlyos probléma orvoslásának a kísérleteiről. Ha esetleg kiírnák a választásokat, akkor valószínűleg többen is kampányolnának majd ezzel a témával. De sajnos általában „bort isznak és vizet prédikálnak”.