Binet francia professzor 1961-ben így írt a Biológialeckék egy parkban című művében: „Érdekes, a bakteriológia, a növényi kémia, a gyógyszerek, a kemoterápia vagy az antibiotikumok nem érik el azt az antimikrobiális aktivitást, amit a diólevél. A diólevelet elfelejtették. Miért?”

Külsőleg borogatásként a diólevélfőzetet, a hagymához hasonlóan, ekcéma, fagyás, égés, napégés, zúzódások, ínszalagmegnyúlás, kötőszöveti gyengeség kezelésére, ízületi fájdalmak enyhítésére, ütésből eredő véraláfutás eloszlatására, pattanásokra, kelésekre, továbbá korpás fejbőrre használják. Segít a kiütések, az élelmiszer-allergiából eredő bőrkiütés, csalánkiütés megszüntetésében. Jól alkalmazható fagyási sérüléseknél, de a fáradt lábra is kiváló, mindemellett az ekcémát és az egyéb bőrbetegségeket is jól gyógyítja.

Diólevéltea többféleképp készíthető. A különböző receptekben általában a száraz diólevél súly szerinti mennyiségét adják meg. Ha friss, zöld levelet használunk, nyugodtan vegyük a négyszeresét. Bár a diólevélfőzet alkalmazásának módja sokféle lehet — tea, főzet, oldat, fürdő, borogatás, szájvíz, gargarizálószer, beöntő vagy hüvelyöblítő, kenőcs stb. —, mindnek az alapja a diólevél hatóanyagainak főzéssel, áztatással való kinyerése. Az egyes receptek eltérhetnek.

Egy egyszerű diólevéltea-recept: Apróra vágott száraz diólevélből 1 jól púpozott teáskanálnyit egy bögre forró vízbe teszünk, állni hagyjuk, leszűrjük. A recepthez saját tapasztalat alapján hozzátehetem, hogy a zöld diólevelet nem kell összevágni, 0,5 liter vízhez 4 közepes levél adható, levélkékre bontva. Rövid ideig kell forralni, és amikor már enyhe vagy ízlés szerinti színe van, leszűrve iható. Kellemes dióillatú.

Egy francia recept szerint sem kell a diólevél súlyának megmérésével bajlódni. 1 liter, forrásban lévő vízhez egy maréknyi friss vagy száraz levelet adjunk, és főzzük 15 percig. A legkülönbözőbb betegségek esetén egyaránt naponta legalább háromcsészényit igyunk.

A diókopács főzetét bél- és gyomorhurut esetén javasolják. A diókopácsot diószüretkor, szeptember táján kell gyűjteni. Ehhez érdemes kesztyűt húzni, mert lemoshatatlanul sötétbarnára színezi a kéz bőrét. A gyűjtött kopácsot jól szellőző helyen szétterítve alaposan meg kell szárítani, de a már megromlott, penészes részeket előtte és közben el kell távolítani.

A zöld burkot, melyben megszületik a dió, eddig simán összegereblyéztük, és hagytuk elszáradni, kidobtuk. Hát ezentúl az, aki nem tudta, hogy ez is gyógyhatású növény, ne dobja el, hanem gyűjtse össze! Értékes anyagokat hagyhatunk odaveszni.

A diókopácsban a diófa hatóanyagai nagyon töményen találhatók meg, de flavonoidokban különösen gazdag. Egy szlovéniai vizsgálat 12-féle flavonoid jelentős mennyiségét találta meg a dió zöld, vastag ruhájában, mely a barna héj körül található. Megéréskor kinyílik, és a földre hullik belőle a dió, vagy együtt esnek le a fáról. Ilyenkor kifejthető a kopácsból a csonthéjas csemege. Az újabb vizsgálatok tehát igazolják a népi tapasztalatokat, és magyarázatot adnak rájuk.

A juglon nem károsítja az emberi szervezetet. Sőt gyógyhatású, mert egy sor, betegséget okozó baktériumra és gombára mérgező.

Tisztán, keserűen ihatjuk a diókopácsfőzetet. Három-négy evőkanálnyi zöld dióburkot 0,5 liter forró vízbe teszünk, egy percig főzzük, és két órát állni hagyjuk. Lehűlés után szűrjük le. Általános erősítőszer, gyógyítja a szájüreg és a torok betegségeit, de köhögésre is kiváló. A főzet gargarizálva a begyulladt torokra és mandulára is jó. Szájvízként is ajánlják a fogíny kezelésére, az összehúzó hatása miatt.

A dióburok gyógyhatását már Hippokratész is ismerte és ismertette, a gyomor- és bélbetegségek ellen dióburokfőzetet alkalmazott. Szárított, pörkölt diókopácsot használtak a vizelés megkönnyítésére. Egy egészen kis mennyiség is elég belőle. Német népi megfigyelés szerint a tej- és élelmiszer-allergia esetén fellépő kiütések eltüntetése céljából nem mondhatunk le a (diólevélteával kevert) diókopácsfőzetes borogatásról. Ekcéma vagy túlzott lábizzadás esetén a svédek diókopácsfőzetes lábfürdőt ajánlanak, ótvar ellen pedig kopácsfőzetes hajmosást. A túlzott, megmagyarázhatatlan lábizzadás hátterében is gyakran gombafertőzés áll, ezért indokolt ez a svéd ajánlás. Csak egyre kell ügyelni a dióburokkúra során: nemcsak bőrünket, de ruhánkat, ágyneműnket is megfesti a dióburok leve, ha nem vigyázunk. A diókopácsfőzet egyébként ugyanúgy jó gyomor- és bélhurutra, illetve a kúra eredményeként a hurut miatt megromlott étvágy helyreállítására, mint a diólevéltea. És mit csináljon, akinek bélférge van? Természetesen igyon diókopácsteát, melynek féregölő hatást is tulajdonítanak. Meglátják, rendszeres kopácstea-fogyasztással sokat fog javulni a közérzetük. Nemcsak bélféreg, hanem májmétely ellen is ajánlják.

A dióban található esszenciális zsírsavaknak köszönhetően a dió rendszeres fogyasztásával sokat tehetünk azért, hogy vérnyomásunkat egészséges szinten tartsuk. Mindehhez elég mindössze napi néhány szemet ennünk belőle! Napi 25 g dióval a napi omega-3 zsírsav beviteléről is gondoskodunk. Kutatások szerint az omega-3 zsírsavak csökkentik a koszorúér-betegség, a magas vérnyomás, a stroke, a vastagbél- és a prosztatarák kockázatát. A diónak nagy szerepe van a vérrögképződés megakadályozásában és az érfalak rugalmasságának megőrzésében. A dióval szervezetünk megfelelő E-vitamin-ellátásáról is gondoskodunk, mely vitamin egy zsírban oldódó antioxidáns. Ezáltal erősítjük immunrendszerünket, segítjük a nyálkahártya megfelelő működését, és szervezetünk könnyebben égeti el a telített zsírsavakat is.

Terhesség alatt már a népi gyógyászat is ajánlotta a dió fogyasztását. Úgy tartották, hogy a születendő gyerek okosabb lesz tőle — ezt a dió és az agy hasonlósága alapján állították. Bizonyított hatása azonban inkább a folsavtartalmának köszönhető. A dió nagyon gazdag mangánban, rézben, káliumban, kalciumban, vasban, magnéziumban, cinkben és szelénben. A réz számos létfontosságú enzim építőeleme, mint amilyen a citokróm c-oxidáz és a szuperoxid-dizmutáz. A cink segíti a növekedésért és fejlődésért felelős enzimek működését, de fontos szerepe van a spermaképződésben, az emésztésben és a nukleinsav-szintézisben. A szelén fontos nyomelem, mely társfaktorként működik az antioxidánsokkal.

A népi orvoslás szerint a dió jótékony hatásai közé sorolható, hogy elpusztítja a laposférgeket, mézes-rozmaringos keveréke megállítja a mellbimbók gyulladását, gyógyít bizonyos tályogokat, és jó a ficamokra. A cukorbetegeknek is javasolják, mert cukor- és poliszacharid-tartalma alacsony, emellett a létfontosságú aminosavak és olajok nagyobb részét tartalmazza, és igen tápláló. Ezenfelül rendszeres fogyasztása a beleknek is hasznos. Székrekedés ellen az olajtartalma miatt jó, megnedvesíti ugyanis a beleket, elősegítve a rendszeres ürítést. A hasmenést is mérsékli. Bélgörcs és hasmenés ellen a dióolaj is jó, melyből 15 g bevitele is eredményt hoz. Kitakarítja a belet a parazitáktól, étvágytalanság ellen is alkalmazható, mert ha a belek rendben vannak, az étvágy is megjön.

Váljék egészségünkre!