„Az ember agyát nem azért alakította ki a természet, hogy az igazságot keresse, hanem azért, hogy élelem, biztonság és hasonló dolgok után kutasson, hogy felismerje az előnyös helyzeteket, hogy nap mint nap segítse az embert az életben maradásban. Az agy a túlélés szerve.”  (Szent-Györgyi Albert)

A Biblia teremtéstörténetében ez áll: „Isten szólt: »Legyen világosság«, és világos lett. Isten látta, hogy a világosság jó. Isten elválasztotta a világosságot a sötétségtől.” Milyen világosságról beszél az Úr, hiszen a „világító testeket”, a Napot és a Holdat csak a teremtés negyedik napján hozta létre, miközben már az első napon elválasztja a világosságot a sötétségtől. Valószínűleg valamilyen ezoterikus világosságról, szellemi fényről, elmei megvilágosodásról beszél a Biblia, ezzel szándékozik elválasztani a szellem nappalát a szellemi éjszakától.

„Kezdetben teremté Isten az eget és a földet. A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala. És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság”

Bizonyára erre szándékozik ráirányítani a figyelmet 2014 óta az agy világnapja is, „megvilágosítani” az agyi egészség körüli tudatosság terjesztését, hiszen bolygónkon mind több a neurodegeneratív beteg (demens, Alzheimer-, Parkinson-kóros, migréntől szenvedő, depressziós stb.), melyekre nincs ismert gyógymód, a tüneteket csupán enyhíteni lehet. Valószínűleg azért, mert nehéz eredményesen meggyógyítani azt az agyállományt, amely egyszer már tönkrement. Pedig annál nem lehet rosszabb, mint az időskor tíz-tizenöt évét elbutulásban leélni, miközben a betegség okát javarészt magunk teremtettük, és meg is tudtuk volna előzni. Pl. az Alzheimer-betegség a XX—XI. század betegsége lett, noha korábban alig létezett. A világnapon minden program, előadás és tevékenység az agy egészségének mind szélesebb körű tudatosítására és gondozására irányul: megelőzésre, tudatosságra, ismeretek hozzáférésére, oktatásra. Mindenkinek megvan a lehetősége, hogy szabadon válasszon egy-egy helyzetben. Szabadon választhat két vagy több lehetőség közül, miként éli életét, minden csak döntés kérdése. Előidéző okként az agyi elváltozások hátterében többféle kóros folyamat is meghúzódhat, ami miatt mára a demencia lett a hetedik leggyakoribb halálok a Föld lakossága körében.

„Az élet választások sorozata és választások eredménye” (Larry Collins)

Mi okozhatja e betegségek elterjedését? A szervezetünk egészséges működéséhez, az életben maradásunkhoz kulcsfontosságú a belső környezet változatlansága (homeosztázis). A sejtjeink számára „életfeltétel” az ún. belső miliő dinamikus stabilitása/állandósága: megfelelő tápanyag-ellátottság, normális légzés, a vér megfelelő mennyisége, összetétele, kémiai hatása, az állandó belső hőmérséklet, az immunrendszer megléte stb. E feladatok összehangolt működését az ideg- és hormonális rendszer végzi.

A rendszernek a legnagyobb kihívást a mindennapi stressz okozza, hiszen a különböző környezeti és belső, gondolati tényezők egyaránt stresszorként hatnak. A leglényegesebb e hatások minősége, mennyisége, gyakorisága, és talán még ennél is fontosabb, hogy az egyén miként értékeli, hogyan reagál a jelenségekre. Ha fenyegetőnek értékeli a helyzetet, gondolatot, a szervezet vészhelyzetnek minősíti, még akkor is, ha valójában nem az, miközben súlyos élettani következményei lehetnek. A megoldatlan krónikus stressz (folyamatos idegeskedés, állandó feszültség, aggodalom stb.) számos biológiai funkciót befolyásol a testünkben, permanensen növeli a kortizol stresszhormon szintjét, mely több agyi funkciót is érint: memóriavesztés, ködös agy, szorongás, nyugtalankodás stb. „A legnagyobb fegyverünk a stressz ellen az a képességünk, hogy megválasszuk a gondolatainkat” — javasolja William James. Tehát ha félünk valamitől, ha fenyegetve érezzük magunkat, idővel a megemelkedett kortizolszint csökkenti az agytérfogatot, szellemi hanyatláshoz vezet. Ha a helyzet nem változik, további károsodások lépnek fel, gyulladás alakul ki, DNS-szinten is sérülnek az agyi sejtek: tovább csökken az agysejtek mérete, sőt, idegsejtpusztulás következik be, miközben leáll az új agysejtek képződése, megváltozik az agyműködés. Az állandó vészhelyzet üzemmód miatt beszűkül a gondolkodásunk, romlik emlékezőképességünk, nem tudunk teljes életet élni. A magas kortizolszint csökkenti az agyban egyes (boldogság)hormonok (pl. a szerotonin) mennyiségét, kiürülnek, lebomlanak azok a jelátvivő (neurotranszmitter) molekulák, amelyek a nyugalmi állapot visszaállításában vesznek részt. Egyes agyi területek nagyobb mértékben károsodnak: pl. a homloklebeny, mely az érzelemszabályozásban és a normál problémamegoldásban tölt be kulcsszerepet, továbbá a memóriaközpont, az ún. hippokampusz, mely az emlékezetben nagyon fontos. Kutatások bizonyították, hogy számos további tényező is növeli a demencia kialakulásának kockázatát, egyebek között a magas vérnyomás, a rossz alvás, a mozgásszegény életmód, a magas inzulin- és vércukorszint, az oxidatív stressz.

Inzulinrezisztencia és demencia: A kutatások alapján leszögezhető, hogy az inzulinrezisztencia áll a legtöbb demencia, pl. az Alzheimer-betegség hátterében. Az inzulin egy anyagcserehormon, melynek az az egyik feladata, hogy lehetővé teszi a sejteknek, hogy felvegyék a glukózt a véráramból. Amikor édességet vagy pékárut fogyasztunk, a vércukorszintünk magasba szökik, a hasnyálmirigy inzulint bocsát ki, mely a glukózt a sejtekbe tereli. A túl sok magas szénhidráttartalmú élelmiszer állandóan magas inzulinszintet von maga után, hogy még több glukózt juttathasson a sejtekbe, ami káros. Az inzulinhatás és a túl sok glukóz felvétele ellen a sejtek úgy igyekeznek védekezni, hogy inzulinrezisztensekké válnak. Erre a hasnyálmirigy tovább fokozza az inzulintermelést, a sejtek pedig növelik a rezisztenciát. Ördögi kör alakul ki, mely végül 2-es típusú cukorbetegséghez vezet (egyes szerzők az Alzheimer-kórt 3. típusú diabéteszként említik). Megdöbbentő, hogy az alzheimeres betegek 80%-ának inzulinrezisztenciája van. Bizonyított tény, hogy ha túl gyakran fogyasztunk „rossz szénhidrátot” (cukros üdítőitalok, gyümölcslevek, péksütemények, fehér kenyér, tészta, rizs, jégkrém stb.), akkor ezek megemelik a vércukorszintünket, ami inzulinrezisztenciát okoz, mivel szervezetünk evolúciósan nem tud megbirkózni a finomított szénhidrátokkal (liszt, cukor), melyek végül agykárosodást okoznak. Befejezésül egy figyelmeztetés egy szaklapból: „Az inzulinrezisztencia döntő szerepet játszik az anyagcserével kapcsolatos betegségek, pl. a cukorbetegség, a magas vérnyomás, a daganatok, a demencia és a nem alkoholos zsírmájbetegség kialakulásában és progressziójában, és ez képezi az alapját e krónikus betegségek közös megértésének.” Ne feledjük, az egészséges agy négy alappillére: az egészséges étkezés, az időszakos böjtölés, a mozgás és az alvás.

A bél mikrobiomja — avagy itt van a második agyunk

Ha a beleinkkel babrálunk, az agyunkkal is kibabrálunk, ez az utóbbi évek legújabb kutatási eredménye. Az agy fejlődése és működése szempontjából beigazolódott a bélrendszer egészségének fontossága, mert bármi, ami negatív irányba tolja el a bélflórát, változást hozhat az agyban. A mikroorganizmusoknak nemcsak a testünk szempontjából létfontosságú a szerepük, hanem mentális állapotunkban és érzelmi életünkben is. „Miképpen izmaink petyhüdtek lesznek és sorvadásnak indulnak, ha nem használjuk őket, agyunkban is zűrzavar és rendetlenség támad, ha nem foglalkoztatjuk olyasmivel, amit arra érdemesnek tartunk” — figyelmeztet Selye János.