A március 8-ai esemény szentmisével kezdődött, melyet ft. Szakály József topolyai esperesplébános és ft. Kopilović Antun helyi plébános celebrált. A szentmise végén Hajvert Ákos, a Magyar Nemzeti Tanács Végrehajtó Bizottságának kulturális ügyekkel megbízott tagja mondott beszédet, melyben arra kereste a választ, mi teszi naggyá az embert. A gróf esetében ez a nagyság a kötelességtudatban és a hazaszeretetben összpontosulva jutott felszínre.

A gróf síremléke

— Minden évben egy alkalommal összegyűltünk a futaki templomban, hogy közösen hajtsunk főt a XVIII. századi magyar és európai hadtörténelem egyik legkiválóbb alakja előtt. Egy magyar nemes, aki a Habsburg Birodalom tábornoka lett, egy huszár, aki nevét örökre beírta Európa történelmébe. Ugyanakkor a magyar székelyek megmentője és az, aki Magyarországon elsőként indítványozta a jobbágyrendszer felszámolását. Hadik András a tettek embere, nem félt cselekedni. Amikor 1757-ben, a hétéves háború idején vakmerő vállalkozással bevette Berlint, s pimasz módon tanította móresre a város vezetőségét, megmutatta, hogy a bátorság, a gyorsaság és az ész győzhet a túlerőn is. Kérésére VI. Piusz pápa jóváhagyta, hogy Szent Eugén vértanú ereklyéit átszállítsák a futaki templomba, ami ma is itt található. Hadik Andrást olyan erények jellemezték, mint az alázat, a küldetéstudat és a kreativitás. Kihívásként és magasztos feladatként élte meg küldetését, nem önmagát helyezte a középpontba, hanem hazáját és népét. Porosz földön úgy vezette át 5100 főből álló hadseregét, hogy éjszaka haladtak, hogy ne leplezzék le őket. Vakmerő leleményességgel, minimális emberáldozattal foglalta el és sarcoltatta meg Berlint. 88 embert és 57 lovat vesztett, míg Berlinből 425 porosz hadifoglyot vitt magával. A várost magát megkímélte, csapatát erős fegyelem alatt tartotta, és nem vitt egyebet, csak hat porosz zászlót, valamint Mária Terézia részére, személyes ajándékként, két tucat női kesztyűt, amelyekre a város címerét hímeztette. A magyar hadvezér élete több nemzet történetéhez kapcsolódott, a magyar, osztrák, német, szlovák és szerb történelmi emlékezet metszéspontjában áll. Hadik András emlékezete arra tanít bennünket, hogy Közép-Európa népei évszázadokon át együtt éltek, együtt harcoltak, együtt építettek. A Magyar Nemzeti Tanács mai rendezvényén is ezt a felelősséget fejezzük ki. Őrizni múltunkat, erősíteni kultúránkat, ápolni magyar nyelvünket, és közben hidakat építeni. Hadik András élete a szolgálatról szólt, hazája és közössége szolgálatáról, legyen ez számunkra is így — hangsúlyozta Hajvert Ákos.

Amellett, hogy Hadik Andrást a császárnő leghűségesebb huszárjaként tartották számon, nevéhez fűződik a Moldvából menekült székelyek Bukovinába telepítése is. Mária Terézia 1771-ben neki adományozta a futaki uradalmat, ahol később a megemlékezés helyszínét adó Jézus Szíve római katolikus templomban helyezték örök nyugalomra. Az uradalomhoz akkoriban hat település tartozott (Futak, Glozsán, Petrőc, Kiszács, Piros és Begecs), emellett Hadikfalva és Andrásfalva nevükben ma is őrzik emlékét, így tisztelegve a gróf előtt. Ft. Szakály József atya és Lőcsei Ilona, a hertelendyfalvi Tamási Áron Székely-Magyar Művelődési Egyesület titkára azzal kapcsolatban szóltak néhány szót, hogy miért fontos számukra a mai napig ápolni a gróf emlékét.

A szentmise

— Két dolog miatt is nagyon fontos, egyrészt, hogy ne merüljön feledésbe az emléke, a katonai bravúrjainak sora, hiszen egy kiváló katonáról és stratégáról van szó. A másik dolog pedig az egyházszervező munka, amit ezeknek a kegyuraknak köszönhetünk. Topolyáról jöttem, ahol hasonló a helyzet, hiszen amennyire Futakot Hadik András lendítette fel, olyannyira Topolyát Kray Pál tábornok. Ugyanazt a történetet járta be, és őt sem ismerjük szinte ugyanannyira. Ezek az emberek azzal, hogy itt birtokot kaptak a nemesség mellé, hatalmas szervezőmunkáról is tanúságot tettek, megszervezték az egyházközösséget, a lelki életet, hiszen a bácskai emberek mindennapjaihoz hozzátartozik, hogy ők vallásos emberek. Ha saját magunknak házat építünk, és jól élünk, akkor fontos, hogy az Istennek is egy szép házat építsünk, és ott is megmutatkozzék az a gazdagság, amit a bácskai föld az itteni embereknek ad — emelte ki ft. Szakály József atya.

Ft. Szakály József és ft. Kopilović Antun

— Tekintettel arra, hogy Bukovinából származunk, Andrásfalváról, ami annak idején Hadik Andrásról kapta a nevét, így fontos számunkra a történelmi múltunk, a hagyományaink és az emléke, hogy megőrizzük — mondta Lőcsei Ilona. — Az az igazság, hogy sok éven át nem is tudtunk vagy nem viseltünk arról gondot, hogy ő itt van Vajdaságban, Futakon eltemetve, de amikor a Magyar Nemzeti Tanács felkért, hogy legyünk részesei a megemlékezés szervezésének, akkor örömmel fogadtuk, és amikor csak tehetjük, itt vagyunk. A bukovinai székelyek megmaradása sokban attól függött, hogy Hadik András gróf annak idején felkarolta, megmentette, kimentette őket, így az elődeinkre való emlékezés a rá való emlékezéssel együtt jár.

A szentmise végén a jelenlévők közös koszorúzással hajtottak fejet a 236 éve elhunyt gróf emléke előtt. A virágokat Magyarország Belgrádi Nagykövetsége, Magyarország Szabadkai Főkonzulátusa, Újvidék Önkormányzata, a Magyar Nemzeti Tanács, a Vajdasági Magyar Szövetség Újvidék Városi Képviselő-testületében ülő tagjai, valamint az újvidéki Petőfi Sándor Magyar Művelődési Központ nevében helyezték el. Továbbá koszorúval rótta le tiszteletét a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség, a Szent György Lovagrend zombori priorátusa, az Al-dunai Honvéd Hagyományőrzők, a hertelendyfalvi Tamási Áron Székely-Magyar Művelődési Egyesület, valamint a 7-es számú huszárezred és vitézi rend.

Az eseményt a szabadkai Pro Musica Kamarakórus tette ünnepélyesebbé.

Pro Musica Kamarakórus