Az utóbbi években a névváltoztatások korát éli a klub, hiszen Metalmaniaként alakult meg, majd a Magyarkanizsa névre váltott, a TSC-vel való szoros kapcsolat eredményeként pedig január 1-jétől a TSC nevet vette fel. Az őszi idényt 7 győzelemmel, 1 döntetlennel és 1 vereséggel, összesen 22 szerzett ponttal zárta Vajda Fangyó csapata, mindössze 3 ponttal lemaradva az őszi bajnok Zemun mögött.

— Az ősszel mutatott teljesítményünkkel nagyjából elégedettek lehetünk. Idegenben százszázalékosak voltunk, hiszen minden mérkőzés után győztesként hagytuk el a pályát. Némi hiányérzet a hazai találkozókkal kapcsolatban merült fel bennünk, hiszen két mérkőzésen is fontos pontokat veszítettünk el. A listavezető Zemuntól egy olyan meccsen szenvedtünk 2:0-s vereséget, amelyen a döntetlen reálisabb eredmény lett volna, a belgrádi Rad ellen pedig a 94. percig vezettünk, ám egy óriási védelmi hiba után a fővárosiak egyenlítettek, és elvitték az egyik pontot Magyarkanizsáról. A sereghajtó lazarevaci Kolubarát 16:0 arányban győztük le, de tudni kell, hogy a vendégek mindössze nyolc játékossal érkeztek. Minden elismerésünk az övék, hogy így is végigjátszották a mérkőzést. Egyébként a ligára nem jellemzőek a nagy gólkülönbségű eredmények — mondta Kazi Zsolt, a magyarkanizsai TSC Női Labdarúgóklub elnöke.

A 2. helyet az őszi utolsó fordulóban Šabacon szerezte meg a csapat. Az idény legjobb játékát nyújtva 3:1 arányban verte meg a házigazda Mačva gárdáját. A magyarkanizsaiak az első sípszótól kezdve uralták a játékot, a vezetést is elég gyorsan megszerezték, de egy védelmi hiba elég volt a hazaiaknak ahhoz, hogy kiegyenlítsék az állást. A gól után nem estek vissza a vendégek, eggyel magasabb fokozatba kapcsoltak, és még két alkalommal késztették megadásra a šabaci kapust.

Az erőviszonyokat tekintve a zimonyi együttes egy picit kimagaslik a mezőnyből, hiszen egy összeszokott társaságról van szó, melynek nagy része a szerbiai korosztályos válogatottban szerepel. A Mačva és a TSC is jó erőkből álló együttes, mindkettő szinte az éllovassal azonos erőt képvisel, csak a Kolubara lóg ki a mezőnyből. A ligában nagyok a távolságok, a vendégcsapatoknak rengeteget kell utazniuk, így a hazai együttesek talán némi előnyben érezhetik magukat.

A lányok az őszi idény és a šabaci diadal után sem pihentek, hanem azonnal elkezdték a teremtornák sorozatát.

— November végén két csapattal vettünk részt a hagyományos mórahalmi Luca Kupán, melyen az első számú együttesünk megszerezte a tornagyőzelmet. December elején a montenegrói Pljevlja városában egy rendkívül színvonalas teremtornán játszottunk, ott az egykori jugoszláv térség csapatai képviseltették magukat. A csoportból továbbjutottunk ugyan, de az egyenes kieséses szakaszban a házigazda Breznice csapatától kikaptunk, és kiestünk a további küzdelmekből. December végén a székesfehérvári nemzetközi tornán léptünk pályára, és a döntőben, Balázs Bettina góljával, 1:0 arányban legyőztünk egy helyi csapatot, ezzel pedig miénk lett a tornagyőzelem. Januárban egy kis pihenőt kaptak a lányok, de saját edzésprogram alapján azért akkor is készültek a folytatásra.

A tavaszi idényre való felkészülés február 9-én kezdődött. Az alapozás első részét — gyakran napi két edzéssel — Magyarkanizsán bonyolították le, majd edzőtáborba utaztak Vrnjačka Banjára. A felkészülési mérkőzések sorozatát még itthon elkezdték, amikor a szabadkai Spartacus második csapatát 2:1 arányban legyőzték. A miniedzőtáborban előbb a szuperligás kragujevaci Radničkival 2:2-es döntetlent játszottak, majd a II. ligás rekovaci Levačcsal mérkőzve, a sok kihagyott helyzet ellenére is, 1:0 arányban nyertek. Az országos kupa nyolcaddöntőjében a niši Mašinachoz szólította a sorsolás a magyarkanizsai csapatot. A lányok nagyon bátran játszották végig a találkozót, Milana Janković góljával még a vezetést is megszerezték. Az előnyt a 65. percig tartották, a hajrában viszont a jóval nagyobb rutinnal játszó dél-szerbiai együttes, két gólt lőve, a maga javára fordította a mérkőzést.

A téli átigazolási időszakban jelentős változások történtek a csapat háza táján. A törökkanizsai Vass Noémi hat hónap után visszatért Szegedre, a magyar NB I.-es Szent Mihály csapatába, rajta kívül Biljana Ostojić és Mirjana Penić is elhagyta a magyarkanizsai klubot. Vass és Penić a távozásukkal tizenegy gólt is magukkal vittek, hiszen ők ketten összesen ennyi alkalommal vették be az aktuális ellenfél kapuját. Az érkezők között négy név szerepel: Katarina Siluši a Vojvodinából, Božana Božić Nagybecskerekről, Ružica Gudurić Užicéről, Sofija Gavrilović pedig Zimonyból tette át a székhelyét Magyarkanizsára. A csapat célja nem más, mint a bajnoki cím, melynek elérése egyúttal a Szuperligába való bejutást is eredményezné.

A felnőttcsapat mellett egy U15-ös együttes is működik a klub berkeiben. A kislányok a Vajdasági Fejlesztési Ligában szerepelnek, és az őszt a 4. helyen zárták. A klub vezetői az előkelő helyezés megtartását tűzték ki célul, de ahogy Kazi leszögezte, ennél a korosztálynál a legfontosabb, hogy a lányok focizzanak, minél több játéklehetőséghez jussanak. A tavaszt jól indították, hiszen a nyitófordulóban 5:1-es győzelmet arattak a verseci Banat felett.

A felnőtteket március 23-án, szombaton láthatja először a magyarkanizsai közönség, amikor a niši Radnički érkezik a Tisza menti városba. Ezután két idegenbeli mérkőzés (topolai Karađorđe és Zemun) vár a lányokra, majd a sziváci Polet elleni vajdasági rangadó következik. Május első hétvégéjén Banjicára, a Rad elleni mérkőzésre szólítja őket a sorsolás, majd a kuršumlijai Kolibri (hazai pályán) és a Kolubara (idegenben) következik a sorban. Az utolsó, remélhetőleg bajnokavató találkozót május 25-én tartják meg, amikor is Sóti Rékáék a bajnokság zárófordulójában a šabaci Mačva ellen mérkőznek.