A borz (Meles meles) egy olyan kis emlősállatunk, amely nem élvez védettséget, mert populációja nagyon stabil, ellenben a vadászata mégiscsak időhöz van kötve, július 1-jétől február 28-áig tart. Jelenléte az erdőkben és a mezőgazdasági területek közelében egyaránt jelentős, mégis kevesen ismerik igazán ennek a szívós, alkalmazkodó ragadozónak az életmódját.
Gasztronómiai szempontból is érdekes, hiszen húsa fogyasztható, bár a borzhús kedvelőinek tábora nem túl népes, de mostanság Magyarországon megrendezték az 5. Borzfőző Fesztivált Székelyszabáron, mely Mohács vonzásköréhez tartozik. Mit érdemes tudni az európai borzról? Természetesen van néhány alfaja, mint a spanyol, a kalmük és a norvég borz. Ideális élőhelyei az olyan erdőségek, amelyek közvetlenül határosak a mezőgazdasági területekkel. Mivel rendkívül óvatos állat, csak nagy ritkán lehet megpillantani a terepen. Nappal a borzvárakban, üregekben húzza meg magát, alkonyatkor pedig aktívabb, indul portyázni, élelmet szerezni, melyből sok kell neki, mert a borz köztudomásúan torkos állatnak számít. Magvakkal, kisebb gerincesekkel, gerinctelenekkel, gombával, gyümölcsökkel, madarakkal táplálkozik, vagyis elmondhatjuk róla, hogy mindenevő, ami nagy előnynek számít a túlélésnél.
![]()
A borz egyik kedvenc eledele a kukorica, ezért többedmagával sűrűn kilátogat a kukoricatáblákra, ahol zavartalanul falatozik, ezáltal károkat okoz a gazdáknak. A borz ragadozó állat, azon belül a menyétfélékhez tartozik, talán innen ered, hogy mi itt a környéken nem eszünk ragadozó állat húsából. Kanadában még a hiúzt is megeszik, jó étvágyat nekik, valahogy nem kívánnám a hiúzhúst, de a borzot azért megkóstolnám. A mezőgazdaságban kártevőként jelölik, de viccesen megjegyezném, nem ölt „borzasztó” méreteket a kártétele. Hidegebb vidékeken, mint Szibéria vagy Skandinávia, a borz alkalmazkodik, és téli álmot alszik. Elterjedt tulajdonságnak számított a közelmúltig, hogy a borz magányos állat, de bebizonyosodott, hogy ez nem fedi a valóságot. Akár egy tucat borz is élhet egy borzvárban, melyet már évtizedek óta használnak, és idetartoznak még az „albérlők”: a róka és a nyestkutya is beköltözhet a várba, a szélső üregeik mindig kiadók. Ha konfliktus akad köztük, a borz simán kiűzi a vendégeket, még kölykeiket is megölheti. Haszna is van a borznak a vendégekből, mert a róka eledelének maradványait szívesen fogyasztja. Testsúlya elérheti a 16 kg-ot is.
![]()
A borz rendkívül tiszta állat, rendszeresen takarítja várát, és WC-kamrát is készít a borzvártól több tíz méterre, ahol a vár lakói végzik dolgukat. A borz az ökoszisztéma fontos része, talajlazító munkássága hasznos, részt vesz a hulladék eltakarításában, dögöket is fogyaszt, ami megakadályozza a betegségek elterjedését. A borz gereznája igen mutatós, a húsa ízletes, ennek ellenére nagyon kevesen vadásznak rá. Az egy területen élő borzok közül általában csak a domináns nőstények szaporodnak, de előfordulhat, hogy az alacsonyabb rendűek is ellenek. A borz elterjedése óriási területet ölel fel, Angliától Japánig mindenütt megtalálható, néhány európai sziget kivételével, ahol nem honos: Korzika, Ciprus, Szardínia és Szicília. A borz nem kedveli a magasságot sem, 2000 m fölé szinte sohasem merészkedik, inkább az 1000 m körüli vidékek a nyerők számára.
A mezőgazdászoknak, a méhészeknek és a baromfitartó gazdáknak nem a kedvenc állatuk a borz, mert néha meglátogatja portájukat, és károkat okoz, de nem kirívókat. Persze senki sem kedveli, ha kára keletkezik, de azért vannak a vadászok, hogy kordában tartsák a borzpopulációt. Torkossága folytán minden lehetőséget kihasznál, hogy könnyen elérhető élelmiszerhez jusson. Étlapján sajnos a földön fészkelő madarak és azok tojásai is szerepelnek, de a nyúlfiaknak sem bocsát meg, innen alakul ki a konfliktus a csíkos kis gézengúz és a vadászok közt. Ebbe a tevékenységbe beszáll a róka is, meg a vaddisznó is, nem lehet minden kárt a borz számlájára írni, de tény: ha ezek hárman garázdálkodnak a terepen, akkor a vadászoknak sürgősen kell lépniük, hogy a fürjnek, fácánnak, fogolynak esélyt adjanak a túlélésre.
![]()
A kifejlett borz ellensége a hiúz, a farkas és a barnamedve, a kölykeit pedig a rétisas, a fekete sas és az óriásuhu veszélyezteti. Ha netán a borzvár körül csontokat, különféle tollakat találunk, biztosak lehetünk benne, hogy az a róka műve, mert a borz nem viszi haza az ételt. A borz évente több alkalommal is almot cserél az egész vára területén, mert nem engedheti meg, hogy a bolhák, atkák, kullancsok stb. túlszaporodjanak. Mindezek megtelepszenek a bundán, és a borzok úgy védekeznek ellenük, hogy kurkásszák egymást, mint a majmok. Egyébként több órát is áldoznak bundájuk tisztítására, a nehezebben elérhető helyeken meg egymásnak segítenek a tisztán tartásban. A kurkászásnak a szociális funkción kívül egészségügyi hatása is van.
A borz egy nagyon szerethető vadunk, csíkos kölykei mindenkit levesznek a lábukról, édesek. Testfelépítése robusztus, erős, rövid lábú, éles karmokkal van felszerelve, melyeket az ásáshoz használ. Szép állat, de léteznek olyan emberek, akiknek megkeseríti az életét, ezért nem csoda, hogy egyesek, finoman szólva, nem kedvelik.
![]()