home 2024. március 28., Gedeon napja
Online előfizetés
A boldogság furulyán szól és öltésekben teljesedik ki
Fehér Márta
2023.03.13.
LXXVIII. évf. 10. szám
A boldogság furulyán szól és öltésekben teljesedik ki

Boldogságkereső világunkban csodálatos dolog boldog, elégedett emberekkel találkozni. Hát még boldog párral, melyben a férj és a feleség együtt és külön-külön is rálelt arra, amiben kiteljesedik. A zentai Molnár István és Jolánka kézművesházaspárnál jártunk.

István furulyázik és furulyákat készít, Jolánka pedig varr: táskákat, hátizsákokat, mobiltelefontokokat, takarókat, párnákat, állatfigurákat és még sok egyebet. Kettejükkel gyakran találkozhatunk különféle rendezvények kézművesvásárain. Én Tóthfaluban figyeltem fel rájuk, az őszi behajtási ünnepünkön István furulyaszója nemcsak engem vonzott oda, hanem rengeteg gyereket, felnőttet is, Jolánka asztalán pedig újabb és újabb boldog tulajdonosra talált a szebbnél szebb portéka. Egyszerűségük, elégedettségük, lelkesedésük, együvé tartozásuk magával ragadó.


46. éve együtt jóban-rosszban: István és Jolánka

— 1977-ben ismerkedtünk meg, István tősgyökeres zentai, én Tiszaszentmiklóson nőttem fel. A népkerti diszkóban történt, az unokatestvérem mutatta be, akivel munkatársak voltak. Hat hétig jártunk, és eljegyzett, majd három hónap múlva — merthogy az volt a legközelebbi dátum, amikor a zenészek is szabadok voltak, meg a sátor is — összeházasodtunk. Két fiunk van, és három unokánk, mindannyian itt élnek Zentán, óriási öröm számunkra, hogy mi vigyázhatunk rájuk — meséli boldogan az asszony. — Mindketten megtaláltuk a boldogságot, ő a furulyákban, én a varrásban. Úgy élvezem! Néha nem jutunk szóhoz egymástól: Pista az ő öröméről mesél, én az enyémről, mutatjuk egymásnak, mit készítettünk, egymás kritikusai és támaszai vagyunk.

— Véletlenül csöppent bele az életembe a furulya — kezd bele történetébe István. — A zentai Délibáb Magyar Művelődési Egyesület énekkarában énekeltünk mindketten tíz évig, én köcsögdudáztam is a zenekarban. Egy idő után a művészeti vezetőnk megjegyezte, de jó lenne egy-két furulyaszólót is beiktatni! Venni kéne — mondta. Vegyünk — hagytam jóvá, s annyiban maradtunk, ám a feleségemmel és Baráth László tárogatóművésszel megbeszélték, a 65. születésnapomra vesznek nekem egy furulyát Szabó Antal nagykikindai hangszerkészítő-mestertől. Azt tudtam, melyik felén kell belefújni, de sokkal többet nem! — vallja be nevetve. — Öregapámnak volt két furulyája, megtaláltam az almáriumban még annak idején, gyerekkoromban, jól összefújkáltam, aztán el is vették tőlem. No, mikor megkaptam a születésnapi ajándékot, akkor rászántam magam, meg kéne tanulni furulyálni, ha már van hangszerem. Soha nem jártam zeneiskolába, ám jó hallásom van, s a YouTube-nak köszönhetően belemélyedtem. A művészeti vezetőnktől kaptam egy fogástáblázatot, s annak alapján kieszeltem magamnak egy lókottát, a rendes kottát átírtam aszerint, hogy sorban mikor melyik lyukat kell lefogni. Addig-addig gyakoroltam, hogy úgy-ahogy megtanultam furulyázni — rendes furulyás sosem lesz belőlem, mert ahhoz azért kevés az az idő, amely még nekem hátravan. Van egy legénykori sérülésem is, két ujjamat levitte egy gép, nem tudom a lyukakat úgy befogni, nem érzem, mert nincs bennük annyi idegvégződés — erre találtam ki a mankókat — mutatja a kis kidudorodásokat két lyuk között.


István nemcsak szépen muzsikál, hanem készíti is a furulyákat

István több mint száz népdalt tud kicsalogatni a furulyából, és nemcsak bűvöli, hanem faragja is ezt a hangszert.

— Egykoron a pásztorok csinálták, kimentek a nyájjal, és ha bodzafát vagy ágat láttak, kerítettek belőle egy jó furulyát. Kell hozzá egy bicska meg egy darab drót. Én sem vagyok kevésbé vagy jobban képzett, mint ők — gondoltam. Mostanra kezdem kitapasztalni, mert eleinte csináltam egy furulyát meg húsz gyújtóst vagy harmincat, hol hogy sikerült — tréfálkozik ízesen, ám látva mellette a felesége varrta furulyatartóban sorakozó hangszereket, s némelyik egyedien szép hangját hallva, egyértelmű, hogy elsajátította az egyszerűnek tűnő tudomány csínját-bínját, amiről a sok-sok rangos rendezvényre kapott meghívás is tanúskodik.

Jolánka a termékeit Joly jelzéssel látja el. Elkészítésükhöz régi anyagokat is felhasznál: farmert, ingeket a turkálókból, Attila fia pedig kárpitos, a hulladékdarabok hozzá vándorolnak, ezekből készültek el, kis kockákból összevarrva a gyönyörű takarók, s ezekből lesznek a párnadíszek — avagy csipkéből. Az utóbbit egy mobiltartó és egy neszesszer társaságában a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet Salvage Recycling elnevezésű kézművespályázatára beérkezett alkotásokból nyílt kiállításon is megtekinthette a közönség.

— A nagymamám ügyes kezű asszony volt. Földműveléssel foglalkoztak a nagyapámmal. Volt egy varrógépe, télen mindig ott ült mellette. Lánykoromban engem is megtanított varrni. Amikor férjhez jöttem Zentára, elkezdtem a textilgyárban dolgozni. Nyolc év után átköltöztünk a szülőfalumba, falusi varrónő lettem, javításokat vállaltam, voltak szabásmintáim, ezt-azt megvarrtam magunknak is, másoknak is, még egy butiknak is bedolgoztam. Tizenkilenc év után újra Zenta lett az otthonunk, s eleinte állt a varrógépem, nem volt vevőköröm, majd szép lassan kialakult, s az internetnek hála munkáim szélesebb közönséghez is eljutottak. Ám én nagyon sokat termelek — fogalmaz nevetve —, este nem bírok korán elaludni, gyakran az éjfél is a varrógép mellett talál. Így ötlöttem ki, hogy mi is járjunk rendezvényekre árusítani. A zentai birkanyíró fesztiválon debütáltunk, nagy sikerrel. Utána következtek a gazdanapok, majd elkezdtem érdeklődni a környékbeli rendezvények iránt is. Tavalyelőtt mindketten megkaptuk a helyi termék védjegyet: Pista a furulyáira, én meg a varrottas dolgaimra. Két éve járjuk aktívan vidékünket, és ez valami csodálatos! Az a rengeteg ember, aki megnézi, megdicséri a munkáinkat! Ha nem is vásárol, akkor is jólesik! — lelkendezik Jolánka.

— Már azzal meg vagyunk elégedve, ha megkeressük az útiköltségre valót. Nyugdíjasok vagyunk, és boldogok, hogy valami történik az életünkben — teszi hozzá István.

Szívvel varrt csodák

Fényképezte: Fehér Márta

Képgaléria
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..