Az ünneplő közösség a Szent István-templomban hálaadó szentmisén vett részt, melyet Szemerédi Pál dél-bánáti esperes, helyi plébános celebrált, majd átvonultak a tájházhoz, ott az atya megáldotta a székelykaput és a tájház udvarán levő Barátság kopjafát. Mostantól a tájház bejárata egy eredeti székelykapu, melyet a gyergyócsomafalvi CsomaFa cég mesterei faragtak.

Hálaadó szentmise

– A székelykapu a hovatartozás, a kitartás, a határ és a befogadás jelképe. A betolakodónak megálljt parancsol, de kitárul a jó szándékkal bekívánkozó előtt. A mellette álló Barátság kopjafa pedig az elszakíthatatlan testvéri kötelékeket hirdeti. Ezek az identitásjelképek a székely–magyar összetartozás élő tanúbizonyságai lesznek az itt élő és az ide látogató nemzedékek számára – hangzott el a házigazdák köszöntőjében Vámos Elizabetta és Szathmári Mihály tolmácsolásában. Azt is megtudtuk, hogy e két örök érvényű szimbólum, hungarikum elhelyezését a magyar Agrárminisztérium, a Herman Ottó Alapítvány, a Bethlen Gábor Alap, valamint a Magyar Nemzeti Tanács támogatta. A székelykevei egyesületek közül közreműködött a Székelykevei MECISZ, a Szalmaszál Művelődési Egyesület és a helyi Falufejlesztési Társaság. Az utóbbi különféle szanálási, javítási munkákat bonyolított le, de a környék megszépítéséért Lőcsei Ferencet és Sebestyén Gézát is kiemelték, továbbá a Szalmaszál Művelődési Egyesületet is, mely A Szakkör foglalkozásain készült alkotásokat állította ki, a Varrócska Nőegylet tagjai pedig a tájház gangján mutattak be egy szép tárlatot.

Ünnepi menet a templomtól a tájházig

A székelykeveiek hálásan megköszönték Jánosi Borsos Attilának, a kapu készítőjének, hogy a Barátság kopjafát az itteni közösségnek ajándékozta. Az alkotó ünnepélyesen átadta a székelykapu kulcsát is Szathmári Mihálynak, a Székelykevei MECSISZ elnökének.

Az ünnepségen felolvasták Antal Árpádnak, Sepsiszentgyörgy polgármesterének az üdvözletét, aki nem tudott jelen lenni a jubileumi eseményen, de gondolatban a székelykeveieket erősítette.

– Legyen ez a kapu jelképe annak, hogy egymást mindig tárt karokkal várjuk, hogy amikor megérkezünk, valójában otthonról érkezünk haza. Székelykeve a legdélebbi székely településként, a XIX. század végén ide telepedett bukovinai székelyek leszármazottaival egy olyan történelmi küldetést teljesített be, amely példaértékű minden magyar számára. Míg mi a keleti végeken, ti, testvéreim, a déli végeken őrzitek a nemzetet. Településeink a magyar nyelvterület végvárai. Mi vagyunk az élő bizonyítékai annak, hogy a nemzet egysége nem földrajzi távolságok kérdése, és amíg erős közösségeink vannak, addig a magyarság megtörhetetlen – írta Antal Árpád.

A székelykaput felavató szalag átvágása

Az eseményen beszédet mondott dr. Pásztor Bálint, a VMSZ elnöke.

– A székelykapu egy jelkép, nem csupán dísz. Gyökereket, kultúrát, a székely–magyar összefogást szimbolizálja. Összeköti Erdélyt, Bukovinát, Vajdaságot és az Al-Dunát. Nyírő József székelyföldi magyar író 1936 karácsonyán a következőképpen fogalmazott: „A székely ház mértékadó dísze és koronája a székelykapu, melyet valósággal családtagjának tekint a gazda. Levágja az erdő fáját, de az elpusztult élet helyében újat teremt, mert a székelykapu tényleg él, és részt vesz mindennapi küzdelmes életének vérkeringésében. Élővé válik azáltal, hogy a székely a lelkét leheli belé, amikor kifaragja. És Isten nevét vési rá szelíd és áhítatos betűkkel.” Székelykevén a kapuk eddig is beszéltek. A temető bejáratánál álló régi székelykapura ez van faragva: „Voltunk, mint ti, lesztek, mint mi.” Ez a mondat egyszerre székely humor, bölcsesség és örök figyelmeztetés. Azt üzeni, az elődök nem tűntek el, hanem bennünk élnek tovább, de azt is, hogy amit ma építünk, azt egyszer majd az utánunk jövők fogják továbbvinni. Ezért különösen szép, hogy ma újabb székelykaput avatunk Székelykevén. A régi kapu az emlékezés kapuja volt, ez pedig legyen a jövő kapuja. Székelykeve példa az egész Kárpát-medence számára. Mindent és mindenkit túléltek, senki sem tudta tönkretenni ezt a falut, ezt a közösséget. 1886 óta a történelem viharai igencsak bőven mérték a csapásokat. A ’60-as évektől kitapintható volt az elvándorlás is, de mégis itt vagyunk, és örülök annak, hogy rengetegen gyakran hazalátogatnak, mint ahogy ma is. A csodájára járnak Székelykevének az egész világból, nem csak a Kárpát-medencéből, nem csak Magyarországról. Ezért lehet ennyire sikeres a falusi turizmus itt Székelykevén, amiben azt gondolom, hogy legalább országos bajnokok, hiszen idényenként ebbe a jelenleg nagyjából kétezer fős faluba hatezren látogatnak el, és választják a pihenésük céljául. Az Erdélyből származó autentikus, gyergyócsomafalvi székelykapu biztos, hogy a legszebb Vajdaságban. A rajta levő felirat – Isten hozott és Isten veled – mindent tartalmaz, amit az itt élők gondolnak a világról, önmagukról és az idelátogatókról. A Vajdasági Magyar Szövetség számára minden, vajdasági magyarok által lakott település fontos, de különösen fontosak a végvárak, mint Székelykeve. Ez a település ugyanis igazi végvár a szónak a földrajzi, történelmi, közösségmegtartó és közösségépítő értelmében. Önök, akik Székelykevén és itt a környéken, Dél-Bánátban élnek, mindannyian végvári vitézek – hangsúlyozta Pásztor Bálint, és megköszönte a helybelieknek a mindennapos szolgálatot a kultúra, az identitás és az anyanyelv őrzésében.   

A lángvirág leánykórus

A rendezvény ünnepi hangulatához Kemény Mária népdalénekes vezetésével a Lángvirág leánykórus dalcsokorral járult hozzá.

A rendezvény a Barátság kopjafa megkoszorúzásával ért véget. Pásztor Bálint elnök a VMSZ, Hajvert Ákos pedig az MNT nevében helyezte el a barátság virágait. Pirkov Ilija, Csóti Imre és Tóth Tibor a VMSZ Kevevárai Községi Szervezetének képviseletében koszorúzott. A testvértelepülések, Ráckeve, Kunszentmiklós, Székelykeresztúr, Nagygalambfalva képviselői, a Sepsi SZIK szurkolótáborának, továbbá az ehingeni Kék Duna magyar egyesületnek a tagjai virágot helyeztek el, vagy nemzeti színű szalaggal jelölték meg a kopjafákat.

Kopjafák és kézimunkák