Ukrajna a pénzügyi összeomlás szélén áll, a háborút csak a nyugati támogatások tartják életben — nyilatkozta lapunknak Nógrádi György. A háború kimenetelét nem Kijev vagy Moszkva ereje, hanem Washington és Moszkva megegyezési képessége határozza majd meg — véli.

Több mint három éve tart az orosz—ukrán háború. Oroszország ellen a nemzetközi közösség újabb szankciós csomagokat vezet be, miközben az Egyesült Államok a békét sürgeti, elsősorban diplomáciai úton. Ahogy azonban a fronton, úgy a tárgyalásokban is érezhető a fáradtság, és hiányzik a stratégiai fordulat. Meddig tudja még tartani magát Ukrajna, és milyen esélyei vannak — erről mesél Nógrádi György biztonságpolitikai szakértő, akinek nemrég jelent meg legújabb könyve, Jugoszlávia tündöklése és bukása címmel.

Kartali Róbert felvétele

* Ukrajna költségvetésének mintegy 60 százalékát a háborús kiadások viszik el. A Nemzetközi Valutaalap meggyőzte Kijevet, hogy fogadja el az alap 65 milliárd dolláros becslését a 2027-ig szükséges külföldi finanszírozásról, a korábbi 38 milliárd dolláros, ukrán becslés helyett. A pénzügyi hiány fedezését Ukrajna és az IMF a baráti kormányoktól várja, akik most, úgy tűnik, az eredeti tervekhez képest jóval magasabb összeggel számolhatnak Kijev támogatása kapcsán. Megkapja-e ezt a támogatást Ukrajna?

— Jelenleg ott tartunk, hogy Ukrajna előre bejelenti, mekkora katonai támogatásra van szüksége. Ez az összeg korábban havi 3 milliárd dollár volt, most viszont már 5 milliárd dollárt igényel. Az ország a pénzügyi összeomlás szélén áll, hiszen az Egyesült Államok csak akkor ad fegyvereket, ha valaki — többnyire nyugat-európai államok — kifizeti azok árát. Naponta látható, melyik ország milyen támogatást nyújt: elsősorban a skandináv államok, a három balti ország és Lengyelország ad jelentős segítséget. Franciaország folyamatosan hangoztatja támogatását, ám ez valójában csupán a német hozzájárulás töredékét teszi ki. Ukrajna pénzügyileg önállóan nem képes fennmaradni, ezért rendszeresen jelzi, hogy mekkora támogatásra van szüksége. Az amerikai politikában jelentős változás történt. Korábban az amerikai elnök egyértelműen Biden és Zelenszkij felelősségét hangsúlyozta a háborúért, és azt is kijelentette, hogy ha ő lett volna hivatalban, a konfliktus ki sem tört volna. Sőt, azt is hangoztatta, hogy Ukrajnának területeket kell feladnia. Az elmúlt három évben az ország területének mintegy 20 százalékát veszítette el. Most azonban gyökeres fordulat következett: Trump bejelentette, hogy Ukrajna megnyerheti a háborút. Nemrég Virginiában a védelmi miniszter összehívta a legfelsőbb amerikai katonai vezetőket, és olyan tájékoztatót tartott, amilyenre ritkán volt példa a történelemben. Közölte, hogy háborúra készülnek, a cél a győzelem, és ennek érdekében az egész amerikai hadsereget át kell fegyverezni. Aki ezzel nem ért egyet, az nyugdíjba vonulhat.

* A kirótt szankciós csomagokra hogyan reagál az orosz gazdaság? Mennyire vannak ezeknek hatásai? Most a 19. szankciós csomagnál tartanak.

— A 19. szankciós csomagot még nem fogadták el, de furcsa elemeket tartalmaz. Egyebek között szerepel benne az orosz turizmus teljes megszüntetése Európában. Ezt támogatják az északi országok, a lengyelek és a balti államok, ám ellenzi a dél-európai blokk — a spanyolok, portugálok, franciák, olaszok és görögök —, számukra ugyanis az orosz turisták jelentős bevételt hoznak. A 18. csomag nyilvánvalóan ártott Oroszországnak, de nem sújtotta olyan mértékben, ahogy azt Nyugat-Európa remélte. Véleményem szerint a szankciók legalább akkora kárt okoztak az Európai Uniónak, mint Oroszországnak.

* Donald Trump amerikai elnök engedélyezte az orosz területekre történő ukrán támadásokat. Kivárásra játszik most az Egyesült Államok, vagy pedig egyszerűen beleunt már a közvetítőszerepbe? Trump szavai szerint csalódott Putyinban és Zelenszkijben is. 

— Washington szeretne egy olyan orosz—ukrán megállapodást is elérni, amely szavatolja, hogy a stratégiai nyersanyagok és ritkaföldfémek amerikai kézbe kerüljenek mind Ukrajnából, mind Oroszországból. Új helyzet alakult ki Oroszország északi részén: a jég olvadása miatt az ország északi irányból is sebezhetővé vált, ami példátlan a történelemben. Az amerikaiak szeretnének az oroszokkal közösen nyersanyagot kitermelni ebben a térségben, és jelentős befolyást szerezni itt. Mindez azt mutatja, hogy Trump teljesen új globális politikát folytat, mely élesen különbözik elődeiétől. Ennek egyik kulcseleme számára egy orosz—ukrán fegyverszünet és a béke megteremtése.

* Több mint három éve tart a háború, most előrenyomulásról és orosz területek elleni csapásokról hallunk. Valóban vannak még tartalékok az ukránoknál és reális esélyük a visszatámadásra, vagy ez inkább propaganda?

— Az ukránok szerint már több mint 1,1 millió orosz katona halt meg, sebesült meg vagy tűnt el, de ezek a számok erősen túlzónak tűnnek — ahogy az orosz adatok is. Putyin új sorozást jelentett be: 135 000 újoncot hívnak be, de közölték, hogy őket nem viszik a frontvonalra. Ez önmagában is figyelemre méltó. Ukrajnának minimális tartalékai maradtak. Több NATO-tagország felvetette, hogy katonákat kellene Ukrajnába küldeni, de ez valójában a III. világháborúval érne fel. Önkéntesek ugyan vannak, de nagy részük már elesett, és aki átlépi a határt, azt Oroszország célba veheti — és célba is veszi. Nemrég Tolsztoj, az orosz parlament egyik tagja nyilatkozta, hogy a francia önkéntesek több mint 40 százaléka életét vesztette. Ukrajna tehát kimerült, és nincsenek jelentős tartalékai.

* Ön szerint meddig tud kitartani Ukrajna?

— Amíg Európa fizeti az amerikai fegyvereket, addig Ukrajna folytatni tudja a harcot. Európa azonban rendkívül nehéz pénzügyi helyzetben van. A német hírekben nemrég jelentették be, hogy Németországnak takarékoskodnia kell, mert az idei és a jövő évi költségvetés egyharmadát a tartozások törlesztése és a kamatok fizetése emészti fel.

* Mely országoknak van még szerepük ebben a konfliktusban? Kína például hol helyezkedik el ezen a sakktáblán?

— Kína papíron semleges, a valóságban azonban mindenben támogatja Oroszországot. Amikor az Európai Bizottság alelnöke, Kaja Kallas azt kérdezte a kínai külügyminisztertől, miért nem határolódnak el Oroszországtól, a válasz az volt: „Ha önök legyőznék Oroszországot, a következő ellenfél Kína lenne.” Kína tehát egyértelműen Moszkva mellett áll, és világosan látja, hogy a BRICS keretében egy új erőközpont alakult ki, melynek célja az Egyesült Államok háttérbe szorítása.

* Több orosz légtérsértésről olvashattunk, például Észtország és Lengyelország esetében. Várható-e eszkaláció a NATO-tagországokban?

— Erre lehetetlen egyértelmű választ adni. Az oroszok nem ismerték el a légtérsértéseket, jelenleg vizsgálatok folynak. Lengyelországban például egy rakéta becsapódott egy parasztházba, de később kiderült, hogy lengyel rakéta volt. Hasonló történt korábban: Romániába és Zágráb közelébe is becsapódott rakéta, melyekről először azt hitték, oroszok, később viszont kiderült, hogy ukrán eredetűek. Most valóban rengeteg a légtérsértés, köztük orosz drónokkal is, de ezek annyira újak, hogy nehéz megjósolni a fejleményeket.

* Tanár úr, ön szerint mi határozhatja meg leginkább a háború kimenetelét: a nyugati fegyverszállítások, az orosz gazdaság helyzete vagy az ukrán társadalom kitartása?

— Egyik sem. A döntő tényező az orosz—amerikai kapcsolatok alakulása. Ha Washington és Moszkva meg tud állapodni, Nyugat-Európa nem lesz abban a helyzetben, hogy önálló álláspontot képviseljen. Kína egyértelműen Oroszország mellé állt, ez jól látható. Végső soron tehát minden attól függ, hogy az Egyesült Államok és Oroszország képes lesz-e egyezségre jutni.