Manapság minden kulturális intézmény kemény harcot vív a közönségért, a színes program elkészítéséért és azért, hogy egyáltalán fenn tudja tartani magát. Még nehezebb a dolga egy amatőr csapatnak, mely mindent önerőből valósít meg. A topolyai Mara Amatőr Színház immár tizenöt éve így alkot, és gazdagítja Vajdaság színházi életét.

A mérleg: 10 rendező, 17 előadás, 143 fellépés, 40 különböző helyszín, a 15 év alatt 71 tag, jelenleg pedig 13 amatőr színjátszó. A társulat több alkalommal megnyerte már a Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók Szemléjét. A Mara történetéről Sörfőző Károly művészeti vezető mesélt lapunknak.
 

Sörfőző Károly (a szerző felvétele)

— 1980-ban kerültem Topolyára, és már akkor hiányoltam a színházat. Egy olyan városról beszélünk, ahol ’50-től ’60-ig, tehát tíz évig működött egy hivatásos színház, a Járási Magyar Népszínház Dimitrijević Mara vezetésével. Az ő nevét adtuk a társulatunknak. 2001-ben, amikor a Művelődési Ház élére kerültem, az első terveim között szerepelt, hogy létrehozzunk egy amatőr színházat. 2002-ben alapítottuk meg a színjátszó csoportot, mely akkor még a Művelődési Ház keretében működött. Az első rendezőnk Urbán András volt, aki Moliére egyik vígjátékát, A kényeskedőket készítette el velünk. Olyan munkaszokásokat vezetett be, amelyek szerintem csak a mi társulatunkra jellemzőek, például súgó nélkül dolgozunk. Kemény munka folyt, és azóta is igyekszünk megtartani ezt a rendet. Általában hivatásos színészekkel és rendezőkkel dolgozunk, igyekszünk szabadkaiakkal, mert az útiköltséget is ki kell fizetnünk valahogy. Eddig Urbán András, Péter Ferenc, Csernik Árpád, Szloboda Tibor, Körmöci Petronella, Krizsán Szilvia és Kálló Béla rendezett nálunk. Régen a színházteremben próbáltunk és játszottunk, évek óta pedig a moziterem ad otthont a színházcsinálásnak. A színpad sajnos nem megfelelő, mert nincs mélysége, és túl kicsi, emiatt hivatásos színházakat sem tudunk meghívni.

A tagok elsősorban nem színészek, ezért csak a hivatalos munkájuk vagy a tanulmányaik mellett, felszabaduló idejükben tudnak próbákra járni és színpadra lépni.

— A társulat előnyére válik, hogy minden generáció képviselteti magát, így nincs hiány iskolás és nyugdíjas szereplőben sem. Így könnyebb megfelelő darabot is találni. A csapat tagjai dolgoznak, egyetemre vagy középiskolába járnak, van, aki Magyarországra költözött. Ebből adódóan általában heti két próbára van lehetőség, és három hónap alatt születik meg egy új produkció. Volt már olyan eset is, amikor öt hónap alatt készült el egy előadás. Ez sokszor a rendezőtől is függ, hogy ő hány órás próbákat tart, meg hogy mennyire készül fel. Azt is ő dönti el, hogy melyik darabot szeretné itt, Topolyán színpadra vinni. A klasszikus színháztól a kortársig mindenre nyitottak vagyunk. Legutóbbi előadásunk, a Paprikáscsirke eddig tizennyolc alkalommal került a nézők elé. Nagy sikere van, rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk. A következő produkcióban tíz tagunk fog szerepelni, mert néhányan nem tudják összeegyeztetni a színházat a magánéletükkel.

Topolyán már a járási színház működésekor is előfordult, hogy Mara néni lakása kiürült, mert minden bútor az aktuális előadásban szerepelt. A Mara Amatőr Színház tagjai is igyekeznek otthonról megsegíteni az előadás létrejöttét.

— Aki szereti a színházat, az eleve úgy gondolkodik, hogy ami az enyém, az a színházé is. Mindenki azt hoz otthonról, amit tud. Mi állítjuk fel a díszletet, mi rakodunk ki és be. Több csere volt már a hang- és a fénytechnika helyén, viszont ez is mindig megoldódik valahogy. Az egyik tagunk férje például fából készít nekünk tárgyakat, bútorokat. A próbák alatti súgást is úgy oldjuk meg, hogy aki éppen nincs a színpadon, az a nézőtér első sorából súg a kollégának. Már több rendező is úgy nyilatkozott, hogy a Mara csak azért nem számít hivatásos színháznak, mert nem kap fizetést. Ez az egyik legszebb elismerés, melyet amatőr társulat kaphat. Mi valójában azért vagyunk, hogy kielégítsük Topolya község színházi igényeit. Jólesik, hogy meg vannak elégedve velünk és az előadásainkkal. Minden évben meghívást kapunk például Gunarasra, ahol nincs is színház, vagy Bajsára, ahol az Etno Házban szabadtéren játszunk. Nagy gond Vajdaság-szerte, hogy a falvak csak a melegebb évszakokban tudnak vendégelőadást fogadni, mert nincs pénz a színházterem felfűtésére. A vendégszereplésekért nem kapunk pénzt, viszont általában kifizetik az útiköltségünket, illetve egy kellemes vacsorával is vendégül látnak bennünket.

A társulat jelenleg anyagi gondokkal küzd, ezért felhívást tett közzé, melyben adakozó intézmények, emberek segítségét kéri.

— Topolya községtől kapunk némi pénzt. Időnként a tartomány is hozzájárul a munkánkhoz, az is sokat szokott segíteni. Két napja érkezett meg a Szekeres László Alapítvány támogatása. A felhívás jóvoltából a Sat-Trakt telekommunikációs cég is felajánlott egy bizonyos összeget, melyért nagyon hálásak vagyunk. Gyűjtést kellett szerveznünk, hogy továbbra is működni tudjunk.

Ennek a társulatnak a sorsa, a jövője tehát részben tőlünk is függ. A színészek szeretnék elkezdeni a következő produkció próbafolyamatát, és továbbra is várják a támogatásokat az előadás létrejöttéhez.