A Juhászok így élnek, úgy élnek… 
2022.05.18.
LXXVII. évf. 19. szám
A Juhászok így élnek, úgy élnek… 

A Középiskolások Művészeti Vetélkedője nemrég ért véget, ezért, ahogy már megszokhatták, a következő néhány számban az óbecsei döntő publicisztika kategóriájának írásait közöljük. E számban a harmadik díjas szöveget olvashatják.

Vajdaságban a néphagyományoknak nagy szerepük van a mindennapokban. Legyen szó akár idősebbekről, akár fiatalokról, szerencsére sokunk életében jelen vannak. Ennek köszönhetően a hagyományőrzés is egyre inkább elterjedtté vált térségünkben. A néptácosok, népzenészek csapatai nem hiányozhatnak a kisebb-nagyobb közösségi eseményekről sem. Aki csak egy kicsit is érdeklődik a népzene iránt, biztosan találkozott már a Juhász Zenekar nevével, hallotta őket játszani.

Juhász Gyula a Juhász Zenekar egyik alapító tagja, aki már kisgyerekként érdeklődött a zene iránt. Egy rövid ideig járt zeneiskolába is, méghozzá családi indíttatásból, ugyanis a Juhász família egy zeneszerető közeg. Vele beszélgettem népzenéről, hagyományőrzésről, egy népzenész életéről.

* Mióta foglalkozol népzenéléssel?

— Huszonnégy évvel ezelőtt, 1998 januárjában voltam először egy táborban, amelynek Tóthfalu adott otthont. Ezt megelőzően egy karácsonyi műsoron már 1997-ben fölléptem, de ezt akkor még csak muszájból tettem, és a tóthfalusi táborban kezdtem megszeretni a népzenét annyira, hogy aztán később foglalkozzam vele. 1998-tól két éven át a Szabadkai Népkör népzenei szakosztályán játszottunk, majd 2000-ben megalakult a Juhász Zenekar.

* Van-e civil munkád?

— Zentán, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézetben dolgozom, ahol a munkám kötődik a népzenéhez, ugyanis köteteket szerkesztek, népzenei segítségnyújtással is foglalkozom olyan egyesületeknek, melyek részeként működnek népzenei csoportok. Néha az archívumból van szükségük valamilyen anyagra, népzenei gyűjtésre, illetve az is előfordul, hogy kijárok terepre egy csoportot betanítani.

* Hogyan találtad meg a munka, a zene és a család közötti egyensúlyt?

— Nagyon szerencsés vagyok a munkámat tekintve, hiszen kapcsolódik a zenéléshez, valamilyen szinten úgy kerültem ide, hogy én már 10-15 éve muzsikáltam, és adódott egy munkalehetőség az intézetben. Itt dolgozott népzenekutatóként Bodor Anikó népzenekutató, zenepedagógus, akinek nagyon sokat köszönhetünk, ő tette le az alapokat, és az ő munkáját folytatni kellett. Anikó 2010-ben meghalt, én pedig 2012-től dolgozom a VMMI-ben. Sok a feladat, és ez nem biztos, hogy mindig egyemberes munka. Próbálom én is megtalálni a személyeket, akikkel együtt tudok dolgozni, akik segítenek. Amikor munkába álltam az intézetben, még nem volt családom, 2018 óta azonban ez megváltozott, és most már ott is helyt kell állnom, családapaként és férjként. Mindenképp jó kommunikációval lehet megtalálni az egyensúlyt a felsoroltak között. Igyekszem annyit vállalni, ami még egészséges minden, a munka, a zene és a család terén is.

* Mióta tanítasz?

— Viszonylag későn jött a tanítás, de nagyon fontosnak tartom, hogy átadjuk a tudást a fiatalabbaknak. Ez nem nagyon működik intézményes keretek között, nem is ez a funkciója. Próbálunk példaképek, mesterek lenni, akár szemléletben, akár hangszerjátékban. Táborban tanítottam korábban, ennek már van vagy tíz éve, viszont rendszeresen mintegy 6-7 éve.

* Nemcsak Zentán, hanem a környező falvakban is tanítasz, hetente egyszer vagy akár többször is. Mi ösztönzött az oktatásra?

— A gyerekek, ugyanis jó látni, hogy valamit megtanultak, hogy valamit jobban tudnak, mint előtte. Az egy hosszú folyamat mindenkinél, amíg zenésszé válik, eldől fejben, hogy ezt szeretné-e csinálni. Az ösztönöz, hogy látom, akadnak követők. Nem sok, de nem is kell, hogy egy tömeges műfaj legyen a népzene. Attól, hogy nincs benne a közoktatásban, nyilván ez egy kisebb szórás, kevesebb gyerek tud eleve népzenével foglalkozni. Szerencsére Vajdaság-szerte vannak művelődési egyesületek, és itt tanítunk. Nagyon jó feladat, testhezálló. Aki zenével foglalkozik, annak egy idő után éreznie kell, hogy ezt nem csak saját magunknak csináljuk.

* Fiatalabb korodban volt példaképed?

— Először az első népzene, amit hallgattam…  A Muzsikás, az Ökrös, a Tükrös együttes, illetve az eredeti fölvételek, amikhez régebben nehezebb volt hozzáférni. Erdélyi, magyarpalatkai, szászcsávási, kalotaszegi zenészeknek a fölvételei voltak eleinte a mintáim. Azóta szerencsére sokukat megismertem, sok példaképem van. Nemcsak határon túl, hanem Vajdaságban is. Meg lehet említeni például a Csalóka zenekart. A kutatómunkában is ösztönöz mint példakép Bodor Anikó és Burány Béla. Nem szeretnék senkit kihagyni, mert sok követendő példa sorakozik előttem.

* Valamelyik példaképeddel találkoztál-e személyesen?

— Természetesen találkoztam. A zenélésben, hogy rendesen működjön, benne van a sok utazás. Fiatalkorban nagyon jó az is, hogy táncegyüttesekkel elutazhatunk például a Budapesti Országos Táncháztalálkozóra, akár Erdélybe vagy bármilyen fesztiválra, körútra. A Durindón, Gyöngyösbokrétán, itt Vajdaságban is alkalmam van zenészként más zenészekkel is együtt játszani, megismerkedni. Ilyenkor együtt zenélünk, beállunk a bandába, tanulunk egymástól. Aztán persze olyan példaképek mellett is muzsikálunk, úgy együtt, akikkel tényleg megtiszteltetés.

* Honnan jött az ötlet, hogy egy bandát alapítsatok?

Úgy ítéltük meg, hogy szükséges. Annak idején a Népkör táncegyüttese mellett kezdtünk el muzsikálni, és ez a szükség hozta, hogy elkezdjünk vonósnépzenét játszani. A Népkör népzenei szakosztályában tamburazenekarként működtünk, illetve kísértük az asszonykórust különböző felállásokban. Heti szinten volt lehetőségünk táncosokkal is gyakorolni, meg persze testvéremmel együtt otthon is mindennap elővettük a hangszert, hogy gyakoroljunk. Mai napig hiány van táncegyüttest kísérő zenekarokból, és nem volt ez másként 2000-ben sem, amikor mi megalakultunk. Nagyon gyorsan, 1-2 éven belül, egész Vajdaság megismert bennünket, mivel több táncegyüttesnek is húztuk a talpalávalót. Hajdújárásra nagyon sokat jártunk, odavalósi volt az első nagybőgősünk. Volt a Juhász Zenekarnak egy elődje, a Koccintó, ami hajdújárási zenészekből állt, ez volt az ottani egyesület kísérőzenekara. Ez akkor volt, amikor a Csalóka zenekar Erdélyben tartózkodott, profi táncegyüttes mellett. A Szökős és a Torontál zenekar mellett mi voltunk a harmadik zenekar Vajdaságban. Segítettünk is egymásnak, jártunk együtt zenélni, az összes tánccsoport megismert bennünket, és keresztül-kasul bejártuk a tartományt.

* Mi volt a legnagyobb, legmeghatározóbb esemény, élmény, amit közösen éltetek át a zenekar tagjaival?

— Ausztrália nagyon szép volt. Persze olyan hely is volt, ahová én már nem tudtam elmenni, a munka vagy a család miatt. A többiek jártak Kínában, Nyugat-Európában, Törökországban többször is, valamint Ázsiában. Az utazások szép emlékek, viszont a meghatározó az együtt eltöltött idő. Most már szinte család vagyunk a zenekarral, ilyenkor természetszerűek a súrlódások, a megbeszélnivalók, de működik a dolog, és ez nagy szó, hiszen immár huszonkét éves a zenekar.

* Miért pont a brácsát választottad? Van-e esetleg más hangszered is?

— Tamburakontrán van, hogy játszom, azt tudok. Zenekarban betöltött funkció, úgy a tamburazenekarban, mint a vonószenekarban, hogy legyen kísérőhangszer. Nemcsak dallamból áll, hanem van rá kíséret is, ez sokszor, mivel népzene, nem megírt, hanem szabadon variálható az adott stíluson belül, de mindig az eredeti fölvételt veszem alapul, az adott tájegység gyűjtött népzenéjét, viszont meghallgatok fiatal és idősebb zenészt is, ők hogy kísérik. Nem mondom, hogy ezekből rakom össze magam, hogy úgymond lopom a zenét, hanem magam is bele tudom tenni, ez egyféle szabadságot is ad. Nagyon kell figyelni, és igyekezni a legjobban kiszolgálni a táncosokat meg a többi zenészt.

* Meséld el az egyik legemlékezetesebb föllépésedet a sok közül!

— Legutóbb Szenttamáson március 5-én rendezték meg a XX. Őseink Zenéjét. Már az elsőn is ott voltunk, aztán egy csomó idő kimaradt. De ez a huszadik megint olyan volt, hogy együtt játszott a Vajdasági Nagyzenekar, külön is muzsikáltak a zenekarok, ez mindig hatalmas élmény. Mintegy harmincan zenéltünk együtt. Próbáltunk, hangbeálltunk, előbb kellett érkezni, szépen sikerült minden folyamat. Mivel ez egy kötött műsor, előre tudott, hogy ki mikor következik, mit játszik, kivel, és emellett vannak nagyzenekaros és kiszenekaros részek is. Mivel 30 tagból áll a Vajdasági Nagyzenekar, nem mindig ér rá mindenki, és néha, mint most is, egy másik számba is be kell ugrani, akkor azt is szépen átnézzük. Az esemény táncházzal zárult, így ez a szenttamási rendezvény egy szép történet.

* Ki tudnád emelni a karriered legmeghatározóbb pillanatát?

— Talán az, hogy Zentára kerültem. A zenekar szempontjából picit kérdéses, hogy jó-e, mivel nem vagyok annyira mobilis, hogy munkába álltam. Ez egy más szint, mint a zenélés. Szerintem ez egy meghatározó dolog. Ahogy 2000-től elkezdtünk működni, voltak a zenekar életének különböző fázisai. Gyorsan sok feladat jött elénk, itt is, ott is kellett zenélni, heti egy próbára jutott idő… Majd jött a kényelmes időszak, amikor kéthetente vagy havonta akadt egy próba. Mindegyiknek megvolt a maga szépsége. Volt több időnk készülni egy föllépésre, most úgy sodródik az egész. Jön egyik fölkérés a másik után, közben megkapjuk, hogy mit is kéne lejátszani, akkor azt kigyakorolni, és aztán már megyünk is fellépni. Szervezett próbáink már nincsenek a zenekarral, kivéve, ha egy olyan műsorra készülünk, amelyben tízen fölüli koreográfia van, amit le kell kísérni, akkor azért összejövünk egy próbára.

* Hogyan érintett a hírnév? 

— Jólesik, amikor ismernek az emberek. Érdekes, hogy a tévés szerepléseknek köszönhetően valamennyire felismernek, nemcsak Zentán, hanem máshol is. Én ettől nem szálltam el, csak szerencsésnek érzem magam.

Örülök, hogy Gyulát személyesen is ismerhetem, neki köszönhetően kezdtem el én is a hagyományőrzéssel foglalkozni, mivel hatalmas inspiráció a munkája és a folyamatos lelkesedése.

Készítette: Pásztor Réka (Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégium, Zenta)

Fényképezte: Szerda Zsófi

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Fiatalok Fiataloknak rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..