A korai kezdés ellenére június 7-én is nagy érdeklődéssel vették körül szerzőinket, Ózer Ágnest és Tolnai Ottót, akik 10 órakor kezdték meg a dedikálást. Ózer Ágnesnek a Volt egyszer egy Újvidék című képes, igen impozáns kiállítású Újvidék-könyve vonzotta az igényesebb olvasók tekintetét. Különösen az Újvidékhez valamilyen formában kötődő látogatók, történészek és kutatók lapozgatták nagy érdeklődéssel, hiszen ahogyan Gerold László írta ajánlójában: „Új Újvidék-könyvében Ózer Ágnes levéltári és sajtótörténeti kutatásai alapján a polgári életforma kialakulását prezentálja. Erre a múltra utal a kötet címében a lenni ige múlt időt idéző változata: a volt. De egyszersmind azt is eszünkbe juttat(hat)ja, hogy az, ami volt, ma nincs.”
Tolnai Ottó Kalapdoboz című képzőművészeti írásokat tartalmazó kötete — a szerző előző köteteihez hasonlóan — a sikerkötetek közé tartozott. „Tolnai Ottó reprezentatív könyve kiválasztott alkotói teljesítményekről szól. Számtalan nyitott irány, változatosan konstruált és dekonstruált önportré létesül szavai nyomán, miközben új interpretatív szögekből igyekszik megragadni, hogy mivel irányítják a látást, pontosabban a létezést, az elékerülő műalkotások” — állítja Faragó Kornélia a kötetről. A Tolnai-rajongók sorban álltak egy-egy aláírásért a szerzőnél.
A délutáni órákban egy pódiumbeszélgetésre is sor került. Tolnai Ottót Jánossy Lajos faggatta az új kötet kapcsán.
Az aznapi rendezvények délutáni fordulójában Bicskei Gabriella elsőkötetes szerző látta el kézjegyével a Puha kert című prózakötetét, amely a Forum, a JAK és a Prae.hu közös kiadásában jelent meg a Könyvhétre (ezenfelül a Híd Könyvtárnak és JAK-füzeteknek egyaránt része). A kötet fülszövegéből, amely Németh Gábor tollából származik, megtudhatjuk, hogy Bicskei Gabriella megszólalása egészen új hangot hozott a kortárs irodalomba. „Nehéz a későn jövőnek, évezredek óta, akárhová néz, mindent készen talál. »Mert én egykor voltam már fiú is, lány is, bokor, madár és néma tengeri hal« — ahogy az egyik régi görög írta. Bicskei Gabriella, aki a nevükben szól, az alkimisták megszállottságával játszik a kegyelemre, a reményről még csak nem is beszélve. Talán ezért kapott egy esélyt, hogy igazabbra hazudja a higanyt az aranynál.”
A Forum részvétele a budapesti Ünnepi Könyvhéten sikeresnek és gyümölcsözőnek mondható, bizakodásra ad reményt, hogy a könyvnek — legyen az nyomtatott vagy e-könyv — és az irodalomnak mégis van jövője.